30 felett a szegény emberek körülbelül hány százalékának sikerül meggazdagodnia?

Ez nem elhatározás kérdése. Ha nem kaptál megfelelő nevelést, megfelelő képzést, akkor nagyjából semmi esélyed, mert nem fogsz tudni (legfeljebb kivételesen néhányan) felzárkózni 30 felett.

Ha pedig nulláról indultál és jó nevelést kaptál, akkor szisztematikusan cselekedni fogsz és 35-40-re nem lesz semmiféle gondod.

A gazdagság relatív fogalom. Az ember, mint biológiai lény véges igénnyel rendelkezik, de tud végtelenül pazarolni. A puszta jólléthez, biztos és gondtalan élethez ennél sokkal kevesebb is elég. Ha ambiciózus vállalkozó akarsz lenni, akkor éppen jó indulásnak. De egyes területekhez ennél jóval több kell.

Nézd, az ember alapvető jellemvonásai 6-7 éves korára kialakulnak és a jelleme onnantól kezdve már keveset változik. Felfogóképessége 15-25 éves kora közt van a csúcson. Sajnos a serdülőkori biológiai okokból bekövetkező lustaság az alsó határba belerondít egy pár évet. Aztán 25 éves kor után megjelenik a szintetizáló tudás is. De ha a nagyokat nézem, 30 éves korukig megalkották életük vezető elméletét. (Einstein-től Higgs-ig...)

Szóval aki 30 éves kora körül kapja össze magát, hogy Úristen eddig ellustálkodtam az életemet, és ez nem mehet így tovább - az őrült nagy lemaradásban van az értelmes-szorgalmasokhoz képest.

Szolták hozni példának Albert Schweitzert, hogy soha semmi nem késő, mert hisz ő is 30 éves korában íratkozott be az orvosi egyetemre. Csak azt felejtik ki a történetből, hogy ő korábban sem lusta-lazsáló volt, hanem értelmes-szorgalmas. És 30 éves korára már elismert orgonista és orgonaépítő, és filozófus volt.

Szóval nem reménytelen a meggazdagodás 30 felett, de rettenetesen sokat kell melózni érte, a késő kezdet miatt.