100-ból hányszor kell fejet dobjunk az érmével, hogy arról biztosan ki tudjuk jelenteni, hogy nem véletlen?

Nos, egy kísérlet nem kísérlet, az, hogy 100-ból 90-szer fejet dobtál, önmagában még nem bizonyít semmit, legfeljebb egy érdekes eredmény, ami jelentősen eltér a várt 50%-50%, vagy ahhoz közeli értékhez.

Az ilyen jellegű kísérletekkel a tudományos parapszichológia foglalkozik, ez az ún. Mikro-pszichokinézis jelenség, vagyis amikor a tudatos elvárásunk hat a a környezetben történő véletlen eseményekre - akár egy pénzérme esésére. Egy Joseph Banks Rhine nevű parapszichológus például éveken át dobókockával vizsgálta a jelenséget, ami valóban létezik, és a kimenetele nagyban függ a kísérletben jelenlévők lelki hozzáállásától.

A jelenség mindazonáltal nem illik bele a mai tudományos elképzelésbe, mivel a legalapvetőbb szabályokat is felrúgja (például ok-okozat), ennek ellenére a kísérletek egyöntetűen igazolják, hogy létező jelenségről van szó.

Nincs határ, és nincs olyan, hogy "az már nem véletlen". Minden kimenetelnek van egy valószínűsége. Például annak, hogy 50 fejet dobsz, a valószínűsége 0.05 (most csak mondtam egy számot példának, nem ennyi, de ilyesmi, ki lehet pontosan számolni). Annak a valószínűsége, hogy 60 fejet dobsz, kisebb, mondjuk 0.03. Annak, hogy 90 fejet dobsz, nagyon kicsi, mondjuk 0.0001. És annak, hogy 10-at, 0.000000001.

Akármilyen valószínűtlen is egy esemény, bekövetkezhet. Ez nem mond ellen semminek.

Attól még lehet következtetéseket levonni, hogy nincs pontosan megszabva a határ. Más szempontokat kell figyelembe venni, ahogy egyértelműbb a helyzet.

Például:

Ha már korábban említettem a parapszichológiát, van egy másik érdekes kísérlete, a telepátia kísérlet, ami során sok boríték közül véletlenszerűen kiválasztanak egyet, minden borítékban négy kép van, azok közül is kiválasztanak egyet (a többit nem is nézik meg). Egy adónak nevezett személy ezt a képet nézi, míg egy vevő egy izolált helyiségben próbálja érzékelni a képet - ami elsősorban formai, szerkezeti szempontból szokott megmutatkozni (négyszögletű alakok, vagy körformák, szimmetria, asszimmetria), ritkább esetben konkrétumokban (épületek, fák, vagy emberek). Amikor kellő mennyiségű információ összegyűlt, előveszik mind a négy képet, és a vevőnek a benyomásai alapján sorba kell tennie őket.

Ilyen kísérletben is vettem részt, de ami érdekes, hogy az éves statisztikák alapján szinte mindig a legtöbb ember, aki vevő volt első helyre teszi a kiválasztott képet, valamivel kevesebben teszik a második helyre, még kevesebben teszik az utolsó helyre (itt van egy kis csavar), és a legkevesebben a harmadik helyre.

Míg egy ember több kísérlet folytán hol eltalálja a képet, hol lövése sincs, addig ez az éves összevetések eredménye meglehetősen állandó: egymáshoz képest kis eltéréseket mutat, de a véletlenhez (25%, 25%, 25%, 25%) képest jelentőset.

Az Univerzum lehet úgy véges, hogy a tér egy négydimenziós objektumon meggörbül és önmagába visszatér, ahogyan a Föld felszíne egy háromdimenziós objektumon görbül meg és tér vissza önmagába. Jó, felmerülhet a kérdés mi van a 4D hipertest 3D testfelszínén túl.

Az pedig, hogy Isten létezik, jelenlegi tudásunk alapján teljes mértékben lehetséges, mivel semmi sem cáfol rá. Csak éppen a tudományos kutatások jelenleg nem indokolják, hogy Istent is belevegyük a számításba, egyelőre úgy tűnik, nélküle is működnek a dolgok. Jóllehet vannak az Univerzum kialakulásában olyan matematikai összefüggések, amik nehezen magyarázhatók a puszta véletlenszerűséggel, így akár tudatos beavatkozást is feltételezhetünk (ami már egy kicsit Isten léte mellett szól).

Válasszuk külön a két dolgot (valószínűség és Isten).

Ami a kísérletet illeti, tudni kéne a pontos eredményeket, és abból meg lehetne mondani, hogy az eredménynek mekkora volt a valószínűsége. Szerintem semmiképp sem térhet el szignifikánsan a véletlen esetén várt értéktől, mert az már tudományos szenzáció lenne, és James Randy is odaadta volna érte az 1 millió dollárt.

De akármi is lett az eredmény, statisztikailag csak annyit lehetne mondani, hogy "ez vagy az ennél jobb eredmény elérésének valószínűsége x százalék".

Hogy milyen x-től kezdjük el komolyan venni az eredményt, az már ízlés kérdése. De valószínűleg más változót is figyelembe kell venni, például hogy az adott eredmény hány kísérletből született meg. Ha túl kevésből, akkor még az alacsony valószínűség sem jelent sokat. Statisztikusok, matematikusok értenek ehhez, de emlékszem én is, hogy vannak még ilyen mennyiségek, hogy pl. konfidencia.

Isten egy más kérdés, azt én sem hiszem, hogy a világ törvényei csak úgy véletlenszerűen alakultak ki, és lebegnek valahol a világban. De nem hiszem, hogy ehhez valószínűségszámítással közelebb lehetne jutni, ahhoz túl sok az ismereten változó.