A kvantumfizikában, miért csak egy ponton hat a mefigyelő jelenlét?

“Hogy ahogyan makroszinten észlelünk az megfelel a kvantumi szint működési elvének.”

Ez persze hogy megfelel, hiszen a kvantumelmélet a mélyebb elmélet, és határesetben vissza kell adnia a klasszikus világot, hiszen azt látjuk magunk körül.

De akkor így már elhiszed hogy a tudatnak semmi köze az egészhez, és nem néha hullám néha részecske egy elektron mondjuk.

Kérdező, #30-ban semmit sem meséltél el. Azt mondod, kvantumszinten nem tudod. Ezzel nincs baj, a baj nagyon erősen ott van, hogy olyasmiről vitatkozol, amit nem tudsz. Én nem tudok hindiül, ha mégis vitatkoznék a nyelvről, hát nem csodálkoznék, ha szóba sem állnának velem (időpazarlás). Makroszinten meg a mikroszintről beszélni nem lehet. Vagyis én abban látom a problémát, hogy nem tudod, mi a mikroszinten a megfigyelés. Az biztos nem, amit gondolsz róla.

Szeretnéd tudni a kőről a formáját, de vak vagy. Végig tapogatod alaposan, lesz egy elképzelésed. Méghozzá eléggé valósághű. A kő kemény, a símogatásod nem befolyásolja. Most azt mondják, a víz hullámzik, ha szél fújja. Ezt is megtapogatod és semmit sem tudsz meg. Rendkívül érzékenységgel és igen finom mozdulatokkal valami halvány sejtésed lesz. Pedig a víz makrodolog. Csak éppen képlékeny. Most pedig próbáld megtapogatni a levegőt, és meséld el, mit tapasztaltál. Nem lesz semmi mondanivalód. És ezek mind makrodolgok, bár eléggé eltérőek.

Az elektron még a mikrovilágban se számít nagynak. Egy proton több mint ezerszer nagyobb. Mivel fogod ezt "megtapogatni", hogy képed legyen róla? Ezt kellene tudnod elképzelni. Nincs ilyen eszköz, mert amivel úgy kezeled, hogy az elektron ne változzon durván, nos azt se érzékeled, kell ismét egy eszköz annak a változása megismeréséhez, és így tovább. Közben annyi hiba keletkezik, hogy amit megismerni vélsz, annak semmi köze már az elektron tulajdonságaihoz. Az egy külön tudomány, méghozzá elképesztően nehéz tudomány, hogy kitaláljuk, mit tegyünk az elektronnal, hogy az észlelésünknek legyen valami kis köze az elektron tulajdonságaihoz.

Elsőnek azt a kérdést tették fel a tudósok, hogy az elektron egyáltalán anyag-e még. Ki kellett találni, hogy mit tegyenek az elektronnal, hogy a válaszának köze legyen a valósághoz (más szóval, bizonyítani kell, hogy amit észlelünk, az elektronválasz és nem valami másé).

A mozgó anyagra eléggé jellemző, hogy erő hatására irányt változtat, és ez kiszámítható. Végeztek kísérleteket, és úgy látták, az elektron úgy viselkedik, mint egy anyag. Előre meg is tudták mondani, mit fognak tapasztalni. Tehát az elektron anyag!!! Csakhogy mások más kísérleteket végeztek, és azt találták, hogy az elektron úgy válaszol, mintha hullám lenne. Tehát az elektron hullám!!! Csakhogy a makrovilágban ilyen nincs, vagy egyik vagy másik. További elemzések és más mikrorészecskékkel való kísérletek azt mutatták, Hogy a részecskék tulajdonságait nem tudjuk úgy vizsgálni, mint bármi más makrorészeket. Ennek oka az, hogy minden vizsgálat egy kölcsönhatás, és ennek elemzése mondja el a tulajdonságokat (ennél azért kicsit bonyolultabb, de egyfelől nem vagyok atomtudós - csak megismertem egyet s mást erről - másfelől a leírás túl hosszú és érthetetlen lenne laikusok számára). Egy részecske rendkívül gyorsan mozog (a mi világunk sebességéhez képest), gyakran rendkívül rövid életű, de főleg egy olyan hatás-sorozatot kell kitalálni, ahol a végén az ember által észlelhető jelenségnek azért legyen köze az eredeti tulajdonsághoz.

A végeredmény az, hogy az elektront nem ismerjük (nem vagyunk erre képesek). Azonban tudunk néhány olyan helyzetet teremteni, ahol a hatását mérni lehet, és azt találták a tudósok, hogy egyes kísérleteknél úgy viselkedik, mintha anyag lenne, másoknál meg úgy, mintha hullám lenne. Fontos kiemelni: a MINTHA azt jelenti, nincs direkt ismeretünk, de ki tudunk találni eltérő helyzeteket, ahol olyan, MINTHA. Anyag, hullám, spínje (saját impulzusmomentuma) van, ha anyagként viselkedik, mérhető a tömege, és még néhány dolgot tudunk. De azt mondani, ismerjük mint egy labdát, ólomgolyót vagy a víz hullámzását, no ez nem lehetséges. Ő túl kicsi, mi túl nagyok vagyunk. Lehetséges bizonyos hatásokat észlelni, ha észnél vagyunk, hasoníthatjuk egyes tulajdonságait ismert makrovilágbeli dolgokhoz, de a részecske ettől még nem az. Viszont ha megismertük bizonyos tulajdonságait, kiválóan használhatjk őket a kényelmünk érdekében (pl. villanyvilágítás).

És tisztelettel de nyomatékosan kéretik, a mikrovilágról ne beszéljünk úgy, mint a makrovilágról. Azzal mindössze teljes ismerethiányunkat bizonyítjuk azok előtt, akik kellő alázattal és némi eredménnyel próbálják megismerni azon világ néhány (számunkra) fontos tulajdonsgát.

Nem tudom... utolsó kísérlet:

A MEGFIGYELÉS AZ NEM A TUDAT!!!

SOHA nem a tudat a megfigyelő eszköz! A tudat már csak azt tudja megfigyelni, amit egy TUDATTALAN eszköz rögzített neki, és ez a rögzítés után már NEM változik!