Azért marad faszén fa égetése után, mert nem kapott elegendő hőt elegendő ideig?

#5, Az égéskor fejlődő hő nem egy anyag, ami kiszoríthatná az oxigént, hanem termikus energia, ami az egyes anyagi részecskék mozgási energiájából tevődik össze.

Ami viszont valóban akadályozza, hogy az oxigén a fával/faszénnel találkozzon, az nem más, mint a fejlődő hőbomlási gázok, majd a szén égéskor a szén-dioxid, ami mind kitölti a fa repedéseit / a faszén pórusait, és tolul kifelé, ezen keresztül kéne az oxigénnek átdiffundálnia befelé.

Pont hogy azért marad vissza faszén a tökéletlen égéskor, mert a kis méretű tűz hője gyorsan eltávozik az égés helyszínéről, átadódik a környezet felé, így a fejlődő hő nem tudja annyira átmelegíteni és melegen is tartani az éghető anyagot, hogy annak széntartalma is mind eloxidálódjon (erre 500 fok alatt semmi esély, de 700-800.. fokon is idő kell, hogy az oxigén elvégezze a dolgát), csak annyi meleget biztosít egy ilyen tűz, hogy a hőbomlás (szenesedés) megtörténjen (200-400 fok között), és a szénvázról leszakadó gyökökből álló hőbomlási gázok a levegővel keveredve elégjenek (egy szervesgáz–levegő-keverék 250-500 fok körül gyullad, és igen gyorsan ég, mivel molekuláris szinten keveredve vannak benne a reagensek). A képződő égéstermékgáz a keletkezés pillanatában 1000 foknál is melegebb (ez a láng), de igen gyorsan hűl, ahogy lesugározza ezt a hőt, és mivel gáz, igen könnyű, viszonylag nagy térrészben kevés anyag és energia van benne, és mivel a levegőnél jóval könnyebb, felfelé száll, tehát a fától távolodik, így kevés jut vissza belőle a farakáshoz, hogy azt kellően átmelegítse.

A faelgázosító kazánokban pont az történik, hogy a lángban az égéstermék nem szabadon emelkedik, hanem az égéstér kialakítása miatt alapvetően lefelé áramlik (arra viszi a huzat), de kis részei azért a helyi hőmérséklet- és sűrűségkülönbségek miatt itt is felfelé mennek, ez azt jelenti, hogy a fa egy helyben gomolygó tűztengerben van, ahol jól átmelegszik, és maradéktalanul kiég. Persze itt is marad hamu, de ez szinte csak az ásványi sókból áll.

Az égés ennél egy "kicsit" bonyolultabb folyamat. A faszén égésének legvége felé már egy olyan szivacsosan laza halmaz marad csak, amibe az O2 könnyen bemegy és a CO2 is könnyen kijön, így pedig már olyan intenzív hőfejlődést biztosít a szén oxidációja, ami állandó hőntartást biztosít a további oxidációhoz. Ezért van, hogy ha a tűz intenzív volt, a lángok kialvása után még lehetnek sokáig, akár órákig parázsló részei a faszénnek.