Miért kattanna meg az emberiség, ha kiderülne, hogy nincs egyedül a világegyetemben?

Nem így történne.

Lennének hirtelen akciók, de nem őrülne meg az egész emberiség.

a "Világok harca" rádiójátékhoz kapcsolódik, amit H.G. Wells azonos című regényének rádióadaptációjaként készítettek el. A rádiójátékot 1938. október 30-án sugározták a CBS rádióban Orson Welles rendezésében. Ez az esemény lett hírhedtté, mert sok hallgató tévesen vette komolyan, és úgy érezte, hogy valódi invázió zajlik.

A "Világok harca" rádiójáték azokban a percekben játszódott, amikor egy földönkívüli invázió zajlik New Jerseyben és New Yorkban. Az adás kezdetén kijelentették, hogy egy fikciós történetről van szó, de sokan nem hallották ezt a bejelentést. A játék részletgazdag hanghatásokat használt, amelyek valósághűvé tették a narratíva zajait, például a repülőgépek, az űrhajók és a földönkívüli harci zajok hangjait.

Az emberek, akik véletlenül kapcsoltak rá a rádiójátékra, gondolták, hogy valóságos invázió zajlik, és sokan pánikba estek. Sok hallgató hívta a rendőrséget, tűzoltóságot, és a kórházakat, hogy érdeklődjenek az invázióval kapcsolatban, vagy arról számoltak be, hogy menekülnek a városokból. A pánik és zűrzavar néhány helyen valóságos közveszélyhelyzetet teremtett.

Az esemény híre gyorsan terjedt, és az újságok címlapokon jelentették meg a pánikot. Az eset felhívta a figyelmet a média felelősségére és a kommunikáció erejére a közvéleményre. Sokan kritizálták az adást, mondván, hogy nem volt elegendően egyértelmű, hogy fikcióról van szó, és hogy a hallgatóknak nem adtak kellő tájékoztatást.

Az eset azóta is a média és a rádiókommunikáció tanulmányainak részét képezi, és az egyik legismertebb példája annak, hogy a média milyen hatással lehet az emberek viselkedésére és reakcióira, különösen a pánik kialakulására.

Az esemény során a rádiójáték kezdetén közölték, hogy egy fikciós történetet hallgatnak, de sok hallgató vagy nem hallotta ezt az értesítést, vagy a rádió bekapcsolása után csatlakozott a közvetítéshez, és nem értette a kontextust. A rádiójáték rendkívül élvezetes és élethű hanghatásokat használt, hogy megteremtse az invázió atmoszféráját. Az űrhajók landolásának és a földönkívüli harci zajoknak a hangjai a hallgatók számára hihetővé tették a narratívát.

Ezért sok hallgató tévesen úgy vélte, hogy valóságos invázió zajlik New Jerseyben és New Yorkban. Az emberek pánikba estek, és számos hívás érkezett a rendőrséghez, tűzoltósághoz és kórházakhoz, hogy érdeklődjenek vagy segítséget kérjenek. Voltak olyanok is, akik menekülésre adták a fejüket, próbáltak elhagyni városokat vagy védelmi intézkedéseket hoztak.

Az eset híre gyorsan terjedt, és az újságok címlapokon jelentették meg a pánikot. Az emberek az utcán rohantak, sokan fegyvert ragadtak, és az általános zűrzavar kialakult. A következő napokban az újságok beszámoltak a rádiójáték hatásairól, és az esemény számos hírportálban és újságcikkben szerepelt.

Az eset alapvetően egy példa arra, hogy a média és a kommunikáció milyen hatással lehet az emberek viselkedésére és reakcióira, különösen akkor, ha a közönség nem képes megfelelően értelmezni vagy kritikusan gondolkodni az információkon. Az eset óta az újságírók és a médiaágazat tagjai nagyobb gondossággal járnak el az ilyen típusú tartalmak terjesztésekor, és a történet gyakran szerepel a médiakommunikáció tananyagában is.

alapvetően azért, mert függetlenül attól, hogy valaki hívő-e vagy sem, mindenkinek az az egyik legalapvetőbb tudása, hogy különleges tejbetökök vagyunk.

mi vagyunk a teremtés vagy az evolúció csúcsa és mindenki más fejletlenebb nálunk. még azok, akik biztosak benne, hogy elrabolták őket az idegenek is úgy tekintenek a dologra (vagy megőrülnek), hogy azok valami "másik, távoli világba" tartoznak, nem pedig ide.

gondolom láttad, tapasztaltad, de legalábbis halottad, mennyire ki tud valakit csinálni az, ha 10-20 év házasság után megcsalják. pedig azzal csak 10-20 évnyi és egyetlen emberbe vetett hit kérdőjeleződik meg. mégis ki tudja csinálni a teljes személyiségét, a világba és önmagába vetett hitét.

ezt szorozd meg százzal és megtudod milyen hatása lenne, ha emberek milliárdjainak sok évezredes hite dőlne meg.

- Nem kattanna meg, bár az egyes emberek eltérően tudnak reagálni különféle dolgokra.

- "Dokumentumfilmekben, filmekben mindig az van ..." A dokumentum filmekben azát van minden is kb. A történelmi témájúaknál nagyon vegyes a felhozatal, de a vélemények jellemzően két választásosak, a vagy igen vagy nem leszűkítettségérben. Történelmi téren van amiben van valami, de... de vagy nem úgy, vagy mást kellene benne vizsgálni, vagy a sablonok ismételgetése a jellemző, a tényleges kutatási vizsgálatok helyett. Megint van ami meg tényleg csak érdekesen hangzik, csak valótlan. A történelmi témájúak azok nagyon vegyesek és semmitmondóan sablon ismételgetőek, holott aki ismeri a témát rengeteg sok más hasznos infót tudna mutatni róla alá is támaszthatóan persze.

- A vallásokat illetően ez megint egy közhely, egy szterotípia, hogy mármiféle nem földi emberek megingatnának bármit is. A mobil telefon sem ingatott meg semmit, és a repülőgép sem és máshol lakó emberek sem fogják. Megfontolatlan dolog ami terjed, nyilván a nem vallásosak terjesztik, mert nekik igaznak hat, közben még nem vallásos logikával is badarság. És ráadásul a nem földi emberek is lehetnek vallásosak. :) Ezeken már régen túl kellett volna jutni, csak terjed a neten mindenféle fölösleges téma, és fölösleges vitákat folytatnak róla, holott lennének fontosabb dolgok is bőven.

- Amúgy lényegében vannak akik mindenben csak a hivatalosra tudnak hallgatni, mert nekik az kényelmesebb és nem tudákk a megtanult dolgokat másképpen nézni. Történelem témában ez kítűnik, amikor például a friss kutatásokat említik, azon tásiklanak páran, mert átvariált dolgokat. Szóval van akik valahogy azt szeretik, amit megtanultak és maradni szeretnek annál. Pedig például a történelem kutatás - és bocsi, de erre tudok jobb példát - akkor igazán érdekes, ha az új kutatások sok újat is feltárnak.

- Néhányak talán pánikolnának nem fölid emberek kapcsán, de erre kondícionálják a filmek is a fogyasztókat. Már amennyi ufokos filmet láttam, azok között szinte nincs is olyan, ambien az idegen emberek vagy lények ne lennének gonoszak. Sosem jók valahogy és a fogyasztók ezt visszaadják máshol a kérdésben.

- A "Világok harca" rádiójáték meg nem minden esetről szóló példa, hanem a Földet megtámadásra adott pánikreakcióra példa. Mivel az megtámadásról szólt és nem békés érkezésről. Az nem egy általános példa a reakcióra, fölösleges felhozni.

Miért? Megkattanna? Nem hinném. Az kétségtelen, sokan ennél lényegesen egyszerűbb tényektől is falra másznak, de ebből sem érdemes általánosítani. Az említett rádiójáték hatás pedig semmit sem mond az emberek valódi természetéről.

Filmek nem ismeretet terjesztenek, hanem szórakoztatnak. Jobb esetben nem hazudnak. A dokumentumfilm pedig ilyesmiről nem beszél, ha mégis, csak nevezi magát dokumentumfilmnek, valójában bulvár.

Nagyon nem mindegy, hogy ez hogyan is történne meg.

Pl.: Ha az ESA bejelentené, hogy több ezer fényévre felfedeztek egy bolygót, amin létezik egy kék színű moha, akkor kb. semmi sem történne. Pár napig nagy szám lenne, aztán annyi. Legalábbis az átlagembernek. Akiket érdekel a tudomány, meg kb. képben vannak, hogy ez mekkora jelentőségű felfedezés, azokat sokkal jobban ledöbbentené nyilván. De senki sem "kattanna" meg.

De, ha pl. bejelenti az USA elnőke (ki más), hogy a NASA észlelte egy hatalmas ikozaéder formájú lilán foszforeszkáló több ezer méter átmerőjű űrhajó közeledését a Föld felé, ami 3 napon belül belép a légkörbe, akkor nyilván egészen más lenne a szituáció. Ez esetben tényleg kitörne a pánik.

Tehát jó lenne ha kicsit konkrétabban tennéd fel a kérdést.

"Dokumentumfilmekben, filmekben mindig az van, hogy abban a pillanatban, amikor az emberek meglátják a leereszkedő űrhajót, előkerülnek a molotov koktélok, és a fegyverek."

Dokumentumfilm egészen biztosan nem szól arról, hogy emberek meglátnak leereszkedő (idegen) űrhajót. Ami ilyet mutat, az nem dokumentumfilm, hanem valamilyen fantáziaszülemény jelenleg.

Emberi űrhajó leereszkedéséről valóban van dokumentumfilm, de abban meg egyszer sem őrül meg senki, és nem kerülnek elő semmiféle molotov koktálok vagy fegyverek.

Ne keverjük a valóságot a fantáziával, tudjuk eldönteni, mikor látunk valós dokumentumfelvételt, és mikor filmipari trükkfelvételt.