Mikor tűnnek el a vallások?

tegnap 18:54.

ha megengeded megjegyeznék valamit a mondandóddal kapcsolatban.

a természettudomány az anyagi megjelenés kölcsönhatását vizsgálja és méri, azzal kapcsolatban vannak elméletei, amiket bizonyítanak is. viszont van valami a tudományban, ami szintén személyes hiten alapszik...mégpedig az, hogy a tudatunknak közvetlenül megjelenő mentális képsoron kívül feltételeznek a tudatunkon túl egy materiális, "statikus" világot pluszba...pedig ezt aztán nem lehet bizonyítani semmivel az égegyadta világon...ezt csak hinni lehet. tulajdonképpen egy "anyagi" világot tartanak az elsődleges létezőnek, a "valóságnak", és az elmét annak (mellék)termékének gondolják...holott feltételezni a fordítottját is lehet, pontosabban az elmét is lehet elsődleges létezőnek kijelenteni, persze egy olyan elmét, amiben minden létezik egyszerre...amiből minden más ered, ami minden anyagi megjelenés átfogója, "alkotója", amely felállásban az elme terméke a matéria, s nem fordítva...;)

üdv

26/F

LastOne.Left

"Hiszen ha az feltételezzük (és én speciel a magam részéről valóban így is gondolom), hogy az istenek/Isten, a túlvilág, meg az összes többi transzcendentális hóbelebanc csak a hívők fejében létezik, akkor máris egy egész sor tudományterületet sorolhatunk fel (a pszichológiától a memetikán át az antropológiáig), amelyek mind azt vizsgálhatják, hogy milyen evolúciós, neurológiai, etológiai, pszichológiai, stb. (egyszóval biológiai) folyamatok eredményez(het)ik azt az állapotot, ami a hívőkre jellemző."

OMG... Tehát Isten nemlétezéséről filozofálgatni tudomány lett? Jellemző egyébként, hogy a pszichológusok nyomják legjobban ezt a "tudományos vagyok, hűde tudományos vagyok!" szöveget manapság. Olyanok vagytok mint a kora középkori katolikusok, rászabadultok egy olyan eszmére, amihez közötök nincs, kisajátítjátok, aztán átformáljátok.

A tudományon nem lenne szabad vitatkozni, a tudomány az nem egy "hülye vagy, lálálá, én sokkal tudományosabb vagyok, miért nem hiszel nekem, miért nincs több olyan okos és szép ateista-evolucionista mint én"- dolog. A tudományban minden állítás egyértelmű, nincs helye vitának abban, hogy hány kromoszómája van egy embernek, hogyan örökölhet bizonyos tulajdonságokat az utód, satöbbi.

A genetika területén pedig nem vagyok tudatlan, hidd el, sokat foglalkozok vele, egyik fő érdeklődési területem a genetikus algoritmusok. Pont azért, hogy megpróbáljam megérteni, hogy miért állítja ennyire magabiztosan sok ember, hogy ez így van. Kezdem azt hinni, hogy itt is megállja a helyét az a mondás, hogy a hülyék a legbiztosabbak a dolgukban. Van egyébként sok ateista barátom, érdekes módon ők elfogadják hogy én hívő vagyok, nem verik a fejüket a falba hogy uristen hogy lehetek ennyire tudománytalan.

01:28

>> Isten csak annak nyilvánítja ki magát, aki őt keresi, aki pedig eleve elutasítja az ő létezését (ami bizony egy dogmatikus, és közel sem tudományos hozzáállás), annak mégis milyen esélye van őt megismerni, illetve hinni benne? <<

Magyarán ha ennek analógiájára én azt mondom, hogy márpedig én nem hiszek a gravitációban, akkor ennek megfelelően nem is lesz esélyem azt megismerni és érzékelni? Nyilván ekkor a közelemben nem fognak leesni a leejtett tárgyak, sőt én magam is lebegni fogok a levegőben...

(Remélem ennek fényében már érzed mennyire súlytalan - haha - egy kifogás ez, amit írtál.)

LastOne.Left:

>> ...a tudatunknak közvetlenül megjelenő mentális képsoron kívül feltételeznek a tudatunkon túl egy materiális, "statikus" világot pluszba...pedig ezt aztán nem lehet bizonyítani semmivel az égegyadta világon...ezt csak hinni lehet. <<

Vagyis ha én becsukom a szemem, és azt mondogatom magamban, hogy nem áll előttem egy asztal, akkor nem is fogok átesni rajta, ahogy próbálok vakon átvergődni a szobán, mivelhogy ez a bizonyos asztal csupán az elmém hitvilágának része?

12:06

>> Jellemző egyébként, hogy a pszichológusok nyomják legjobban ezt a "tudományos vagyok, hűde tudományos vagyok!" szöveget manapság. Olyanok vagytok mint a kora középkori katolikusok, rászabadultok egy olyan eszmére, amihez közötök nincs, kisajátítjátok, aztán átformáljátok. <<

Nem vagyok pszichológus, biológus vagyok. Szóval ez mellément. :)

És köszi, azt is tudom, hogy hogyan működik a tudomány. :) (Már ami ugye a mondandód második bekezdését illeti, bár nem egészen értem ez hogy jön ide.)

>> ...miért állítja ennyire magabiztosan sok ember, hogy ez így van. Kezdem azt hinni, hogy itt is megállja a helyét az a mondás, hogy a hülyék a legbiztosabbak a dolgukban. <<

Hmmm, ezek szerint te nem vagy biztos a dolgodban? Abban, hogy amiről úgy vélekedsz, hogy igaz, az valóban igaz is? Ha NEM, akkor miért vitatkozol velem, ha egyszer nem is vagy meggyőződve a saját állításaid igaz voltáról, magyarán kétségek között vergődsz? Ha pedig IGEN, azaz hiszed, hogy igazad van, akkor bagoly mondja verébnek, mert ez esetben mégis milyen alapon hánytorgatod fel ugyanezt nekem?

"Nem vagyok pszichológus, biológus vagyok. Szóval ez mellément. :)"

Elég szégyen akkor, hogy úgy nyilatkozol, mint egy pszichológus.

">> ...miért állítja ennyire magabiztosan sok ember, hogy ez így van. Kezdem azt hinni, hogy itt is megállja a helyét az a mondás, hogy a hülyék a legbiztosabbak a dolgukban. <<

Hmmm, ezek szerint te nem vagy biztos a dolgodban? Abban, hogy amiről úgy vélekedsz, hogy igaz, az valóban igaz is? Ha NEM, akkor miért vitatkozol velem, ha egyszer nem is vagy meggyőződve a saját állításaid igaz voltáról, magyarán kétségek között vergődsz? Ha pedig IGEN, azaz hiszed, hogy igazad van, akkor bagoly mondja verébnek, mert ez esetben mégis milyen alapon hánytorgatod fel ugyanezt nekem?"

Biztos vagyok abban, hogy a vallásokhoz és Isten megismeréséhez nincs köze a természettudományoknak. Ez olyan lenne, mint a world of warcraftból megismerni a fizikai világot. "Belülről" nem lehet. A természettudományokkal csak a természetet ismerheted meg, és a működését.

Amiben nem vagyok biztos, az az evolúcióelmélet. Ezt viszont valószínűleg egyszer majd sikerül végérvényesen cáfolni, vagy bizonyítani, tudományos módszerekkel.

Nem azt mondtam, hogy semmiben se lehetünk biztosak, mert ilyet csak a beszariak mondanak, akik nem mernek kiállni semmi mellett. Azt mondtam, hogy nem értem, hogy Isten nem-létezésében, és az evolúcióelméletben pl miért olyan halálbiztos néhány ember, ha nincs még elegendő tudás ezekről.

">> Isten csak annak nyilvánítja ki magát, aki őt keresi, aki pedig eleve elutasítja az ő létezését (ami bizony egy dogmatikus, és közel sem tudományos hozzáállás), annak mégis milyen esélye van őt megismerni, illetve hinni benne? <<

Magyarán ha ennek analógiájára én azt mondom, hogy márpedig én nem hiszek a gravitációban, akkor ennek megfelelően nem is lesz esélyem azt megismerni és érzékelni? Nyilván ekkor a közelemben nem fognak leesni a leejtett tárgyak, sőt én magam is lebegni fogok a levegőben...

(Remélem ennek fényében már érzed mennyire súlytalan - haha - egy kifogás ez, amit írtál.)"

Nem-nem félreérted. Ennek analógiájára ha te nem hinnél a gravitációban, akkor más magyarázatot hoznál a tárgyak földre zuhanására ill. azon maradására. Pl. légnyomás, a tudat ereje, vagy amit akarsz. Tehát más lenne a te saját világképed.

Bármilyen kiábrándító, a mai tudomány is még jelentős mértékben fertőzve van világnézetekkel. Az, hogy mit nevezünk tudománynak, sokszor nem egyértelmű; nem definiálható egzaktul még a tudomány fogalma. Bármilyen hihetetlen, egészen Galileiig a tudomány az ún. archimédeszizmus volt, vagyis hogy az elme van mindenek előtt, és a kísérletek elvégzése szükségtelen.

(Ebből is látszik, hogy az egy totális tévedés, hogy Galileinek az egyházzal voltak nézeteltérései. Vele is voltak, de ő sokkal nagyobb problémának tartotta saját kora tudósait, ill. az ő hozzáállásukat.)

A tudomány Galilei ill. Newton korától számít modernnek, amikor is kiemelték a kísérletezés fontosságát. Azaz megváltozott a tudomány analógiája!

Teltek-múltak az évszázadok. A tudósok (azt hiszem elmondható, hogy) mindegyike egy determinisztikus, vagy ha úgy tetszik, egy előre elrendelt világban gondolkodott. Azaz mindent leírnak az ok-okozati törvények, a jövő egyértelműen kiszámítható. Aki ennek ellent mondott, azt a legnagyobb sarlatánnak tartották, kinevették (mivel akkor már nem volt máglyán égetés), stb. Ennek ellenére a 20. század elején jött Heisenberg, és hozta a határozatlansági relációját, ami bizony összedöntötte ezt a "tudományos" világképet. El volt képedve a tudós társadalom (maga Einstein is), hogy jéé, amit eddig tudománynak gondoltunk, az egyszerűen csak egy világkép volt.

Na most gondolj bele. Tegyük fel, hogy a 19. században vitatkozott egymással egy ateista tudós, és egy tudományban laikus hívő ember. A hívő azt mondta, hogy "Én hiszek Istenben, mert látom, hogy az életem tervszerű. Látom, hogy az imáim meghallgattatnak, látom, hogy Isten befolyásolja a világot sokszor csak az imádságom hatására." Erre mit felelhetett volna az ateista tudós? Nagyjából ezt: "Ne haragudj, téged be kéne zárni az őrültek házába. Tudományosan bizonyított, hogy a világ determinisztikus, minden előre kiszámítható, tehát nincs helye semmiféle felső hatalomnak, aki csak úgy kénye-kedve szerint belepiszkál a világ működésébe valamicske semmitmondó imádság hatására." Erre a hívő: "Hát, mivel nem vagyok tudós, nem tudom megcáfolni az állításodat, de én akkor is hiszem, hogy ez az igazság."

Nos, melyiküknek volt igaza?

A tudomány egy nagyon szép dolog, én magam is borzasztóan rajongok érte (bár nem vagyok tudós, még csak diplomám sincsen), de az teljesen egyértelmű, hogy a tudomány fejlődik, sokszor paradigmák dőlnek meg, sokszor híres tudósok szégyenülnek meg agyonsulykolt de téves világnézetük miatt, és van, hogy magán a tudomány analógiáján kell változtatni (pl. eddig az elme volt az úr, ezek után azt hisszük el, amit megtapasztalunk, stb.).

Pár napja kitettem egy nagyon egyszerű kérdést ide a gyakori kérdésekre ezzel a címmel: "Honnan veszik, hogy a világegyetem egy zárt rendszer?". Ami nagyon érdekes, és a válaszolók igazat is adtak nekem, hogy a világegyetem DEFINÍCIÓ SZERINT zárt rendszer. Ez azt jelenti, hogy a világegyetem működésébe DEFINÍCIÓ SZERINT nem lehet kívülről behatást gyakorolni, ami azt jelenti, hogy Isten DEFINÍCIÓ SZERINT vagy nem létezik, vagy csak egy teljesen külön világot él, nem lát, nem tapasztal minket, nincs befolyása az eseményekre.

Nem fura ez egy kicsit? Elelmélkedik a kozmológus ember, hogyan is lehetne ezt a világot legegyszerűbben megérteni. Hasára csapott, és azt mondta, tekintsük a világot zárt rendszernek. Innentől kezdve ez a tudomány, ez a paradigma. Aki ennek ellent mond, az sarlatán, áltudós, ide tartozik az ID mozgalom is. Na de kérem szépen. Hát nem tetszik észrevenni, hogy ez is egy világnézet? Hogy lehetséges egy 5 másodperces logikai levezetéssel Istent véglegesen kizárni a rendszerből, aztán pedig minden ezzel ellenkező állítást vagy jelet kizárni és hazugnak titulálni? Bizonyította-e egyáltalán valaki, hogy a világegyetem zárt rendszer? Ja nem, mert elvileg definíció szerint az, tehát ezt a kérdést nem abajgatjuk. Erre a zárt rendszer elméletre alapozva jött létre az ősrobbanás-elmélet, meg az ebből kialakult fizikai, kémiai, prebiológiai és biológiai evolúció-elmélet, és lám-lám létre is jött a "tudomány". Aki ezt nem fogadja el, az bolond, és tűzzel vassal üldözni kell, ugye. Csak hogy ezt nem tudománynak hívják, hanem módszertani naturalizmusnak. A kettőnek pedig valójában semmi köze nem szabad hogy legyen egymáshoz, ugyanis az előbbit a tapasztalatok kell, hogy megszabják, az utóbbi pedig egy világnézet. Erre rájött az ID mozgalom is, és remélhetőleg meg fog dőlni ez a paradigma is, mint ahogy a determinációs világkép is megdőlt (legalábbis erősen megingott, ugyanis azt nem hagyhatom szó nélkül, hogy vannak a kvantum-jelenségeknek determinisztikus leírásai is, de nem bizonyított, hogy azok az igazak).

Hogy mire képes a tudomány? A tudomány megmondja, hogy az áramnak mágneses hatása is van, de azt nem tudja megmondani, hogy miért. Minél nagyobb tudós lesz az ember, annál inkább azt érzi, hogy amit ő tud a világról, az vajmi kevés. Talán a léggömbhöz hasonlítható a legjobban: Ahogy egyre inkább fújjuk felfelé, a felülete egyre nagyobb (ez jelképezi a tudós jelenlegi tudását), de maga a lufi térfogata is egyre nagyobb (ez jelképezi azt az információmennyiséget, amiről kiderül, hogy még sejtése sincs a tudósnak).

Ettől fogva a tudománynak semmi joga nincs olyan végzetes állítások kijelentésére vagy akárcsak valószínűsítésére, minthogy Isten nem létezik. Amit tudunk a világról, az hangyányi ahhoz képest, amit még fel sem fedeztünk. Paradigmaváltások pedig voltak, vannak, és lesznek is. De Isten Igéje mindvégig örök.

"Vagyis ha én becsukom a szemem, és azt mondogatom magamban, hogy nem áll előttem egy asztal, akkor nem is fogok átesni rajta, ahogy próbálok vakon átvergődni a szobán, mivelhogy ez a bizonyos asztal csupán az elmém hitvilágának része?"

Egyébként meg hadd álljak LastOne.Left oldalára. Teljesen igaza van, hogy a tudatunktól független objektív valóság is csak hit kérdése, ugyanígy lehetne ez az egész az elménk terméke is. Ez nem jelenti azt, hogy én elfogadom ezt a világképet, de valójában ugyanolyan racionális, mint az első verzió. A fent idézett példád arra utal, hogy ezt a felfogást is rosszul értetted meg. Az, hogy a tudat hozza létre a valóságot, nem azt jelenti, hogy az akaratoddal befolyásolod azt. Óriási extrapolálás, a kettőnek valójában semmi köze nincs egymáshoz. Gondolj egyszerűen csak az álomra. Van, amikor rosszat álmodik az ember. Ha az akaratunkkal ilyen mértékben befolyásolnánk a valóságot, akkor talán nem lennének rossz álmaink sem, hiszen mindig úgy formálnánk azt, hogy szép legyen. A tapasztalatok azt mondják, hogy ez messze nem így van, mégis tisztában vagyunk vele, hogy az álmainkat a tudatunk hozza létre. Persze nem teljes az átfedés az álom, és a valóság mint illúzió között, de azért érthető az egyezés a kettő között.

16:36.

Bár már leírta lényegében a dolgot az előttem szóló...de én is kiegészíteném.

Tehát nem a tapasztalatot tagadom le, hanem a tapasztalati tárgyat, amit mi odaképzelünk elméinken kívülre, hogy biztosan ott van...ez a tapasztalati tárgy, amiről azt gondoljuk elküldi a jeleket nekünk - hogy legyen tapasztalat - hiten alapul kő keményen. S ha már hiten alapul az mit bizonyít? Hát azt, hogy a tudat az elsődleges, mintsem az "anyag"...:)

üdv

26/F

LastOne.Left

16:51

>> Amiben nem vagyok biztos, az az evolúcióelmélet. Ezt viszont valószínűleg egyszer majd sikerül végérvényesen cáfolni, vagy bizonyítani, tudományos módszerekkel. <<

Utóbbi már réges-rég megtörtént, csak hát ugye ha te alapból ütközteted azt a saját vallásos világképeddel, akkor meg sem fogod látni (mert nem is akarod látni) az a teméntelen mennyiségű bizonyítékot, amik mind-mind az evolúcióelmélet helyességét támasztják alá.

Máskülönben pedig Isten és az evolúció egyáltalán nem zárja ki egymást, az evolúcióelmélet ugyanis csupán azt tagadja, hogy az élővilág a mai formájában lett megteremtve néhány ezer évvel ezelőtt.

>> Azt mondtam, hogy nem értem, hogy Isten nem-létezésében, és az evolúcióelméletben pl miért olyan halálbiztos néhány ember, ha nincs még elegendő tudás ezekről. <<

Á, szóval nem érted miért olyan biztosak benne, de TE ugyanakkor lazán ki mered jelenteni, hogy a vallásokhoz és Isten megismeréséhez nincs köze a természettudományoknak. Ez az über fail. :)

20:15

>> Nem-nem félreérted. Ennek analógiájára ha te nem hinnél a gravitációban, akkor más magyarázatot hoznál a tárgyak földre zuhanására ill. azon maradására. Pl. légnyomás, a tudat ereje, vagy amit akarsz. Tehát más lenne a te saját világképed. <<

Éppen hogy te érted félre. Ha az általad elképzelt Isten (mint írod) valóban nem a hézagok Istene, akkor jelenlétének éppen annyira nyilvánvalónak kéne lenne mindenki számára, mint a gravitációnak, amelynek a hatását folyton érzékeljük és megtapasztaljuk, és nem lenne szükség az olyan olcsó kifogások hangoztatására, minthogy csak akkor ismerheted meg Istent, ha azt te magad akarod. Ez is pontosan ugyanolyan semmitmondó közhely, mint a szintén általad emlegetett „a bizonyíték hiánya nem azonos a hiány bizonyítékával” frázis.

Hiszen bizonyítsd kérlek, hogy teszem azt a Proxima Centauri körül nem keringenek halványlila színű mumpicok mézeskalácsot reggelizve, amik természetesen színtelen, szagtalanok és nem mutathatók ki semmilyen jelenlegi műszerrel. De mit is számít ez, ha egyszer bedobhatjuk a közhelyek közhelyét, és máris elüthetjük a dolgot azzal, hogy a bizonyíték hiánya a fentiek értelmében nem azt jelenti, hogy a mumpicok ténylegesen nem is léteznek.

Na most ez szerinted mégis mennyiben különbözik az Istenben való hittől, illetve bármely vallásos hittől? Mindössze annyiban, hogy az én mumpicaimnak nincsen meg a „múltja”, azaz nem „támogatják” több évszázados, az emberek fejébe beleívódott középkori babonák és mumpicokról szóló szent könyv sincsen, aminek ugyebár minden egyes szava a megtestesült igazság volna. Na nem mintha nem írhatna ilyet bárki.

>> ...az teljesen egyértelmű, hogy a tudomány fejlődik, sokszor paradigmák dőlnek meg... <<

Így van, erről szól a tudomány. Mindig is erről szólt. A változásról és a fejlődésről. Éppen ebben különbözik az olyan dogmatikus világnézetektől, mint amilyenek a vallások is. Ahol vitának nincs helye, Isten létezik és kész, mert nem a bizonyítékok számítanak, csak és kizárólag a hit.

>> Bizonyította-e egyáltalán valaki, hogy a világegyetem zárt rendszer? Ja nem... <<

Bizonyította-e egyáltalán valaki, hogy Isten létezik? Ja, nem...

>> Ettől fogva a tudománynak semmi joga nincs olyan végzetes állítások kijelentésére vagy akárcsak valószínűsítésére, minthogy Isten nem létezik. <<

Nemcsak hogy joga van hozzá, de meg is teszi, ha tetszik nektek, ha nem. És mint mondtam LÉTEZIK Isten az én világnézetemben is, csak éppen nem a valóságban, ahogy ti elképzelitek, hanem mindössze mémek formájában a hívők fejében „parazitálva”. Innentől kezdve pedig ez már a biológia felségterülete...

>> Paradigmaváltások pedig voltak, vannak, és lesznek is. De Isten Igéje mindvégig örök. <<

Igen, és íme itt mutatkozik meg a hívők mérhetetlen önhittsége, amennyiben a tudományt esendőnek állítjátok be, és kihangsúlyozzátok, hogy vajmi kevés, amit mi emberek tudhatunk, és még ez a tudás is plasztikus, és bármikor megdőlhet, KIVÉVE persze ha Istenről van szó, mert Isten létét illetően nem tévedhetünk ugyebár. Soha. És ezt még bizonyítanunk sem kell, elég ha vakon elfogadjuk egy kétezer éves mesekönyv állításait, gondolkodás nélkül átvesszük szüleinktől a vallásos mémeket, mint idősebb testvértől a kinőtt cipőt és ruhát, majd megfűszerezzük, átitatjuk az egészet némi egyéni érzelemmel és (mint esetedben) áltudományos okoskodással (azzal áltatva magunkat, hogy éppen annyira jogosan hisszük, hogy Isten létezik, mint hogy az ég kék, a fű meg zöld). Kicsit sem ellentmondás.

Szóval lehet, hogy rajongsz a tudományért, de attól még csak hívő maradsz, aki képtelen még csak fontolóra is venni, hogy Isten talán valóban csak a hívők fejében létezik, kapaszkodsz egy dogmába, miszerint Isten minden körülmények között létezik, amitől semmi sem tántoríthat el. És ezzel mindazt képviseled, ami ellentéte mindannak, amit maga a tudomány képvisel: rajongva csúfolod meg a tudományt.

>> A fent idézett példád arra utal, hogy ezt a felfogást is rosszul értetted meg. Az, hogy a tudat hozza létre a valóságot, nem azt jelenti, hogy az akaratoddal befolyásolod azt. <<

Ismét bagoly mondja verébnek. :) Éppen az, hogy átesel azon a bizonyos asztalon ha akarod, ha nem, mutatja meg, hogy az objektív valóság ott van és létezik a tudatodon kívül is. És ezen semmiféle filozofikus ál-okoskodás nem fog változtatni.

"Máskülönben pedig Isten és az evolúció egyáltalán nem zárja ki egymást, az evolúcióelmélet ugyanis csupán azt tagadja, hogy az élővilág a mai formájában lett megteremtve néhány ezer évvel ezelőtt."

Igen csak a helyzet az hogy nem a hitem miatt nem vagyok meggyőzve az evolúcióelméletről, hanem a tapasztalataim miatt az evolúció kutatásában :/ Mégegyszer mondom, nem vagyok biztos a dologban, de arra hajlok, hogy az evolúció nem képes egysejtűből embert csinálni. Se halból embert. Sőt a legtöbb fajnak (ha nem az összesnek) köze nincs egymáshoz ilyen származási szinten.

"Á, szóval nem érted miért olyan biztosak benne, de TE ugyanakkor lazán ki mered jelenteni, hogy a vallásokhoz és Isten megismeréséhez nincs köze a természettudományoknak. Ez az über fail. :)"

Mégegyszer mondom van olyan dolog amiben biztos vagyok, van amiben nem, és az evolúció egy olyan dolog amiben szerintem nem szabadna biztosnak lennie senkinek sem. Próbálj kicsit figyelni arra amit mondok jó? Érzem hogy sikerülni fog.

Elmondom mégegyszer, példával szemléltetve, miért vagyok biztos abban, hogy Isten megismeréséhez természettudományokkal nem lehet eljutni.

Adott egy homokvár a tengerparton. Ez a világunk. Csak a homokvárat látjuk, csak a homokvárat tudjuk megmérni, csak azt ismerjük. A homokvár változatlan, olyan szabályok vannak benne, amik örökérvényűek a homokvárra nézve. A homokváron kívül nem tudunk semmiről. Csakúgy mint a mi fizikai világunknál, csak ezt tudjuk érzékelni. Tudjuk, hogy valami oka van annak, hogy az ott van. Vajon megépítette valaki? Vagy véletlenül úgy álltak össze benne a homokszemek?

Szerinted, ha elkezdjük kutatni a homokvárat. Hogy hogy néznek ki a falai, mi a homok összetétele, hol mekkora gödör van rajta. Akkor rá fogunk jönni, hogy ezt a homokvárat egy ember épíette? Vagy véletlenül jött létre a semmiből? Mégegyszer mondom: csak magát a homokvárat ismerjük, a tengert, az embereket, a vizet, az állatokat nem.

Azt meg fejezd be, hogy a vallásosságot támadod azzal hogy bizonyíthatatlan, mert a bizonyíthatóságot csak a tudomány vállalta magára, a vallás nem.

Vallás = megmondta nekünk egy homokvárba inkarnálódott ember, hogy ő építette a homokvárat. Mi pedig elhisszük, nincs rá bizonyítékunk.

Tudomány = vizsgáljuk a homokvárat, megértjük, hamár benne élünk. De nem vonunk le légből kapott következtetéseket.

Sci-fi = használjuk a kreativitásunkat, és kitalálunk olyan dolgokat, amik a valóságon alapulnak, de nincs rá bizonyítékunk. A sci-fi inspirálja a tudósokat, hogy kutatni kezdjenek abba az irányba, és kiderüljön hogy mi a helyzet.

Mind3 dolog nagyszerű, de nem összekeverendőek, mert akkor buta viták alakulhatnak ki.