A piramis építés alapja ösztönös, a kolektív tudatban van? Ez lehet az oka hogy a világon számos civilizáció a tudása, gazdasági ereje legjavát erre a célra fordította?

Miért kérdezed? Miféle piramisépítési mániát látsz a jelen és közelmúlt civilizációinál?

A piramis egy nagyon egyszerű és merev forma, tehát teljesen logikus, hogy néha építenek ilyesmiket.

Egyrészt az ember némi gyakorlás és a tapasztalatokon való elgondolkodás után rájön, hogy az ideális építőelem az valamiféle téglatest. Szabálytalan alakú kövekből is lehet építkezni, de macerás megtalálni az összeillő elemeket, illetve macerás összeillővé tenni őket. Folyóparti kavicsokból is nehéz több szintes építményt emelni. Némi tapasztalat után megszületik a belátás,

Másrészt egy bölcsődés vagy óvodás is rájön, hogy ha kockákat tesz egymásra, épít egy oszlopot, az eléggé instabil, főleg ha nem tudja pontosan egymás fölé helyezni a kockákat. Kicsit stabilabb a dolog, ha három kockát tesz az első szintre, a másodikra is hármat, a harmadikra is hármat. De ha nem illeszti pontosan őket, a második szint kockái egy kicsit el vannak tolva, akkor a második szintre már nem tudja odatenni a harmadik kockát, mert leesik. Valahogy így: [link] . Később rájön, hogy az egymást átfedő kockák stabilabb építményt eredményeznek, és már tudatosan teszi a kockákat átfedésbe, az első szintre négyet, arra hármat, arra kettőt, majd arra egyet: [link]

Harmadrészt ott a természet. Az ember lát dombokat. Látja, hogy ha kipergeti a homokot a kezéből, akkor a homokszemek valamiféle kúp alakban rendeződnek el. Meg bármilyen építményt is épít, ami összedől, az is valahogy olyan kúp alakú romhalmazba dőlnek. Téglatest alakú építőanyag esetén magától értődő optimalizálás után könnyen el lehet jutni a gúla alakig.

~ ~ ~

Az egyiptomiaknál lehet látni az építészeti fejlődést. Nyilván építettek függőleges falú építményeket. Aztán rájöttek, hogy időtállóbbá lehet tenni egy építményt, ha annak a falai egy kicsit ferdék, így megjelentek a masztabák. Lásd: Egy tömör masztaba igazából nem más, mint egy sírhalomnak egy nagyra nőtt, szabályosabb formája. Aztán megjelentek ebben a belső tagolások, kamrák, fülkék, járatok.

A magasság növelése – főleg mivel előbb vályogtéglákból építkeztek – egy bizonyos magasság után nem ment. Később kőből építkezve jött egy következő ötlet, emeljünk a masztabára egy kisebb masztabát. Esetleg arra egy még kisebbet. Ennek a fejlődésnek az eredményei a lépcsős piramisok, pl. a Dzsószer-piramis: [link]

Innen nyilván a szintek elsimítása jött következő állomásként, de stabilitási problémák miatt voltak trükközések, pl. egy szint után az építmény fala egy kicsit lankásabb lett. Megjelent a tört falú piramis: [link]

És innen következett az a piramis forma, ami úgy az embernek elsőként eszébe jut, pl. a gizai piramisok: [link] . Ezekben is vannak kisebb építészeti tükrözések amúgy, pl. a piramis oldallapja nem teljesen sík, középen enyhén, alig látható módon behorpad.

~ ~ ~

Ami a tanulsága a dolognak az az, hogy az egyiptomiak nem úgy építették a piramisokat, hogy valakit homlokon csókolt a múzsa, és kitalálta, hogy építsünk gúla alakú piramist, hanem a dolog egy szimpla kockaépülettől indult, és fejlődési lépések mentén jutott el a piramis formáig. Máshol is vannak nyomok arra, hogy a piramis forma valamiféle építészeti evolúció végterméke. Amúgy kicsit megkapargatva a különböző kultúrák piramisai között sokkal több az eltérő vonás, mint a hasonlóság, ami nagyjából kimerül abban, hogy ha elég homályosan nézzük, akkor mindegyik hasonlít egy négyzet alapú gúlához.

A dolog matematikai, fizikai jellegzetességét, azt, hogy ha a felsőbb szintek keskenyednek, akkor úgy lehet a magasságot növelni, hogy a tömegközéppont nem arányosan emelkedik vele, így azonos stabilitással magasabb épületet lehet építeni, azt pl. a felhőkarcolók építésénél is kihasználják. Sok felhőkarcolónál megfigyelhető, hogy felfele kisebb-nagyobb mértékben keskenyedik.

Tehát a piramis forma nem a kollektív tudatban van, hanem a matematika, fizika törvényeiből származó következmény.

Az előbbihez annyit tennék hozzá, nincs semmiféle ösztönösség, kollektív tudat. Az egyiptomi fáraók kezdték, akiket mindenki istenként tisztelt. Mindenütt másutt is, ahol építettek piramisokat, az valamely megkérdőjelezhetetlen uralkodó egyéni igénye volt, hogy hatalmát, képességeit és persze önmagát az utókor számára emlékezetessé tegye. Minél monumentálisabb, minél inkább az adott lehetőségeket meghaladó az építmény, annál jobban hirdeti a megrendelő nagyságát. Ez egy közönségesemberi tulajdonság magukat a többi ember fölé helyező személyeknél. Nem ösztönös, inkább beteges kényszer. És (más formában) ez napjainkban úgyanígy érvényesül, nálunk különösen erős példája figyelhető meg.

A piramis egyébként a legsabilabb építmény, a természet is így működik.

Egy dolog a valóság és más dolog, hogy ki minek látja.

Sem a piramis, sem az űrhajó nem kollektív vágy terméke. Annyira nem, hogy amíg el nem kezdik, a "kollektívának" eszébe se jut, hogy ilyent lehet. Ennek az az oka, hogy fogalma sincs, hogy ilyen lehet.

A környezet alakításának, átalakításának a képessége szükséges a túléléshez, így ösztönös igényünk, és örömet is okoz. Építeni jó.

Az ember valahogy hajlamos minél nagyobb dolgokat építeni. Jó lenne egy 2 méteres szobor is, de mi valami nagyszerűbbet akarunk, legyen egy 10 méteres szobor. Lehetne építeni több kisebb templomot is, de mi katedrálist építünk, ami jóval nagyobb annál, mint amit a nagyobb befogadóképesség alapján indokolt lenne. Már a pár éves gyerek sem éri be, ha három kockát egymásra tesz, rátesz még kettőt… meg még ötöt…

Nem valamiféle elvont vagy misztikus kollektív tudattalanból fakad mindez, hanem olyan evolúciós drive-okból, ösztönök, amelyek léte vagy nemléte evolúciós előnyt vagy hátrány jelenthetett, amelyik egyed rendelkezett a környezet minél nagyobb hatékonyságú átalakításának az igényével az túlélt, amelyik nem, az meg kisebb eséllyel élt túl.

Szeretünk építeni és szeretünk nagyobb és nagyobb dolgokat építeni.

Az ókorban is építettek, ilyen-olyan okokból kifolyólag dolgokat. Piramist is, utat is, falat is, csatornát is, templomot is, szobrokat is, mindenfélét. A piramis forma praktikus, illetve szükségszerű okokból alakult ki. Hogy te személy szerint miért pont piramist van vágyásod építeni? Passz. Nyilván olvastál róluk, láttad őket, valami megfogott bennük, nem valamiféle kollektív tudattalanból, hanem tapasztalatból, szerzett tudásból és személyes ízlésből fakadó személyes késztetés ez. Ha soha nem hallottál volna a piramisokról, akkor valószínű nem lenne késztetésed piramist építeni.

> De semmi hasznuk, mégis hatalmas erőt beleáldozva megépítették őket.

Az Eiffel-toronynak mi a haszna? Vagy a szabadságszobornak? Erre talán még lehetne valamiféle magyarázatot adni, bevételt hozó turisztikai látványosság, valamilyen fontos ideára emlékeztető szimbólum, stb…. De hogy milyen extra haszna van ahhoz képest, mintha csak 2/3 akkora lenne? Ez a hasznosság alapján nehéz lenne indokolni. Egyszerűen csak kihívás nagyobbat építeni, építtetni, és kielégítő élmény, ha sikerül, lenyűgöző élmény a látványuk.

Az egyiptomi piramisok síremlékek. Semmi hasznuk? Akkor miért nem elégszünk meg a halottak elhantolásával, miért építünk a földhalom köré sírhelyet kőből, sőt miért építünk kriptát vagy egyenesen mauzóleumot? Nyilván nincs ennek kézzel fogható, közvetlen gyakorlati haszna, begyűjthető profitja, de mégiscsak valamiféle ösztönös igényünket elégíti ki, a haszon az ezen igény kielégítésében rejlik. A Dél-Amerikai piramisok viszont templomok, azért ennyire monumentálisak, amiért Európában a katedrálisok olyan monumentálisak, amilyenek.

5: Ezek az epitkezesek, mindig valamilyen földöntuli hitrendszer eredményei voltak. 3-5-10 ezer éve nem voltak tudományos célok, hanem hitükkel, isteneikkel kapcsolatban akartak valami nagy dolgot alkotni. Mert az volt akkor a legfontosabb és a világról szinte semit nem tudtak. A piramis az csak neked tünik értelmetlennek, a 4 ezer éve élőknek az halálosan fontos volt, és elég volt csak hinni benne, nem kértek tudományos bizonyítékot.

Az pedig, hogy egyre nagyopbb kell, azt meg versenyszellem hozta. Ha valaki már épített egy 20 méteres síremléket, akkor a már csak egy annál nagyobbra szebbre volt meg a motiváció.

Végre egy normális kérdező. Bennem is van ilyesfajta megalománia, mondjuk bennem nem azért, hogy "megcsináljuk ezt a nagy dolgot". El vagyok veszve a mitológia világában. Ha valami hatalmas, és szerepel valamely krónikában, akkor hiszek a létezésében. Íme néhány kérdésem:

https://www.gyakorikerdesek.hu/politika__magyar-politika__11..

https://www.gyakorikerdesek.hu/kozlekedes__tomegkozlekedes__..

Aztán 3 évvel később Dante poklából átnyargaltam az óegyiptomi építészetbe:

https://www.gyakorikerdesek.hu/kozlekedes__tomegkozlekedes__..

De ezeken kívül azokat a dolgokat is imádom, amik ha méretben nem is, de eszmeileg nagyok:

Pl. szeretnék egy budapesti olimpiát, de nem úgy ahogy Orbán. Elég akkorának lennie, amekkora Olümpiában volt, de legyen pont ugyanúgy megrendezve. Ugyanolyan kőstadionban rendezzék a versenyeket, mint akkor. A kőlelátón üljenek a khitónt viselő nők és férfiak olyan arccal, ahogy a görög szobrok merednek ránk. A versenyzők, mint ahogy akkor, meztelenül küzdenek meg egymással.