Kőolajból és földgázból még több száz évre elegendő mennyiség áll az emberiség rendelkezésére?

1: VOLT MÁR A KÉRDÉS!

2: NEM. Illetve nem úgy. Van még a földben, de egyre drágább előhozni. Amikor már olyan drága lesz, hogy atomerőművel olcsóbb lesz előállítani, akkor a maradék a földben marad.

A Worldometer adatai szerint még kb. 42 évig elegendő a kőolaj, kb. 155 évig a földgáz és kb. 400 évig a szénkészlet.

Hogy mennyire hitelesek ezek az adatok. azt nem tudom. A másik, hogy addig még találhatnak jelenleg nem ismert telepeket.

Lehet, hogy több ezer évre elegendő mennyiség is van még, nem tudjuk.

De nem is ez a kérdés, hanem hogy megéri-e majd kitermelni.

Erre meg a válasz az, hogy nem.

Van egy olyan fogalom, hogy EROI, azaz energy return of investment, ez megmutatja pl. az olaj esetében, hogy hány hordónyi olaj nyerhető ki egy hordónyi olajból nyerhető energiát befektetve.

Na most ez a mutató erőteljesen csökkenőben van, az 50-60as években ez még átlagosan 40:1 volt, azaz 40 hordónyi olajat tudtak kitermelni 1 hordónyi olaj energiájával.

Dehát ugye ezek a nagyon jó EROI aránnyal működő olajforrások már nagyrészt kimerültek vagy kimerülőben vannak.

Ezért aztán ma ez az arányszám ~10:1.

Ha abból indulunk ki, hogy ~60 év alatt a negyedére csökkent az EROI, feltételezhetjük, hogy a következő 60 évben szintén a negyedére csökken, de lehet, hogy sokkal előbb is megtörténik ez, lehet, hogy már 30 év múlva.

Mindenesetre az optimista forgatókönyvet feltételezve 2080-ban 2,5:1 EROI-val kell már az olajat kitermelni, ami már iszonyatosan drágává fogja tenni ezt a fajta energiát, már nem fogja megérni.

A "rendelkezésre állás" egy relatív fogalom és több dologtól függ.

Ha feltételezzük, hogy ismert a forrás mennyisége és annak elérése állandó költséget (pénzt és technológiát) jelent, továbbá ha feltételezzük, hogy ismert az emberiség igénye és ez állandó, akkor a számolás egyszerű, meg kell határozni az évre vonatkozó adatokat és egy kivonással kész a válasz.

Csakhogy minden feltételezésünk hamis és nincs is helyette más. Nem ismerjük a forrás mennyiségét, hiszen ehhez a teljes föld összetételét ismerni kéne. Fentebb kiválóan levezették, mennyire nem ismerjük a ráfordítás változását (mert nem állandó!). Nem ismerjük az emberiség igényét, még a mai napit se, nemhogy ennek alakulását. Ráadásul ez az alakulás nem egyenletes se időben se térben. Tehát kénytelenek vagyunk olyan feltételezésekkel élni, amelyekről sok esetben fogalmunk sincs, mennyire helytállóak. Márpedig ismeretlen (erősen bizonytalan, és a jövőre nem jósolható) adatok alapján semmi se mondható megalapozottan.

Ezért fogalmazzunk úgy, ma ismert többféle tippelés a következő 20 évre. De senki se vállal értük felelősséget. És józan ember nem próbál ezekből még hosszabb időtávra jósolni. Akik mondanak valamit, azok is számtalan "ha" és "amennyiben" feltétellel fűszerezik, amelyek egy részét a média felejti el, a többit a továbbadó, vagyis az eredeti jóslat és az ötödik meghallgatója által hallottak között nincs köszönőviszony.

„Tetemesen csökkentenünk kell az összes emberi igényt a Föld természeti rendszereivel szemben, a forrásokat igazságosan kell elosztanunk, be kell fektetnünk a természeti és társadalmi tőke megújításába, és korlátoznunk kell – sőt, meg kell fordítanunk – a népesség növekedését olyan eszközökkel, amelyek növelik az igazságosságot, erősítik a közösséget és biztosítják a hozzáférést a családtervezési szolgáltatásokhoz. […] Első látásra megalázó korlátozásnak tűnhet, de meg kell tanulnunk gazdaságunkat úgy szervezni, mint a Föld életfenntartó rendszereinek egyik alrendszerét. Ehhez új mutatókra van szükségünk, s problémáinkról másképp kell gondolkoznunk, azokat másképpen kell megoldanunk, s egymáshoz máshogy kell viszonyulnunk. […]

Az asztronauták az űrben, egy járműbe szorosan bezárva, világosan tudják: jóllétük attól függ, hogy van-e megfelelő készletük oxigénből, üzemanyagból, élelemből, vízből és más lényeges dolgokból. A folyamatok minimalizálása és mindennek az újrahasznosítása alapvetően fontos hosszú távú jóllétük szempontjából. Mivel semmit nem tudnak helyettesíteni, semmit sem dobhatnak el.”

David C. Korten: Gyilkos vagy humánus gazdaság