Miért van az, hogy egyes embereknek nagyon jó életük van, minden összejön nekik, míg másoknak csak szenvedés az egész élet?
Egyeseknek van pénzük, boldogok, jól néznek ki, elit egyetemre járnak, egészégesek, sikeresek abban amit csinálnak, azzal járnak, akivel akarnak stb.
Mások meg betegesek, szegények, nem néznek ki jól, depressziósak stb.
Einstein relativitáselméletéből az jön, hogy nincs nyitott jövő, hanem minden be van fagyasztva a tömuniverzumba.
De mi alapján fagyasztottak be egyeseknek jólétet, másoknak meg szegénységet?
Hát az lenne az a pont, amikor átlépünk a vallás birodalmába.
De a tudomány nem tud ezzel kezdeni valamit?
#9
Nem szeretnék előítéletes lenni, de van egy olyan feltételezésem, hogy te viszonylag jól élsz, ezért írhattad le ezeket a sorokat.
Diana-nak valószínűleg nem okozott gondot kiadni pénzt egy normális laptopért, ahogy jelenleg nekem, hogy a szórakozás mellett tudjon tanulni is rajta (igen, nekem nemsokára ismét iskola, és kell hozzá felszerelés)
Diana-nak nem okozott az sem gondot, hogy drága magánorvoshoz menjen. Mondjuk nem akarok panaszkodni, mert én legalább ki tudom fizetni a pénzt a kezelésemért, míg más a TB-re van utalva.
Diana-nak valószínűleg a korábbi távkapcsolatom költségei sem jelentettek volna semmit, mert neki az aprópénz.
Hidd el, szívesen lettem volna Diana helyében.
#10
Kb. 15-16 éves voltam, amikor egy akkor okkultizmussal foglalkozó haverommal felfedeztük a vágy jelentőségét. Vagyis pontosabban ő fedezte fel.
Ő azt mondta, hogy tulajdonképpen a vágy tesz minket emberré. A mennyben (most már megkérdőjelezem a létezését) nincs vágy. Ott nem akarnak az emberek enni, inni, stb. Nem vágynak semmi földi dologra.
A vágy tesz minket emberré, ezzel értek egyert. Ezért sosem dobnám el a vágyaimat
Inkább megpróbálom valóra váltani a vágyaimat.
De!
Ez nem válaszolja meg a feltett kérdésemet. Hogy miért élnek egyesek sokkal rosszabbul, míg mások sokkal jobban, mint én.
Miért él az egyik ember mélyszegénységben?
Miért él a másik ember gazdagságban?
És miért van az, hogy úgy tűnik, egyeseknek ezekben az állapotokban meg is pecsételődött a sorsa?
Az a baj, hogy a vágyaidat a felfelé nézegetés okozza. A tőled szebbekre, gazdagabbakra, boldogabbakra nézel (fel). És nem nézel lefelé. Nem nézed őket, és nem tölt el boldogság, hogy te mennyivel jobban élsz. Le kell guggolni, és béka-perspektívából nézni a világot.
Ha elveszítenél mindenedet, hihetetlenül boldog volnál, amikor hirtelen a felét visszakapnád varázsütésre egy fél év nyomor után...
Na, így méricskéld a valóságot... meg az relativitást...
A kérdés egyébként azért nem megválaszolható, mert külön-külön minden embernél más az oka annak, hogy mi taszította őt mélyszegénységbe, mások pedig miért dúsgazdagok.
(Egyébként a pszichés jólétet szerintem ne azonosítsuk a vagyoni helyzettel.)
Plusz, van még egy előfeltevés ebben a leegyszerűsített kérdésben is (miért szegény vagy gazdag valaki), mégpedig az hallatszódik ki belőle, hogy ennek EGY oka van. Márpedig ez biztosan nincs így, millió tényező fogja ezt befolyásolni.
Ráadásul ez változik is. Lehet, hogy aki ma szegény, 10 év múlva már nem lesz az. És fordítva is lehet természetesen.
---
Kicsit a külső-belső kontroll, mint személyiségdimenzió jut eszembe erről.
A szélsőségesen külső kontrollos egyén szenttül meg vagy győződve róla, hogy nincs beleszólásunk a dolgok és az életünk alakulásába, kvázi kis falevélként hánykolódunk a világ tengerének befolyásolhatatlan forgatagában.
A szélsőségesen belső kontrollos meg azt mondja, ez hülyeség, a sorsodat csak is és kizárólag TE alakítod. Kellő kitartással minden elérhető!
Mindkettő téved. Az igazság nyilván a kettő közt van. És a fejlődéshez szükség van mindkettőre: lehetőségekre, valamit akaraterőre.
Hiába AKAROM baromira a jó anyagi létet, hiába teszek érte és vagyok kitartó... ha a lehetőségek egyszerűen NEM ADOTTAK, akkor nem fogom elérni a sikert (legyen is az bármi).
És hiába szakad a nyakamba a lehetőség, ha nem élek vele, csak elbaltázom, akkor megintcsak nem fogom elérni a sikert.
"A vágy tesz minket emberré, ezzel értek egyert. Ezért sosem dobnám el a vágyaimat"
Ez egyáltalán nem igaz. Semmi különleges, emberi nincs a vágyban, állatok is képesek rá. Sokszorta emberibb tudatosan és önként lemondani egy vágyadról, ilyesmire tényleg csak ember képes.
"Ez nem válaszolja meg a feltett kérdésemet. Hogy miért élnek egyesek sokkal rosszabbul, míg mások sokkal jobban, mint én."
Mert sem az emberek nem egyformák, sem a lehetőségeik.
Felfele irigykedek, lefele sajnálok, sokkal több van alattam mint felettem, de hiába, talán telhetetlen vagyok. Valamikor azt akartam ami most van, most mégsem elég, egy idő után megszokom és több kell. Ebben nagy szerepet játszik manapság a média is: elképzelhetetlen mennyiségű és minőségű életvitelt láthatok felszínesen, és elindul velem a fantáziám amiben csakis szép dolgok vannak. Néha azon gondolkozok, hogy ha pl nyernék a lottón mi lenne: régebben úgy gondoltam, hogy minden jó lenne, most meg nem is tudom mi lenne ekkor az elég... nem egyszerű dolog ez...ja, meg egyre nagyobbak a látható anyagi különbségek is.
De szerintem determinizmus van + nagyon sok mindent nem is tudunk még, nem tudjuk, hogy alakulhatott ki az élet, mi az öntudat <-ezért biztos kapok:) stb, ezek pedig alapvető szempontok szerintem.
Sziasztok!
Pár reakció.
De itt megjegyzem, hogy nem vitaként írom ezeket, mert mindenkinek tiszteletben tartom a véleményét.
#14
Amit mondasz, az szerintem akkor inkább elfogadható, ha valaki legalább egy középosztálybeli életet él.
Ha eljutnék addig, hogy pl. Bp. 15. kerületben vegyek egy saját lakást, akkor azt mondanám, hogy igazad van. Ne irigyeljem a budai elitet. De ha most nézek lefelé, akkor örülnöm kellene, hogy nem vagyok hajléktalan? Alapvetően igen. De azért ennél szerintem több van bennem, minthogy ezzel beérjem.
#Psycho
Ha a lehetőségek nem adottak, az egy érdekes helyzet. Igen, biztos van úgy, hogy Game Over. Tulajdonképpen erre alapul is a kérdésem, hogy miért van ez így.
Szerintem viszont itt az is fontos, hogy ki mennyire találja fel magát az életben. Ha a lehetőségek nem adottak, akkor lehetőséget kell csinálni.
Én például az egyik lehetőséget abban látom, hogy jobban boldoguljak az életben, hogy többnyelvűvé válok. Több idegen nyelvet akarok elsajátítani, mert hiszem, hogy úgy több lehetőség nyílik meg előttem, pl. karrier ügyben is.
Az elszalasztott lehetőségek viszont fájdalmasak.
#16
Ne haragudj, de nem értek veled egyet.
Az emberi vágy azért feljebb való, mint az állati vágy. Az állatok ösztönből cselekszenek, nincsenek nemes vágyaik.
Én például a művészetben is szeretnék nagyot alkotni, mert hiszem, hogy van hozzá egy kis érzékem... Az állatoknak meg lényegében csak az étel, ital, szaporodás a fontos.
Még a szexualitást sem úgy élik meg, mint az emer.
Én vágyhatok arra, hogy a partneremnek örömet okozzak, de ez egy kandúrt aligha érdekli, amikor párosodik...
#19
Miért lenne feljebb való egy ember vágya, mint pl Hacsié, hogy visszatérjen hozzá a gazdája?
Mellesleg a művészet sem csak emberekre jellemző dolog. Pl Koko, a gorilla is kimondottan imádott festeni. Rengeteg intelligens állat van, amik élete sokkal többől áll, mint az evés és a szaporodás.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!