Ha valakit gyerek-, fiatal korában (sok) trauma ér, az megjelenik valahogyan az utódaiban? Tud öröklődni valahogyan?

Mivel gondolkodsz, érzel, cselekszel, természetesen igen.

Az életünket a gondolati és érzelmi minták szerint éljük.

Ezek szerint cselekszünk.

Aki még nem tudatos (nagyon kevés az ilyen ember), az egy programozott állatként éli le az egész életét, így örökítve tovább, átadva azokat a tapasztalatokat (gondolkodásmódok, érzelemek, fizikai tett formájában), amit nevezhetünk traumának, lelki sérülésnek.

Vigyázni kell az öröklődés szóval (ilyenkor rögtön a génekre gondolunk), az átadás talán jobban passzol.

Ahogy #1 is írta, bizonyos viselkedésmintázatok simán átadódhatnak a következő generációra. Pl. amikor egy alkoholista szülőnek a gyereke is alkoholista lesz. Van olyan, hogy alkoholizmus gén? Nem igazán. Viszont a stressz levezetésének egy legitim eszköze a családban, a gyerek tehát azt látja (nyilván totálisan tudattalanul), hogy ez egy "jó" mód a gondok leküzdésére.

Később aztán ő is ezt húzza elő a kalapból. Mert ezt látta.

De ugyanez lehet a helyzet mondjuk az agresszióval is.

---

Halvány emlékeket idézek most, de dereng, hogy készültek tanulmányok arról, hogy bizonyos "szennyeződések" (azt hiszem így nevezték őket) megjelenhetnek a génállományban (vagy génállományon), amik továbbadódhatnak a következő generációra (de az azt követőre már nem). Valami ilyesmi rémlik. Ezeket a szennyeződéseket pedig környezeti hatások okozzák (a trauma is az), tehát voltaképp "továbbadódik".

Aki ebben jártasabb, és tudja mire gondolok, írhatna róla pár sort.

Mivel a szülőktől azt vesszük át ahogy reagálnak, ahogy viselkednek. Mondhatni, igen.

A szorongó szülők szorongó gyereket nevelnek, a nagyevők, nagyevőt. Legalábbis jóval nagyobb arányban, mint az ezzel ellenkező viselkedés hordozói.

Transzgenerációs trauma címszóval tudsz utánaolvasni:

[link]

Ez epigenetika, a lényege az, hogy a gének nem változnak, de a csomagolásuk igen, tehát a működésük is.

Csak mostanában kezdik kutatni.