Bármikor megjelenik nálunk anyukám a másfél éves kisfiam elkezd kényeskedni,nyafogni h vegye ölbe, ha kimegy a szobából sír, követeli h mindenhova vigye magával .. sem Velem ( sem a férjemmel) ezt sosem csinálja, pedig egész nap vele vagyok. Miért ?

Ti nevelitek a gyereket és megszabjátok a határait, így biztos előfordul olyan helyzet, hogy nem az van amit ő szeretne. A nagyszülő valószínűleg a világon mindent megenged, ráhagy, megvesz és elkényezteti, így a neki kedvezőbb felé húz a gyerek, ahol nincs korlátozva, vagy akkor is más jutalommal van a figyelme elterelve.

Ezen kívül nehéz bármit is konkrétan mondani, mert senki nem lát rá az életetekre.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy titeket alap dolognak vesz a gyerek. Olyan alapdolgok vagytok az életében, minthogy levegőt vesz. De a mamát is szereti, őt meg ritkábban látja, ezért szeretne vele időt tölteni. Ez egy teljesen normális családdinamika, ezek szerint normális a viszont a nagymamával meg minden.

A mi gyerekünknek is volt mami korszaka, de két éves kora után nem sokkal nagyon nagyon anyás lett.

Nalunk is ezt csinalja, szinten 1,5 eves.

De erdekesen viselkedik kozben, mert mintha feszult is lenne, nem nagyon mosolyog, ha itt vannak a nagyszulok.

Termeszetesen sose bantottak vagy ilyesmi.

De kozben mindig a kezukben akar lenni, sir, ha elmennek.

2,5 éves a kisfiam, nálunk is hasonló van. Ha nagymama itt van, csak vele akar lenni, vele játszani, enni, ő vigye aludni.

Még fel sem öltöztethetem én. Ha éjjel felébred, őt keresi.

Miután hazamegy, még pár napig mondogatja, hogy mama, főleg ha valamit nem engedünk neki, rögtön őt hívja.