Valaminek az elfogadása esetén számít az, hogy normális-e az adott valami?

Az átlagember birkaszerűen azt fogadja el, amit a nyáj "normálisnak" tud be, bár lehet az a legnagyobb őrültség is.

(Pl. hormonális és műtéti "nemváltás" a transz ideológia hatására.)

Az értelmes egyén viszont azt fogadja el, ami valamilyen szempontból számára jó, hasznos és/vagy semleges.

(Pl. azonos neművel szexelni, mert egyéni és társadalmi szempontból jó dolog szexuális kapcsolatban lenni valakivel.)

Téma túltárgyalva.

Globális szinten az a normális, amit a többség annak tart és elfogad.

A középkorban mindenki hitt a pokolban, mennyországban, tényként kezelték az angyalok, démonok, szellemek létezését. A 19. században ha ilyesmin erősködtél, könnyen egy elmegyógyintézetben találtad magad. Manapság az angyalok, szellemek a megtűrt kategória, vallásos embereknek elnézzük, de senki nem tényként kezeli. Jó esetben.

Ukrán háború. Elvileg mindenki ellenzi, de mégse a békére törekedik senki. Pumpálják bele a pénzt, fegyvereket, hatalmas üzlet ez, az emberek meg álszentek. Szóval egy egyértelműen rossz dolog teljesen elfogadottá vált.

A melegek is ezen dolgoznak gőzerővel. Hogy egy beteg dolog teljesen megszokott legyen a küztudatban. Csak ne tegyék kötelezővé!

Az elfogadás így általánosságban egy társadalmi hozzáállás.

Az emberek általános véleményét tükrözik.

Az emberek egy értékrend alapján határozzák meg a véleményüket.

Az általános értékrend maga a norma.

Persze felülről is lehet egy "normát adni", de annak csak akkor van súlya, ha ha ez emberek a magukévá teszik.

Én így gondolkodok. Ez alapján egy oximoron a nem norma alapú általános társadalmi vélekedés.

A probléma a definícióban rejlik. A normális mást jelent a köznyelvben és mást a természettudományokban.

A köznyelvben a normális egy pozitív fogalom, ha valamire azt mondjuk hogy "abnormális" akkor azt sértésnek élik meg az emberek.

Míg tudományos értelemben a normális élettanit, a populációban nagy hányadban előfordulót jelent, tehát az abnormális még lehet nem kóros tulajdonság is.

A normálisnak alapvetően azt mondjuk amit a többség elfogad, semmi mást, ami lehet normális viselkedés, normális nézet, normális életkörülmény, stb. A többség által elfogadott akármi. Gondlom érted, hogy ezzel azt kérdezed, hogy: "Valaminek az elfogadásánál számít-e az, hogy a többség által elfogadott az adott valami?". Elfogad - egy személy, Normális - többség által elfogadott.

Hát a hozzáállás és értelmezés mindenképpen számít akármiről is van szó. Tényleg lehet az bármi akár káros akár hasznos, az értelmezése és a hozzáálás az vaskosan mindig benne szokott lenni.

A régi dolgokhoz ami engem illet így nem hasonlítanám ezt, hogy "a régi a rossz és téves" és "a mai a jó és igaz". Az ilyen történelmi példákba most nem mennék bele, de ez így nem állja meg a helyét és nem is viszi előre a kérdést.

A társadalomban mindig is voltak a többség részéről általánosan elfogadott normák, nézetek, állásfoglalások, szokások, hagyományok, tradíciók az élet minden területén. Ez az idők alatt alakult. Az új dolgok mindig valahol elkezdődtek és az emberek jónak látták és elfogadták. Valójában mindig valamit javítani akartak, ez volt a cél, aztán, hogy miben hogyan sikerült ez az megint más. Ennek azért több szálon futó történelme van, de röviden valami ilyesmi.

Az elfogadást részben tovább segíti az, amikor már a többség elfogad valamit, sokan (a késői csatlakozók) csak ezért is már elfogadják, mert a többség elfogadta, de ez nem a kezdőpontja, hanem egy késői fejleménye egy álláspont terjedésének.

A kérdéskört illetően általánosan azt a részét szokták kiemelni, hogy a "többség elfogadja" és ez önmagában jó-e vagy rossz. A folyamata viszont mindig az eszmei tartalomról való közös társadalmi beszélgetéstől indul (kivétel a hatalommal erőletett propagandáknál) és amikor közös nevezőre jutottak az emberek, akkor egy alap többség elfogadja amihez a késői elfogadók csatlakoznak pusztán a többségre hallgatva, már részben megfontolás nélkül.

Szóval az egész közösségi gondolkodás nem azzal kezdődik, hogy emberek elfogadnak valamit csak úgy a többség miatt, mert annak a többségnek előbb ki kell alakulnia, a pusztán csak a többség miatti elfogadás az egy késői szakasza a mozzanatnak. Addig a többségig is valahogy el kell jutni, szóval ez egy része a kérdéskörnek.

Majd később azt amit általánosan elfogadtak az emberek, újra és újra megfontolják valamilyen jelentkező probléma miatt, és akár egy részletében akár teljesen új alapokra helyezik.

"Így az elfogadást nem annak kéne befolyásolnia szerintem, hogy mi normális és mi nem."

Na ezek nem ezzel indulnak, hanem ezzel zárulnak.

Amúgy az egész társadalmi diskurzus arról szól, hogy mi nem jó és miért és hogyan jobb.