Az emberré válás időszakában létezhettek földönkívüliek?

Én föltétlenül hiszek benne, vagyis biztos vagyok benne, hogy jártak itt más bolygókon lakó többször is. A régi krónikák, mondák fejegyezték ezeket, rendszerint az iylen földönkivülieket "istenek" -nek nevezik a régi írások.

Teljesen igazat adok neked abban, hogy élhettek, és élnek most is olyanok akik néhány ezer évvel, vagy tízzel, vagy százezerrel hamarabb kezdték az evolúciót mint mi, és most már annyival előttünk járnak. Szerintem tanulni is lehetet tőlük. Sok könyvet lehet olvasni ezzel kapcsolatban.

A fénysebesség átlépése a jelenlegi tudomány szerint nem lehetséges. Ha ezt vesszük alapul, akkor évek, sőt évtizedek, évszázadok kellenek, mire egy másik csillagrendszerbe átverekszik magukat. Egy intelligens lény nem vállal be ekkora nehézséget, feladatot, ha nincs valami olyan célja, ami ezzel egyenértékű. Ha most minden technológia és egyéb körülmény (pl. pénz) rendelkezésre állna egy ilyen űrhajó elindítására, akkor azért mindig ott lenne a kérdés, hogy „Minek?”. És erre a kérdésre nem olyan egyértelmű ám a válasz.

A bónusz kérdésre a válasz: A Marsnak jelenleg nincs mágneses erőtere. A mágneses erőteret a mai elméletek szerint a bolygó magjában áramló folyékony fém hozza létre. A Marsnak azért nincs, mert túl hamar kihűlt, aminek pl. a mérete is az oka. A Mars megszilárdult, így nincs mágnese erőtere.

Ha nincs mágneses erőtér, akkor a napszél lefújja a légkör nagy részét. Nincs folyékony víz sem, ami megint csak nem kedvez az élet újbóli(?) kialakulásának. Persze az esély egy Marsi élet kialakulására nagyobb, mint nulla, de azért így is elhanyagolható ez az esély.

Persze, járhattak itt, bár az esély meglehetősen csekély (más szóval fogalmazva, piszok csekély rá).

Már csak alapból nézzük a távolságokat - melyek irtózatosak. Sajnos jelenleg nem tudjuk, milyen az esély az élet, azon belül is az intelligens élet kialakulására - de még a létező legideálisabb elképzelés esetén is minimálisan jópár fényévre van hozzánk képest a legközelebbi bolygó, mely stabil pályán kering. Mégpedig idejutni idő. Nem is kevés. Tehát ha feltesszük, hogy mindenhol van élet, akkor is csekély az esélye, hogy pontosan ide küldene egy faj sok évtizedig (vagy századig) tartó expedíciót, ami mellesleg nem is hoz nagy eredmény (hiszen mindenhol van élet...). Ha egy faj eljut arra a szintre, hogy be tudja járni ezeket a hatalmas távolságokat, nagy eséllyel inkább intelligens fajokat keres, nem egysejtűeket, amiket maga is elő tud állítani laborban :)

Mégpedig egy fejlett civilizáció valószínűleg ki tudja mutatni az értelmes élet jelenlétét - már mi is képesek vagyunk légkör összetételt elemezni nagyon távoli bolygókon - holott húsz éve még kérdés volt, van-e más bolygó is a többi csillag körül :) Újabb húsz év múlva nagy eséllyel már nagy biztonsággal tudni fogjuk, melyik bolygón milyen légkör van - és esetleg a változásokat is észlelni tudjuk majd...

És ha rendkívül nyersanyag igényes küldetést indítunk majd, akkor is értelemszerűen olyan helyre kéne, ahol nagy eséllyel használható eredményt kapunk. Miért kezdeti stádiumban lévő életet keresnénk, ha kereshetünk intelligens fajokat is? Ha vannak is, talán megfigyeltek minket, akár robotszondával, akár távcsővel, de az sem kizárható, hogy jártak itt - de az esélye csekély (és ezt nem győzöm hangsúlyozni).

A második kérdésedre: ha a Marson ez a folyamat esélyesen végbemehet, akkor az már erősen múlt idő: régen sokkal nedvesebb, biztonságosabb hely volt a Mars - ha élet kialakulhatott rajta, akkor azt régen tehette, ma (és a jövőben, hacsak valamit nem avatkozunk közbe) már erre nincs esély igazán. A Mars egy halott bolygó, a kérge egyetlen tömbbé "fagyott" össze, szép lassan erodálódik el - már így is egy sivatag a legnagyobb része, méghozzá eléggé hideg sivatag. Nem is beszélve az űrből jövő sugárzásnak, és a lassan-lassan, de folyamatosan fogyó légkörnek - a marsi légkört ugyanis a napszél folyamatosan fújja el, így a légnyomás nem hogy emelkedik, hanem szépen fokozatosan csökken. Mégpedig jelenlegi ismereteink szerint nem árt a légnyomás az élethez.

A nagyobb esély az, hogy valahol mélyen a felszín alatt, még esetleg izzó magma részekhez közel talán vannak olyan földalatti barlangok, hőforrások, ahol a régen kialakult élet ma is él - de ehhez rendkívül átfogó kutatások kellenek majd :)

Mindenki nagyon okos dolgokat írt, de szerintem az első válaszoló járhat a legközelebb az igazsághoz, mert ő gondolkozik a legnyitottabban. Én úgy gondolom, hogy nemcsak a távoli bolygókról és egyben a világűrről tudunk keveset, hanem még a saját bolygónknak a múltjáról is! Illetve úgy fogalmaznék, hogy az évszázadok, sőt évezredek folyamán igen sok mindent, sőt a lényeges dolgokat hallgatták és titkolták el az emberek elől.

Az elmúlt évek alatt rájöttem arra, hogy ha az emberek csak és kizárólag anyagelvű, materiális szemszögből tekintenek bármilyen dologra, akkor egy bizonyos pont után már nem fognak tudni továbblépni. "Egyszerűen" túl kellene lépni a materialista szemléleten; ezt pedig érdekes módon, éppen a józan belátással lehetne megtenni! Erről a bizonyos "belátásról" sokat lehetne írni; ezt most inkább nem teszem meg.

Én azt gondolom, hogy az idegen civilizációk nemcsak hogy rengetegszer meglátogattak (és talán jelenleg is látogatnak) bennünket; de az itteni, földi létünket is nekik köszönhetjük. Tehát ők a mi teremtőink, akik az idők folyamán "isteneinkké" váltak. Tehát ők már technikailag is régen elértek oda, hogy a távolságokat legyőzzék. Sőt, az is nagyon valószínű, hogy az emberi fajoknak az egy része már eleve más bolygókról került ide! Tudom, hogy ez az egész sci-fi szerűen hangzik, főleg azoknak, akik nem foglalkoznak ilyen témákkal; de gondoljunk bele abba, hogy a sci-fi-szerzők ugyan honnan a csudából vették azt a sok mindent, amit leírtak? Én nem hinném, hogy annyit unatkoztak, hogy csak úgy záporoztak a gondolatok a fejükbe, miközben a hasukat ütögették! Szerintem a legnagyobb sci-fi-írók mind úgymond "be voltak avatva" a nagy igazságokba, és mindehhez pedig valóban hozzáadhatták a saját fantáziájuknak a termékeit is! Végül pedig így születtek meg a műveik is.

A Földön szerintem sokkal, de sokkal több nagy pusztulás, katasztrófa, volt az emberi történelem folyamán, sőt korábban is, mint ahogy azt a tudósok gondolják. Sőt a feljegyzések, mítoszok szerint valószínűleg atomháborúk, vagy ehhez hasonló más, óriási pusztítást okozó háborúk is dúltak itt, és a Naprendszerben is. Bizonyos nézetek szerint így pusztult el egy bolygó a mai Mars és a Jupiter között, és maga a Marson lévő magas szintű civilizált élet is. De én még abban sem vagyok biztos, hogy a Marson most nincsen élet valahol, valamilyen formában! Én úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni az ősi írásoknak, legendáknak. Az özönvíz-legendákról pedig már jobb, ha nem is beszélek. Van egy olyan nézet is, amely szerint még a dinoszauruszokat is egy óriási, idegen lények által vívott atomháború pusztította ki! De persze ezt tényleg nem lehet bizonyítani, mint ahogyan azt sem, hogy biztosan egy aszteroida csapódott be, és emiatt haltak ki nemcsak ők, hanem az előlényeknek a jelentős része. Az elhallgatott, eltitkolt, megsemmisített régészeti leletekről is érdemes említést tenni, sőt a lényeg éppen az ilyen dolgokban van. Ami nem illik bele az általánosan elfogadott nézetekbe, azt inkább jobb nekik a szőnyeg alá söpörni. De vannak rejtélyes művészeti tárgyak, alkotások is. Itt van pl. az a dél-amerikai dinoszauruszábrázolás, amelyről szinte soha senki nem beszél és ír. Vajon honnan tudhatta az illető személy, művész, aki ezt alkotta ki tudja milyen régen, hogy a Földön valaha ilyen gigászok jártak? Vagy netalántán velük együtt, egy időben élt esetleg?!

Mi emberek eleve hajlamosak vagyunk elsiklani a dolgok felett. Létrehoztunk egy technikailag ultramodern, sok tekintetben "hiperszuper" civilizációt, de ugyanakkor lelkileg, spirituálisan a bánya mélyének a szintjén vagyunk, a nagy átlagot tekintve. Sajnos szembesülnünk kell a bolygónk saját magunk általi kipusztulásának a lehetőségével. Ez napjainkban sajnos egy nagyon is reális lehetőséggé vált. Sőt, nem is kell mindehhez világháború, meg atomfegyverek, mert a bolygót sajnos ezek nélkül is egész jól tönkretettük a környezetszennyezés által. Olyanok vagyunk, mint ha az óvodás gyerekeknek a kezébe gránátokat meg lőfegyvereket adtak volna. További technikai fejlődésre, eszközökre szinte nincs is szükségünk, mert a spiritualitás nélkül mindezek a totális pusztulásunkat is okozhatják jó eséllyel! Jó lenne végre lelkileg is felzárkózni az eddig elért technikai szint mellé. Ha csak félig lennénk olyan fejlettek, akkor az már jó lenne szerintem. Fel kellene ébredni, a leckét azt nekünk kell megtanulni, mert még a jó szándékú földönkívüli lények sem tehetik ezt meg helyettünk. Az embernek szabad akarata van, és rajtunk múlik, hogy mit csinálunk. Persze, bizonyos dolgokban segíthetnek, és segítenek is nekünk a lelkileg is fejlett lények, de a végső igazságokra már nekünk, itteni, földi embereknek kellene, kell ráébrednünk.

#6:

> szerintem az első válaszoló járhat a legközelebb az igazsághoz, mert ő gondolkozik a legnyitottabban

Tehát minél nyitottabban gondolkozik valaki, minél inkább hihetetlen dolgokat ír le, vagy hisz benne, annál közelebb jár az igazsághoz? „Érdekes” következtetés ez.

Én azt gondolom, hogy az jár leginkább közel az igazsághoz, akinek több tudása van az adott témakörben, aki pl. különbséget tud tenni a tudomány hipotézisei és tényei között, képes ehhez képest a jövőben feltételezni olyan dolgokat, amelyeket ma ugyan nem ismerünk, de nem zárja ki semmi a jövőbeli létezésüket.

Ha érted Einstein relativitáselméletét, tudod, hány helyen alkalmazzuk, hányszor találtuk igaznak, akkor értenéd, miért tűnik nehézkesnek a csillagközi utazás. Persze vannak hipotézisek. (Ezek valóban hipotézisek, tehát nincs mögöttük megfigyelés, tény.) Ezek alapján szigorúan elméleti szinten lehetséges nagy távolságok megtétele a fénysebesség átlépése nélkül. Pl. féreglyukak. A gond ezzel az, hogy egyrészt még egyetlen makroméretű féreglyukat sem láttunk. Jó néhány elmélet szerint nem is létezhetnek. Jó néhány elmélet szerint olyan paradoxonokhoz vezetne a létezésük, amelyek miatt jó eséllyel kizárható a létezésük. Vagy azért nem használhatóak utazásra, mert nem élnénk túl egy ilyen utat. (A tér görbülete és a gravitáció ugye az általános relativitáselmélet szerint teljesen megfeleltethető, és ekkora gravitációt nem élnénk túl.)

> Az elmúlt évek alatt rájöttem arra, hogy ha az emberek csak és kizárólag anyagelvű, materiális szemszögből tekintenek bármilyen dologra, akkor egy bizonyos pont után már nem fognak tudni továbblépni.

Hadd kérdezzek vissza. Miben nem tudunk továbblépni? Mert az ember szellemi, erkölcsi fejlődésére a megállapításod helyes. A tudomány, a technológia viszont nem materialista, hanem egészen egyszerűen a matériával, az anyaggal foglalkozik. Nincs is ezzel gond, ez a dolga! A mai társadalmunk problémája inkább az, hogy kizárólag erre tanít minket. Az általános és középiskolában megtanítják, hogy mekkora energia szabadul fel két hidrogén ütközésénél, megtanítják, mi történt 500 évvel ezelőtt, megtanítják, hogyan számold ki egy ellipszoid térfogatát, de arra nem, hogy mit csinálj, ha a legjobb barátod hazudott neked, hogy mihez kezd, ha a apád alkoholista lett, hogy szabad-e más embert akarata ellenére kényszeríteni valamire, amiről meggyőződésed, hogy neki is, a társadalomnak is jó.

De spirituális szemlélet a tudományban? Kicsit úgy hangzik, mintha azt várnád el, hogy egy virágboltban lehessen hangszereket is kapni. Ismered a tudomány működését? Hogy mit jelent a tudományos módszertan? Hogy hogyan születik egy-egy tudományos eredmény? Ha igen, akkor írd már meg nekem, hogyan lehet egy nem materialista szemléletet ötvözni a tudománnyal úgy, hogy elkerüld, hogy milliárdnyi nem igazolható elmélet, „tudás” jöjjön létre, amelyek egymással is, az eddigi ismeretekkel is ellentmondásban vannak? Pont ez történt a középkorban, emiatt erősödött meg a mai tudományos szemlélet. Persze itt-ott a fürdővízzel együtt kiöntöttük a gyereket is, de érdemes megnézni a tudomány történetét is, ha teljesebb képet akarsz látni.

A természettudomány alapja, hogy tényekből indul ki. Előrejelező képességgel bír, minden tudományos ismeret reprodukálható. Az előrejelző képesség azt jelenti, hogy ha fellövök egy űrhajót, akkor tudom, hogy ekkora sebességet fog elérni, mi fog vele történni. Tudom ezt annak ellenére, hogy még nem lőttem fel. Ha százszor lövöm fel, akkor százszor fog ugyanaz történni (eltekintve a balesetektől, tévedésektől, de ez az emberek, és nem a tudományos tudásuktól függ). Ettől megbízható a dolog, ettől mondhatjuk azt, hogy kérem szépen, tudunk űrhajót építeni.

Leírtál jópár elméletet. Nekem ezekkel mindig az a gondom, hogy több kérdést nyitnak meg ezek az elméletek, mint amennyire választ adnak. A legtöbbször egymással ellentétes elméletek születnek. Ami viszont rosszabb: Ugyanaz az ember képvisel két vagy több olyan elméletet, amelyek nem egyeztethetők össze. Lehet persze ilyenekkel foglalkozni, nagyon régen én is lelkesen foglalkoztam a témával, de ma úgy látom, hogy ezek légből kapott fikciók, de leginkább azok továbbéltetése, legtöbbször az ésszerűséggel szembe menve.

Igen, vannak jelenségek, tények, amelyek nem illenek bele a jelenlegi ismeretünkbe. De a rájuk adott magyarázatok, konteók számomra nagyon egyoldalú. Ugyanazt a jelenséget egy UFO „hívő” az UFO-kkal fogja magyarázni, a másik szellemekkel, a harmadik Istennel. Hát köszönöm, de „én inkább a másik asztalhoz ülök”.

> Sőt a feljegyzések, mítoszok szerint valószínűleg atomháborúk, vagy ehhez hasonló más, óriási pusztítást okozó háborúk is dúltak itt, és a Naprendszerben is. Bizonyos nézetek szerint így pusztult el egy bolygó a mai Mars és a Jupiter között

Hadd emeljem ki pusztán ezt az egy megállapításnak tűnő mondatot. (Nem akarok minddel foglalkozni, mert végeláthatatlan lenne a beszélgetésünk.) Ha nem gondolsz bele a részletekbe, akkor még akár hihetőnek is tűnhet.

De hadd tegyek fel pár kérdést:

- Ha egy civilizáció annyira fejlett, hogy képes ekkora energia felszabadítására, akkor miért annyira ostoba, hogy olyan fegyvert vet be, sőt nemcsak hogy bevet, hanem egyáltalán megfordul a fejében egy olyan fegyver megépítésének ötlete, ami nem csak az ellenséget, de saját magát is elpusztítja? Számolni azért csak tudtak, nem?

- Ha ennyire fejlett civilizáció volt, hogy tényleg ennyi energiát tudott előállítani, akkor miért nem építettek valami olyat, ami megoldja a problémát? Mondjuk egy mesterséges holdat, komplett ökoszisztémával.

- Mégis mennyi energiát kellene felszabadítani ahhoz, hogy egy bolygót felrobbants? Mi történt? „Hé srácok, építsünk egy jó kis atombombát. Legyen mondjuk Budapest méretű. Oké? Igaz, hogy évtizedekig ezt fogjuk építeni, semmi mást nem csinálva, de nézzétek a jó oldalát, mekkorát fog majd szólni!”

A mai atombombák nem sok nyomot hagynak a Föld felszínén. Ha a ma létező összes atombombát felrobbantanád egyetlen helyen, akkor lehet, hogy megsemmisítenéd a kéreglemezt a környéken. Lehet, hogy akkora vulkán keletkezne, ami elönti hamuval, lávával az egész felszínt, de a gravitáció azért nagy úr ám, a hidrosztatikai egyensúly fennmaradna.

A bolygó szétesésére sokkal valószínűbb magyarázat egy kozmikus mértékű ütközés. Kisebb-nagyobb meteorokkal találkozunk, tehát tudjuk, hogy a dolog valós. Elég pl. egy nagyobb méretű tárgy bekerülése a naprendszerbe, ami elég ahhoz, hogy mondjuk egy holdat, vagy egy kisebb bolygót eltérítsen a pályájáról és máris megvan a nagy ütközésünk. Ennek számomra jóval nagyobb a valószínűsége. Ráadásul jópár egyéb megfigyelésre is magyarázatot ad.

> de gondoljunk bele abba, hogy a sci-fi-szerzők ugyan honnan a csudából vették azt a sok mindent, amit leírtak?

Attól, hogy te nem tudod elképzelni, hogy valakinek kreativitása, fantáziája van, attól még lehet.

A legnagyobb sci-fi írók attól jók, hogy alapvetően emberi dolgokról írnak, olyan dolgokról, ami most, a jelenben, a mi világunkban szolgál tanulsággal. A sci-fi pusztán arra jó, hogy olyan helyzetbe helyezzen egy történetet, ahol sokkal jobban kidomborodnak bizonyos aspektusok, viszonyok, helyzetek. Asimov robottörténetei pont azért zseniálisak, mert azt a kérdést feszegetik, hogy mitől ember, az ember. Milyen negatív tulajdonságai vannak, és ezek kellő környezetben mennyire súlyos problémákká tudnak fajulni. Hogy mennyire van jogunk „Istent játsztani”, mit tehetünk meg és mit nem a környezetünkre. Asimov történetei főleg etikáról szólnak. Persze az általa teremtett környezet az akkori kor tudományos eredményeinek extrapolálásából születtek. De másban nem tér el pl. a fantasy, a mese műfajától.

Sok sci-fiben leírt dolog vált valósággá, bár a legtöbb nem egészen úgy, ahogy az eredeti műben szerepelt. Evidens, hiszen a legtöbb sci-fi író valóban jól értett a természettudományokhoz. A tudomány is sok ötletet merített a sci-fiben leírtakból. Meg persze nagyon sok dolog nem vált valóra, viszont ezek a művek vagy írók ma nem is annyira népszerűek.

Bizonyára arra is tudsz magyarázatot adni, hogy ha a sci-fi írók beavatással kaptak tudást, akkor miért vannak egymással annyira szöges ellentétben? Miért különböznek az általuk leírt világok olyan nagy mértékben? Nem a részletekre gondolok, hanem a lényegre. Az egyik világban az emberek elzárkóznak a természettől, kupolavárosokban élnek. A másikban kolonizálják a világűrt. A harmadikban lakhatatlanná teszik a bolygót. A negyedikben összhangban élnek a természettel. De mondok erre valamit: A sci-fiben is, mint nagyon sok más műfajban a saját vágyaink és félelmeink jelennek meg. Ezek leírásához nem kell beavatottnak lenni.

> Mi emberek eleve hajlamosak vagyunk elsiklani a dolgok felett. Létrehoztunk egy technikailag ultramodern, sok tekintetben "hiperszuper" civilizációt, de ugyanakkor lelkileg, spirituálisan a bánya mélyének a szintjén vagyunk, a nagy átlagot tekintve………………

Ebben leírsz sok olyan dolgot, amivel akár egyet is lehet érteni, viszont semmilyen módon nem kapcsolódik ez a téma a kérdéshez.

#7: Jókat írsz, csak nincs továbbgondolva.

Tegyük félre, hogy sok a feltételezés. „Ha öreganyámnak kereke volna, ő lenne az omnibusz.”

Nézzük meg, hogyan működik az élet. Az egyik kritériuma az önreprodukálás. Tegyük fel azt a helyzetet, hogy egy bolygón annyi az energia, hogy pusztán az élettelen energia elegendő ahhoz, hogy összetettebb „növények” alakuljanak ki. (Pl. a földön azért nincsenek mozgó növények, mert fotoszintézissel nem lehet annyi energiát előállítani, ami elegendő a mozgáshoz, egy összetettebb szervezet fenntartásához.) Ebben az esetben is ki kell, hogy alakuljon olyan életforma, ami nem az élettelen energiát használja fel, hanem más élőlényekből meríti az energiaforrást. Tehát megjelennek a növényevők, a ragadozók. Persze lehet több szintű a dolog egy más világban, de az élettel együtt jár a versengés az energiaforrásért.

Egy ilyen környezetben genetikailag kódolva kell legyen a védekezés és a támadás. Itt most a védekezésen van a hangsúly. Minden élőlény alapvetően bizalmatlan olyan dolgokkal szemben, amelyek számára ismeretlenek, mert nem tudhatja, hogy az adott élőlény nem éppen harcolni akar-e vele az erőforrásokért, akár úgy, hogy kiszorítja őt, akár úgy, hogy elfogyasztja.

Elméletileg lehetséges, hogy egy civilizáció annyira fejlett erkölcsileg, hogy képes a genetikailag kódolt ösztöneit legyőzni, így békében, harmóniában él. De egy ilyen társadalomban hatalmas erőfeszítés kell ennek a helyzetnek a fenntartására, és mindig lesznek olyanok, akik valamilyen ok miatt nem részesülnek a társadalom nevelésében, kontrollálásában, és nem rendelkeznek olyan intelligenciával, hogy ne lépnének fel támadóan más élőlényekkel szemben.

Ha egy életformába genetikailag kódolva van az, hogy nem bizalmatlan semmivel szemben, azt nagyon gyorsan elpusztítja egy agresszívebb létforma.

Maximum abban az esetben alakulhatna ki egy általános, genetikailag kódolt békés társadalom, ha az teljesen kontroll alatt tudja tartani a bolygó életét, az evolúciót, az bolygó minden egyes négyzetméterét.

De még egy ilyen társadalom is tisztában kell, hogy legyen, hogy lehetséges, hogy egy másik bolygón az élet más formában, más körülmények között alakult ki. Bár nem valószínű, hogy egy ragadozó intelligenssé váljon, hiszen az intelligencia a túlélésnél jön jól, egy csúcsragadozónak meg nem szorul rá arra, hogy intelligens legyen, nála az intelligencia inkább hátrány, mint előny. Nem zárható ki, de nem is lehetetlen. Azt is tudnia kell, hogy az erkölcs és a technikai fejlettség nem szorosan párhuzamosan fejlődik ki. Egy idegen civilizációról nem lehet feltételezni, hogy jóindulatú.

Tehát még a leginkább fejlett, etikus civilizációk is bizalmatlansággal fognak tekinteni az ismeretlennel szemben, és jogosnak fogják találni, hogy ha más is így viszonyul hozzájuk.

A „NE CSODÁLKOZZUNK, HA MÁR RÉG TUDTAK RÓLUNK, CSAK ESZÜK ÁGÁBA SINCS IDEJÖNNI” mondatoddal tehát nem tudok egyetérteni. Akkor fognak idejönni, ha érdekükben áll. Mint ahogy mi is odamegyünk egy afrikai törzshöz, pl. hátha találunk eddig ismeretlen gyógymódokat. Vagy pusztán a kíváncsiságunk miatt, hiszen a kíváncsiság az intelligencia egyik leginkább indokolt megnyilvánulási formája. Ha egy fajban nincs kíváncsiság, akkor nem akarja megismerni a világot, nem akar felfedezni, tehát el sem indul, nem fogja kutatni a világát, tehát nem lesz civilizált, nem lesz tudása. Szóval odamegyünk az afrikai törzshöz. Nem csodálkozunk rajta, hogy ellenségesen, vagy bizalmatlanul fogadnak majd, ez benne van a pakliban. Érthető. Ezt egy problémának fogjuk tekinteni, ami megoldható és érdemes is megoldani.

* * * * *

Játszunk el a gondolattal, hogy hogyan közelítenénk meg egy olyan bolygót, ahol intelligens élet található.

Egyrészt messziről kiszúrnánk a rádiójeleket. Elsőre nem mennénk oda, hanem megpróbálnánk értelmezni ezeket a jeleket. A képi jeleket elég gyorsan össze lehetne rakni, hiszen matematikai szempontból elég jó szabályosságokkal rendelkezik. Megállnánk tehát jó pár fényév(tized) távolságban és gyűjtenénk a rádióadásban rejlő képi jeleket, megpróbálva értelmezni azokat, megfejetve a kommunikáció formáját.

Eztán esetleg közelebb küldenénk egy szondát, ami frissebb jeleket venne.

Miután megállapítanánk, hogy az adott életforma nem jelent technikai veszélyt, nem tudnának utánunk jönni, akkor elkezdenénk felvenni velük a kapcsolatot távolról! Azaz rádiójelekkel kezdenénk kommunikálni. Tudnánk, hogy bizalmatlanok is lehetnek, addigra megismernénk a bolygón található intelligens élőlények viselkedését is. Tehát tudnánk, hogy egy ember jellegű élőlénnyel jó pár generációnyi ideig el kellene dumálni távolról ahhoz, hogy meg merjük őket fizikailag is közelíteni.

Arra most nem térek ki, mi van, ha civilizáltabb életformával találkozunk, mert az eleve az űrben történne. Amúgy ezt is sok sci-fi regény, novella járja körül. Itt bonyolultabb lenne a téma, de mi most azt vizsgáljuk, hogy hozzánk hogyan viszonyulna egy jó szándékkal érkező idegen faj. (Ha lenne módja idejönni.)

Ha meg az adott faj nem jó szándékú, akkor úgyis a fegyvereiket fogjuk előbb megismerni, mint az arcukat. Valószínű ők is előbb felmérnék a helyzetet, és rögtön a társadalom gyenge pontjaira céloznának és nem szórakáznának farmerekkel, polgárokkal.

Számomra pont ezért logikátlanok az UFO emberrablások, a levegőben történő légi bemutatók, meg a hasonló dolgok. Nem logikus. Vagy távol maradok valamitől, és akkor mindenáron erre törekszem, vagy idejövök, de akkor nyíltan. Lehet, hogy fokozatosan, de nyíltan.