Miért nem tudom vagy csak nehezen, magam rávenni arra, hogy kárt tegyek magamban?

Fájdalomnak szokták hívni

ebből jön egy természetnevelte reakció

azonkívül ha normális vagy, akkor egy pszichológiai gát, amikor az agyad egy része szól hogy "hé, hé, ne csináld már!"

Más beépített pszichológiai gátról nem tudok.

Ez egy ösztön.

Az ember is és az állati is kerüli a fájdalmat, és nem keresi.

Ha egészséges az illető, és nincs pszichológiai defektje.

Én azt nem értem,hogy hogy merülhetett fel benned a vágy,hogy egyáltalán kárt tégy magadban?

Vgay mazohista vagyis?

én meg arra sem tudom rávenni magam, hogy másban kárt tegyek, másnak fájdalmat okozzak. Összefügg.

ilyen szempontból "magam" is "más" vagyok,

a tapasztaló tudat és tapasztalás tárgya kettősségében.

Igen, és itt lehet a felelet is: arra törekszem, hogy ez a kettősség, ez a megtörtség (ami a szenvedés forrása) vagy pontosabban: hármasság:

a tapasztaló tudat-> a tapasztalás folyamata-> a tapasztalás tárgya :

eggyé váljon - tehát megszűnjön a szétesettsége.

Ez történik az intuició pillanatában, a sexualunio pillanatában, a misztikus únió szent pillanatában, közelít a kathartikus érzésben (ebben van megtisztító ereje)

Ilyenkor megszünik a jó-rossz kettőssége,

felette van EGY-ségben a tudat a világgal.

(az ógörögben az EGY-Isten szinoníma volt,l. Plótinosz)

ilyesmi..