A mai túlérzékenyített világban a tudomány képes-e képviselni a tudományos igazsàgot akkor is, ha a felfedezéseivel súlyosan sérti bizonyos mozgalmak, aktivisták nézeteit?

#8: Ezért írtam, hogy ha valaki a WHO-ra hivatkozik, akkor vegye el az "ős forrást". Ott linkeltem a BNO alapját képző ICD listát.

És megint furcsa, hogy ugyanazt hivakozod kétszer, mert a második linked egy az egyben az elsőre hivatkozik.

Ami történt, és ezt sokan félre értelmezik, hogy felismerték, hogy főleg a transzneműség egy sokkal bonyolultabb, és általánosabb eltérés, mint korábban gondolták, és egy sokkal nagyobb kalapba került bele. Ami teljesen helyén is való, mert sokkal szélesebb "spektrum". És ezt korrigálta nagyon helyesen a WHO, hogy végre rájött, hogy ez nem csak arról szól, hogy valaki át akarja magát műtettetni, hanem vannak szélsőbb esetei is. És a korábbi "transzneműség" csak a jéghegy csúcsa volt. És az "új" és tényleg eredetiben olvasható leírás egészen pontosan leírja, sőt pont itt látható (amit linkeltem), hogy nem kicsit "bátrak voltak" a WHO-nál, és ketté szedték serdülő és felnőtt kori, és egy új külön kategória lett a gyerekkori. Na ha ezt a gazdád látná, holnaptól követné Trump bácsit és M.o. is ki lépne a WHO-ból.

És a másik fele, hogy nem csak a kategória nevét kell elolvasni, hanem magát a leírást is. Amiben már feketén - fehéren le van írva szépen, hogy mire gondoltak. Én ezt pont nem megfutamodásnak látom, hanem annak, hogy ahogy fejlődik az ismeret (bár ezt sokan tagadják) erről az eltérésről (és igen már nem "betegségnek" hanem "eltérésnek" nevezik, ami picit más szövegkörnyezet) úgy kell alakítani a definiciókat.

" tudomány megbízhatósága érdekel." -> Ahhoz képest egészen prejudikáltál már az elején.

A tudományban is lehetnek kisebb nagyobb tévedések, hibák. Ezt tudjuk. A tudomány fejlődik. Néha egy-egy elméletről kiderül, hogy komplett ökörség, mások csak pontosításra szorulnak, esetleg oda kell még mellé tenni, hogy "pontos ha...". Az a jó a "tudományban" hogy képes elismerni ha valami tévedés volt. A neheze, hogy sokan ezt felnagyítják, mint pl. Te is tetted. Hogy pontosabbá vált az ismeret, változott sok minden, és máris hóhérért kiáltasz, hogy az egész WHO-t be kell szántani, mert felismerte, hogy ma már pontosabb dolgokat tudunk.

"A mai túlérzékenyített világban a tudomány képes-e képviselni a tudományos igazsàgot akkor is, ha a felfedezéseivel súlyosan sérti bizonyos mozgalmak, aktivisták nézeteit?"

Nem minden esetben. Ha a témád érzékeny, akkor nem nagyon kapsz pénzt, ha kényelmetlen a végeredmény, akkor az egészen nyilvánvalóra is az lesz a konklúzió, hogy "további kutatás szükséges", ha nyíltan vállalsz kényelmetlen álláspontot, akkor pozíciódból eltávolítanak, lejáratnak olyan emberek, akiknek kevesebb rálátásuk van a területedre, viszont a nagyközönség sokat ad a szavukra, stb. Tipikusan ilyen téma bármi faji alapú dolog. Jól megszívta például James Watson, a humángenom-projekt vezetője, aki nyíltan vállalja, hogy az embercsoportok átlag intelligenciája és genetikája között kapcsolat áll fenn. Meg is szakított vele minden kapcsolatot az a (cirka ezer főt foglalkoztató) laboratórium, amit 35 éven át ő vezetett.

> mert abból kifolyólag, amit fejtegetsz, bármit lehetne legalizálni.

Legalizálni? Itt arról szól a diskurzus, hogy egy adott állapotot minek nevezünk. Betegségnek? Állapotnak? Mi köze ennek ahhoz, hogy a jog mit enged vagy mit tilt, azaz, hogy mi legális?

És nem, nem lehet csak úgy bármit megállapítani ebben a kérdésben. Mert ezt nem egyetlen ember, vagy egy szűk kör dönti el, hanem a társadalmi konszenzus. Hiába nevezné a WHO a vöröshajúságot betegségnek, a szakma kiröhögné őket, ahogy a társadalom egésze is, mert a társadalmi konszenzus az, hogy a vörös hajjal nincs semmi gond. Ugyanígy hiába húzná le a vakságot a WHO a betegségek listájáról, a társadalmi konszenzus, így a szakmai is továbbra is betegségnek tekintené.

És igen, a társadalmi konszenzusok, meg a meghatározások rövidebb idő alatt is drasztikusan tudnak változni. És nyilván számos olyan ember van, akinek ez nem nyeri el a tetszését. Egy máshonnan vett példa: Mi áll az Amerikai Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozatában?

„Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.”

Alá is írta többek között egy raklap ember, akikből jó pár később az USA elnöke lett.

No de hogy is van ez? Mi a helyzet a rabszolgákkal, nekik is elidegeníthetetlen joguk van a szabadságra? – kérdezhetnénk tőlük időutazóként. És furcsán néznének ránk. Mert hát a függetlenségi nyilatkoztat emberekről ír, nem rabszolgákról. Mégis mióta tekintjük a rabszolgákat embernek? Nem is nagyon értenék, hogy mi az az ellentmondás, amire rá akarnánk világítani.

> Én meg azt képviseltem, hogy nem, elmebeteg dolog, ha egy pasi kefél a húgával.

Ja, így a XXI. század elején ez a konszenzus, te meg ebbe szocializálódtál bele. De ez nem mindig volt így, vannak komplett uralkodóházak, amikben előfordult a testvérházasság. Jó, a kereszténységben már inkább csak unokatestvéri, de pl. Egyiptomban ott a Ptolemaiosz-dinasztia. Szóval ez nem egy objektív, abszolút, változtathatatlan dolog, „csak” a te korodnak és a te kultúrádnak a pillanatnyi konszenzusa. Azért írom idézőjelbe azt, hogy „csak”, mert viszont ez azért rettentő sokat számít.

~ ~ ~

Szóval arról van szó, hogy van egy jelenség, miszerint van az embereknek egy kisebb halmaza, akik amúgy más téren teljesen átlagos emberek, de akiknek más a biológiai nemük, mint a nemi identitásuk. Az identitás meg valami olyasmi, amit az ember kifelé is mutatni akar.

Az a baja az illetőnek, hogy a lába között férfi nemi szerv van, míg ő nőnek érzi magát, és a nőnek akar látszani? Nem feltétlenül. Hiszen ha talál egy elfogadó közeget, ahol ezt elnézik, megszokják, és mondjuk előbb neveznék kedves embernek, jó szakembernek, és mondjuk csak harmadik jelző lenne az, hogy transznemű, akkor nem lenne neki semmi baja az élettel.

A transzneműek többségének a valódi problémája az a szorongás, ami aközött van, ahogy élni szeretnének és ahogy a társadalom elvárja, hogy az emberek éljenek. Vagy az okozza a szorongást, hogy ha kiderül, hogy ő transznemű, akkor ki fogják rúgni. És ez vezetődik vissza arra, hogy kényelmetlenül érzik női identitással magukat a férfi testükben. A betegségük nem a transzneműség, hanem az annak okán kialakuló szorongás, szociális fóbia, önértékelési zavar, depresszió stb… Ezek azok, amik valójában akadályozzák a illetőt a hétköznapi életében, a társadalmi életben való részvételben. Az csak olaj a tűzre, ha mindezt még betegségként bélyegezzük meg. A WHO ennek ment elébe, és vezetett be egy objektívebb, kevésbé megbélyegző megnevezést. De ahogy írtam már, ettől természetesen az állapot, annak következményei, meg a jelenség elfogadottsága nem változott meg, csak a megnevezése lett más.

~ ~ ~

Nyilván értem a dolog másik oldalát. Az emberek 90+n%-nak a nemi identitása egybeesik a biológiai nemével (cisznemű). Sőt az emberek 90+n%-a heteroszexuális. (A kettő nem összetévesztendő, a nemi identitás nem azt jelenti, amit a nemi orientáció, lehet valaki transzneműként is heteroszexuális, meg ciszneműként is homoszexuális.)

Az ember meg úgy van drótozva, hogy cisznemű, heteroszexuálisként a másik nemhez vonzódik, és minden ettől jelentősen eltérő viselkedésmód kellemetlen, kényelmetlen érzést kelt benne. Sőt sokakban akár undort is. Ez is érthető.

Oké, de hát az ember attól (is) ember, hogy képes felülkerekedni a zsigeri érzésein, meg képes az empátiára. Én egy emberrel találkoztam, aki transznemű. (Közös, teljesen más tematikájú egyesületnek vagyunk közös tagjai.) Teljesen nőnek nézett ki. Viszont nem titkolta, hogy biológiai szempontból férfi. Annyi alkalmazkodást nem hogy elfogadhatónak, de magamra nézve elvárhatónak tartok, hogy ha bár amikor transzneműsége szóba kerül, akkor egy idő után inkább megkérem, hogy beszéljünk másról, de mindezt leszámítva emberként tartom számon, nem A transzneműként (a beteg, abnormális emberként) tartom számon, hanem annak, aki azt a jó receptet mondta, meg akinek az a véleménye volt az X filmről, hogy… Meg ha munkaadó lennék, nem az alapján döntenék a felvételéről, hogy transznemű-e, hanem hogy rendelkezik-e azokkal a szakmai ismeretekkel, készségekkel, szemlélettel, amit munkaadóként várnék egy alkalmazottjelölttől.

~ ~ ~

Félreértés ne essék, nem imádni vagy ünnepelni kell a transzneműséget. Szimplán csak tolerálni, megtanulni elfogadni a jelenség létezését, és megtanulni eltűrni, együtt élni vele úgy, hogy a másikban tiszteletben tartjuk azt, hogy ő is egy érző, gondolkodó tagja az emberi fajnak.

És amúgy nekem sem annyira tetszik, hogy a témából politikai zászlóra tűzött szélsőséges vélemények születnek pro és kontra, meg hogy sokkal-sokkal többet foglalkozunk a témával, mint amennyire az valójában megjelenik a hétköznapi életünkben. Persze oké, hogy beszélünk róla, nem tabusítjuk a témát, de egy kicsit felülreprezentált ahhoz képest, mint amilyen témákról még beszélgetnünk kellene. (Sejtésem szerint a hétköznapokban neked sem ez a leggyakrabban szembe jövő, a legmeghatározóbb, legégetőbb probléma.)

De azt én azért üdvözlöm, hogy ha a WHO elfogadja a transzneműséget annak, ami, egy ritka, de természetes állapotnak – ami más fajoknál is meg-megjelenik –, amivel van persze dolgunk, de mindkét oldalról van. Azt előremutatónak gondolom, hogy a WHO nem süti rá a jelenségre azt a bélyeget, ami miatt néhány szélsőségekben gondolkodó az abnormális elmebaj fiókba rakja a transzszexualitást.

16: 2*Sü

És kiegészíteném azzal, hogy pont a transzneműségnek is vannak fokozatai. És ez is szépen le van írva sokhelyen, és ezt is elfogadja a WHO. Például én hiába érzem úgy, hogy jobb lenne ha... de még a hormonkezeléstől is félek, nem merem vállalni, mert túl sok mellékhatásról olvastam. Nálam ott megállt a dolog, hogy néha jól esik csajosan öltözni, néha tök jó érzés ha olyan közegben vagyok, ahol így is elfogadják, hogy "valahol csaj vagyok". Nyilván ha kifognám az aranyhalat és teljesítené 3 kívánságomat ez lenne az első, hogy varázsütésre legyek csaj ezt kérném. De nálam nem olyan mértékű ez a vágy, hogy akár csak a hormon kezelést elkezdjem (bár néha eszembe jut, de pont a társadalmi elítélés miatt is félek tőle). Rajta vagyok a "spektrumon" diagnózisom is van róla (igaz külföldről, itthon nem mertem elmenni ezzel). Elfogadom. Igazán nekem nagyon jó volt amikor lett diagnózis, mert sok mindent megértettem, hogy miért volt/van rengeteg konfliktusom sok helyen, sok esetben. Amúgy én nem igazán érzem magam transzneműnek, de tudom, hogy érintett vagyok. Ez is benne van, és ezért is nehéz az egész történet. És ha valaki ebbe benne van jobban érti, hogy mit ír a WHO, meg a hozzá tartozó szakirodalom. És ezért jó, hogy szélesítették a definiciót, ami a fejlődésnek az egyik következménye.

""Tipikusan ilyen téma bármi faji alapú dolog. Jól megszívta például James Watson, a humángenom-projekt vezetője, aki nyíltan vállalja, hogy az embercsoportok átlag intelligenciája és genetikája között kapcsolat áll fenn."

Igen, Magyarországon ez az eredmény annyira nem ismert még."

Főleg azért nem ismert, mert Watsonnak nincs ilyen eredménye (én legalábbis nem tudok róla). A véleményét mondta el. Nem tudok róla, hogy kutatást végzett volna a témában.

[link]

Az meg szerintem azért érthető, hogy ilyet bizonyíték nélkül kijelenteni bizonyíték nélkül nem ugyanaz a kategória, mint egy semleges témában. Persze az már nyilván nem jó, ha ez gátolja a tudomány fejlődését, de én úgy tudom, vannak bőven kutatások a témában, szóval nem hiszem, hogy ez lenne a helyzet.

[link]

"A mai érzékenyítő mozgalmak aligha fogják elfogadni, hogy az intelligencia öröklődik, hiszen ez azt jelentené, hogy némelyek butának születnek."

A felnőttkori intelligenciát jelentős mértékben genetikai tényezők befolyásolják. Ami nem azt jelenti, hogy ne lennének arra hatással levő környezeti hatások (oktatás, gyerekkori táplálkozás, betegségek).

Emellett az olyan intelligencia kutatások, amire hivatkozol, tudomásom szerint főleg ikervizsgálatokon alapulnak. Ami viszonylag jó modellje lehet egy populáción belüli egyedi örökölhetőségnek, de populációk között már nem biztos. Pláne nem rasszok között.

A negrid rassz genetikai változatossága nagyobb, mint az összes többié együtt. Bár ettől függetlenül nyilván lehetnek többé-kevésbé általános jellemzik (sötét bőrszín, hogy a legnyilvánvalóbbat mondjam), de azért meggyőző bizonyítékok nélkül egy skatulyába venni őket bátor.

Persze ettől függetlenül lehet, hogy tényleg van a rasszok között genetikai alapú különbség az intelligenciában. Sőt, valamennyi biztos van az átlagban, kérdés, hogy ez mennyire jelentős.

"Hallottam arról, hogy némely tudósokat támadtak is emiatt."

Kiket?