Nyári vagy téli időszámítás állandósítása lenne előnyösebb?

Az lenne a kérdés, hogy okés, akkor valóban nyáron az emberek tovább vannak kültéren, mint télen. Ez nyilván igaz. De itt most nézzük ne a napközbeni számot, hanem az este 8-9 óra körüli időt. Este 8-kor, vagyis átállítva 9-kor ténylegesen hányan vannak kültéren a magyar népesség 9 millió lakosából? Csak azért, hogy esetleg nincs benne a többség. Vagy tényleg az emberek több mint fele nyáron esete 9-kor grillezik, a teraszon ül, csónakázik, kirándul, úszik a medenécben, sétál a városban, horgászik, focizik vagy korcsolyázik, kerészkedik és effélék? Csak akkor tényleg ez hány fő lenne végül is?

kerekparosklub.hu:

[link]

[link]

#24 > > 4/23 2SÜ Te tudod,vagy én,hogy engem mi idegesít jobban? Igen is,hogy a délután 4 órai sötétedés idegesít!

Akkor vezessük be, hogy az időt ne órában és percben, hanem millinapban mérjük. 1 millinap kb. 86,4 másodpercnyi idő. Így holnap a Nap Budapesten nem délután 4 óra 11 perckor fog lemenni, hanem 674,31 millinapkor. Így, mivel nincs óra, nincs délután 4 óra sem, ha nincs délután 4 óra, akkor nem fog zavarni, hogy a délután 4 órakor sötétedik, mert soha nem lesz a továbbiakban délután 4 óra.

Oké, hogy ugyanúgy sötét van a munkaidőd letelte pillanatában, de hát ugye téged nem is ez zavart, hanem az, hogy a 4-esre mutat a kismutató az órán. Márpedig ha nincs óramutató, más skálán, más mértékkel mérjük az időt, akkor nem marad semmi, ami zavarna. Probléma megoldva.

> Ez egy megszokás

Az ember meg eléggé tiltakozik a változások ellen, viszont nagyon hamar szokásává változik, ami régen nem úgy volt. Anno pl. hogy harcoltak az új GYK kinézete ellen, mert hogy a régi mennyivel jobb volt. Most nem panaszkodik senki, de ha visszahoznák a régit, mindenkinek zokogna.

Középiskolában 7-kor keltem. De a nyári szakmai gyakorlatokon 5-kor. A főiskolán jó, ha 10-re felkeltem. Aztán kötetlen munkaidejű távmunkában szokásommá vált 9:00(±1 óra)-kor kelni. Volt néhány év, amikor be kellett mennem, akkor 7:30-kor keltem. Aztán újra távmunka, megint 9:00 körül keltem. Most a fiam rendszerint felébreszt 7:30-kor. Volt időszak, amikor kora délután aludtan 1–1,5 órát. Most erre nincs módom. Volt időszak, amikor a munkaidőmet kettéosztottam egy délelőtti, meg egy késő délutáni szakaszra, így kora délutántól – vagy déltől – sötétedésig tartott a szabadidőm. Sőt volt, hogy alapvetően este kezdtem el dolgozni.

De minden ember életében történnek változások, amik lazán hoznak 1–2 óra eltolódást az életében. (Oké, talán nem annyira markáns változások, mint esetemben, de vannak. Új munkahely, új élethelyzet…) Sőt egy nyaralásnál vagy mondjuk ünnepek alatt is lazán felveszünk egy teljesen más életritmust, majd lazán visszatérünk a régihez, mikor kell. Aki egy átlagos hétköznapon 10:00-kor fekszik, és 5:00-kor kel, lazán, zokszó nélkül felrúgja ezt szilveszterkor.

Másik oldalról a társadalom is változtatott az életritmuson az elmúlt évtizedekben. A rendszerváltás előtt – ha kellett, ha nem – egy csomó helyen 8:00-kor nyitott mondjuk egy ruházati bolt. Hogy órákig nem volt egy vevő sem, az nem érdekelt senkit. Ma meg – így, hogy számít az, hogy megéri-e nyitva tartani korán reggel – sok helyen 9:00-kor nyitnak, sőt van, ahol csak 10:00-kor. Régen 19:00-kor volt az esti hiradó, ma jellemzően 18:00-kor. Úgy változott meg az ideje, hogy szerintem különösebben fel sem tűnt.

Szóval igazad van, valóban van egy megszokás, és elég erős ellenállás is a változással szemben. Pedig nem kellene így lennie, van módunk változtatni, és ha kellő motiváció van – sokan kezdenek panaszkodni, hogy sötét van, mire végeznek a munkahelyükön –, akkor lesz hozzá akarat is. Ha meg nem, akkor annyira nem is fontos a dolog.

~ ~ ~

Viszont változás mindenképpen lesz. Ha a téli időszámítást tartjuk meg, akkor azt kell megszokni, hogy nyáron – meg késő tavasszal, kora ősszel – mások a fényviszonyok, mint amit az óra által mutatott idő alapján megszoktunk. Ha a nyárit tartjuk meg, akkor télen kell megszokni ugyanezt. Ha már így is, úgy is lesz változás, egy csomó dolgot újra meg kell szokni, akkor ezzel az erővel akár már azon is tudnánk változtatni, hogy hogyan kapcsolódnak össze a napi rutinunk az óra számlapjával.