A tudomány mit mond arról, hogy milyen szülő nevelheti fel az árva gyereket? Tényleg árt a gyereknek ha melegek nevelik fel?

Tappancs! Számodra mi a normális? Hogyan definiálnád a normalitást? Mi számít annak, és mi nem? Hol húzod meg a határt? Egyáltalán hogyan vizsgálnád?

Amit írsz, az egyébként tökre rendben van - a szélsőségeket ki kell zárni (alkoholista, mélyszegény, pszichiátriai eset, stb ne kapjon gyereket).

Na de mi a helyzet azzal, ha mondjuk van veszekedés a családban? Az belefér? Ha időnként megisznak egy pohár bort? Az még oké? Vagy már sok?

Mi az, aminek ki lehet tenni a gyereket és minek nem?

Mert ha mindent leszigorítunk, akkor

1) a büdös életben nem találsz olyan családot, ami ennek megfelelne

2) a gyerek sosem tanulja meg, hogy az egyes nehéz szociális helyzeteket hogyan kezelje.

+1 szempont:

Egyes országokban társadalmi norma az is, hogy meleg pároknak van/lehet örökbefogadott gyerekük. Akkor most ilyenkor van? Normális, vagy sem, ha meleg párnak van gyereke? Merthogy ez nem pszichiátriai kórkép, nem betegség. Szerintem a homoszexualitás normális. Más szerint nem. Kinek van igaza?

De meg is lehet fordítani a kérdést. Tegyük fel, hogy van egy meleg pár, akik jól szocializáltak, jól menedzselik a személyközi kapcsolatokat, szabálytudóak, lelkiismeretesek, stabil anyagi helyzetük van. Milyen kockázatot látsz abban, ha nekik lenne egy örökbefogadott gyerekük?

#12 "Szerintem a homoszexualitás normális. Más szerint nem. Kinek van igaza?"

Nem ő vagyok, de akkor itt meg én kérdezek, hogy NEKED mi a normális? Mert bár nekem semmi bajom nincsen velük, nem vagyok ellenük, támogatom a jogaikat, fogadjanak is örökbe, ha emberileg alkalmasak rá (lásd első kommentem), stb.

De az, hogy EMBERILEG normális egy meleg és ennek következményeként normális emberi jogok illetik, attól még maga a homoszexualitás nem normális. És én szerintem ez nem igazán vita tárgya, hanem biológiai tény.

Csak ugye mint fejlett, gondolkodó emberek, megtanultuk, hogy a normálistól való eltérés nem feltétlenül kell, hogy rögtön kiközösítést és halált jelentsen, mint ahogy azt a természet törvényei diktálják. Lásd: az orvostudomány segíti azokat, akik betegségben szenvednek és nyilván nem közösítünk ki amiatt senkit, mert például süketnek születik. De attól a süketség még nem normális dolog, szerintem ebben egyetértünk. A homoszexualitás sem az. Nem kell ettől megvetni őket, ettől ők nem érnek kevesebbet emberileg (ahogy egy süket sem), de nem kell tagadni, hogy nem normális dolog.

#13: Teljesen jogos a felvetés! Szerintem válasszunk külön két dolgot.

1: Biológiai normalitás.

Ebben az értelmezési keretben NEM normális a homoszexualitás. 100%-ig igazaz adok Neked. Ne akarjuk azzá tenni, mert nem az.

2: Szociális normalitás.

Ez alatt az emberi "ügyeket" értem, a társadalmi normákat, jogokat, stb, ami humán konstruktum. Szerintem ebben az értelemben véve viszont már normális.

Kb. ugyanúgy, mint a bőrszín.

Ez egy nem kőbe vésett valami, hanem egy fejlődő, alakuló, folyamatosan változó fogalmi keret. 300 éve a színesbőrűek sem voltak normálisnak tekintve. (Sajnos bizonyos embereknél, bizonyos helyeken ma sem) de biztos vagyok abban, hogy egyetértünk benne: a modern kultúrában annak illene tekinteni őket.

Ugyanez az érvem a homoszexualitásra is.

A fontos kérdés tehát: egy ilyen jogi kérdésben, hogy ki adoptálhat gyereket, és ki nem, vajon minek kell döntenie? A biológiai normalitás elvének, vagy a szociálisnak?

Nem árva vagyok, csak elváltak a szüleim. Őszintén szólva inkább nevelkedtem volna egy meleg pár gyermekeként, ahol lett volna egy olyan közeg amit otthonnak hívhattam volna.

Ha a két apuka/anyuka összezavarja a gyerek identitását, akkor ennyi erővel a hetero mozaikcsaládokat is üldözzük.

Egyébként pszichológiai szempontból a homoszexualitás párhuzamba vonható a gyermekneveléssel. A szamoaiak között kulturálisan elfogadott a homoszexualitás, és megfigyelték, hogy a homoszexuális férfiak szoros kapcsolatot ápolnak az unokahúgaikkal/unokaöccseikkel, nevelik és tanítják őket.

[link]

#15

"Azok egyszerűen kihalnak. És ez bizonyítja, hogy alapvetően nem normális."

1. Tudnál bármilyen tudományos forrást hozni, ami így explicite kimondja, hogy a homoszexualitás nem normális? Vagy csak definiálja biológiai értelemben a normalitást?

2. Gondolom azalatt, hogy a homoszexuálisok "kihalnak", azt érted, hogy nem nemzenek utódokat. (Kihalni fajok esetleg populációk szoktak.) Ennek kapcsán megkérdezném, hogy a hangyák dolgozóit normálisnak tartod-e?

3. A biszexualitást normálisnak tartod? Ebben az esetben nincs gond az utódokkal.

#16

"1: Biológiai normalitás.

Ebben az értelmezési keretben NEM normális a homoszexualitás. 100%-ig igazaz adok Neked. Ne akarjuk azzá tenni, mert nem az."

Örülök, hogy ebben egyet értetek a 13. válaszolóval, de azért érdekelne, hogy pontosan mire is alapozod ezt? Mert ezt sajnos nem fejtetted ki.

#18, sadam87:

"Örülök, hogy ebben egyet értetek a 13. válaszolóval, de azért érdekelne, hogy pontosan mire is alapozod ezt? Mert ezt sajnos nem fejtetted ki."

Igazából a statisztikára, valamint a fajfenntartással kapcsolatos kontraindikációra alapozom.

Tudom, hogy ez az állatvilágban is létezik (ez egy megalapozott érv a normalitás mellett), de ha abból indulunk ki, hogy az élővilágban az egyedek létezésének/életének egyik, ha nem legfőbb célja a reprodukció, akkor ez hát... finoman szólva annak ellene megy. S bár lehetnek előnyei, ilyen szemmel nézve nem normális.

A másik (statisztikai dolog) pedig az előfordulási gyakoriság. Igen, van ilyen, de nem gyakori. Analógia: olyan is van, hogy mondjuk az állat nem megfelelő mennyiségű végtaggal születik, mégis életképes - gyanítom, őket nem címkéznénk normálisnak.

Valaminek a létezése tehát nem jelent rögtön, garantáltan normalitást (és persze azt sem, hogy ezt el kellene ítélni).

De voltaképpen akár így, akár úgy érvelünk, nem vonatkoztathatunk el attól a ténytől, hogy a normalitás fogalma humán konstruktum, ergo mindenképp "önkényes" lesz mi tartozik bele, mi nem, ergo ha így csűrjük-csavarjuk, az egyik tábornak lesz igaza, ha úgy csűrjük-csavarjuk, akkor a másiknak.

Az állatvilágot/biológiát meg ez biztosan nem érdekli :D

"de ha abból indulunk ki, hogy az élővilágban az egyedek létezésének/életének egyik, ha nem legfőbb célja a reprodukció, akkor ez hát... finoman szólva annak ellene megy."

Tőled is megkérdezem akkor:

- a hangya dolgozókat normálisnak tartod biológiai szempontból?

- a biszexualitást normálisnak tartod?

"A másik (statisztikai dolog) pedig az előfordulási gyakoriság. Igen, van ilyen, de nem gyakori. Analógia: olyan is van, hogy mondjuk az állat nem megfelelő mennyiségű végtaggal születik, mégis életképes - gyanítom, őket nem címkéznénk normálisnak."

Ezt végülis többé-kevésbé el tudom fogadni. Nyilván azt szoktuk normálisnak tekinteni, ami gyakori.

Csak ez nem hiszem, hogy egzakt tudományos fogalom lenne. Én legalábbis nem tudok ilyen biológiai területű használatáról a kifejezésnek. Ti ellenben úgy írtatok róla, mint biológiai tényről, ami nekem ennek fényében kicsit meglepő, ezért írtam a kérdéseimet.

Két megjegyzés:

- Mekkora arányt kell egy tulajdonságnak elérni, hogy normális legyen? Az alábbi link szerint például Magyarországon az AB- vércsoportúak aránya 1%, a B- vércsoportúaké 3%. Ők sem számítanak akkor normálisnak?

[link]

- Ami egy adott időpontban ritka, az később gyakorivá válhat. Például az emberkialakulásakor elég ritka volt, hogy valaki felnőttkorban laktáz enzimet termelt, míg az állattenyésztés elterjedése óta ez a normális. (De ha már a lábak számát említetted: az ízeltlábúak evolúciója során előfordult egy párszor, hogy a nem normális lábszámú egyedek elég sikeresek lettek, az utódaik elszaporodtak.)