Fénysebességnél miért lassul le az idő? Majdnemhogy megáll.

A megértés nehézségeit és a félreértéseket az okozza, hogy minden jelenség vizsgálata egy mérést jelent. Valaki mér valamit egy eszközzel, amelyen mértékegységek vannak, aztán leolvassa az eredményt és tesz egy megállapítást. Csakhogy közben mit csinál a mérőeszköz, áll, vagy mozog, változik, vagy sem, és különben is, mihez képest, És amihez képest, az mit csinál? Ez más szavakkal az, amit tegnap 22:30 "pongyolán" elmondott. A példádban szereplő 10 perceket mivel méred? Ha viszed magaddal az órát, honnan tudod, hogyan hasonlítsd össze azzal, amelyik állt és több időt mért?

Ezért mindenekelőtt meg kell állapodni a fenti kérdésekben, vagyis abban, hogy milyen koordináta-rendszert, mértékeket használjunk, hogy mindenki ugyanarról beszéljen. Itt jön be a dimenzióprobléma. Csak akkor lehet épeszű, ellentmondásmentes rendszert kitalálni, amely válaszol az ilyenféle kérdésekre, ha bevezetjük a relativitás elméletét, vagyis azt, hogy minden dolog viszonyítás kérdése, más eredmény jön ki, ha máshoz viszonyítunk. Önkényesen rögzítünk egy koordináta-rendszert, amelyet mindenki elfogad (ha nem, az nem baj, csak mondjon másikat). Itt például azt, hogy a fénysebesség vákuumban azonos minden (ez aláhúzva) megfigyelő számára, vagyis nem függ az illető mozgásától - ez az önkényesség.

Ha ebből a feltételezésből levezetjük az összes ismert fizikai jelenséget, elvégezzük a szükséges méréseket, a kérdés, lesz e valahol ellentmondás, mert akkor rossz a feltételezés. Az idő tájt nincs ellentmondás.

E feltételezésből következő levezetések következménye az idő, illetve a távolság torzulása a sebesség függvényében, azaz a fénysebességhez közeledve, a távolság (hosszúság) a nullához közeledik, az idő pedig a végtelenhez. És így nem lehetett ez ideig ellentmondást találni. Ezt fogalmazta meg szemléletesen a hivatkozott válaszoló a hasonlatában.

Van egy másik önkényes feltevés, amely ugyanerre az eredményre jut, minden kísérlet eredménye is azonos, az eltérés filozófiai. Ez a feltevés "önkényesen" azt mondja ki, hogy a hosszúságmérő eszközünk a növekvő sebesség hatására fizikailag összezsugorodik. Így nem kell az időt nyújtani, amit talán könnyebb megérteni, de a fizikai levezetések mesterkéltebbek, főleg az önkényes feltevés az. De így is "kijön" minden.

Én ezt egy fényórás példával olvastam még régen. Képzeld el egy haverod, aki kezében egy fényórát tart, ami úgy néz ki, hogy két szembefordított tükör közt pattog le-föl egy fénysugár. Ahogy valamelyik tükörhöz ér, pityeg egyet, pity-pity-pity, nagyon gyorsan. Két pity közötti idő az egység. Kérd meg a barátod, hogy kezdjen el sétálni, mondjuk a fénysebesség negyedével. Látod a fénysugarat a sötétben, azt veszed észre, hogy cikkcakk alakú lesz, ahogy a barátod halad. Mivel már ferde a vonal a két tükör közt, azaz hosszabb, több időnek telik a fénynek odaérnie, mivel ő meg nem gyorsulhat fel. Ha a fény "lassul", akkor minden lassul, az idő is. Ha tovább gyorsítod a barátodat, a fényvonal egyre közeledik a vízszinteshez, ezáltal egyre több idő telik el két pittyegés közt, ezáltal lassul az idő. Ha a haverod fénysebességgel rohanna, a fény útja vízszintes lenne, azaz megállna számára az idő.

Mindenképp nézz utána ennek más forrásból is, mert elképzelhető, hogy bakizok/érthetetlenül írok néha.

Egy fényóra rajza: [link]

Rosszul gondolod, az idő nem bennünk, hanem körülöttünk történik.

Kb mintha azt mondanád, hogy nincs olyan, hogy "szélesség" csak mi képzeljük, hogy van.

Az öregedés, és az idő két külön dolog. Összefügg, de az idő nem belőlünk ered.

Az, hogy öregszünk, igen, a genetikánkban van benne. De erről az idő csak annyiban tehet, hogy telik - de ha nem öregednénk, az idő akkor is telne :)

Kicsit túlzottan emberközpontúan képzeled el ezt a világot :)