Mitől van a "deja vous" érzés? Miért érezzük néha, hogy az adott szituációt már átéltük, láttuk, megálmodtuk?

Nem deja vous hanem Déjà vu.

A national geographic is foglalkozott a kérdéssel.

A jelenség okát sokan sokféleképp képzelik el, nem létezik egyelőre általánosan elfogadott magyarázat. A pszichoanalitikusok egy része vágybeteljesítő fantáziának tartja, illetve az iránti vágyakozásnak, hogy a múlt egy eseménye újra megtörténhessen, csak ezúttal kedvezőbb kimenetellel. A parapszichológia egy korábbi élet emlékeinek felidéződését látja a déja vu élményben.

Két izgalmas neurológiai természetű felvetés is született. Az egyik szerint az emlékek úgy raktározódnak, épülnek fel az agyban, mint a hologramos képek, melyeknek minden egyes képpontja tartalmazza az egész képre vonatkozó összes információt. Az elmélet szerint az egyes emléknyomok is tartalmaznák a teljes emléket. Így amikor egy helyzet valamely aspektusa túlságosan emlékeztet egy korábban már megélt élményre, az új szituáció emlékként idéződik fel.

A másik elképzelés az, hogy egy pillanatnyi csúszás következik be a megélt élmény feldolgozásában. Az adott szituáció valamely hiba folytán nem tudatosul azonnal, hanem emlékként raktározódik. Amikor tizedmásodpercekkel később bekövetkezik a helyzet megélése, már emlékképként is jelen lesz a memóriában, így úgy érezzük, korábban is átéltük már.

A déja vu ellentéte a jamais vu (sohasem látott), azaz az idegenség érzete egy ismerős helyzettel, tárggyal, személlyel, stb. kapcsolatban. Mindkét jelenség meglehetősen gyakori, az emberek mintegy 70 százaléka életében legalább egyszer átéli. Érdekes, hogy 15 és 25 éves életkor között a leggyakoribbak ezek az élmények. Fontos hangsúlyozni, hogy mindkét érzékcsalódás temporalis epilepszia bevezető tünete vagy kísérőjelensége lehet, így a túlzottan gyakori déja vu élményekkel orvoshoz kell fordulni.