Mely rejtélyes tudományos dolog izgat titeket a legjobban?

Mire világít rá a kérdés és sok válasz is?

Mindenkinek van egy ismereti szintje dolgokról. Egy adott érték fölött meg tudja ítélni annak a működését, szabályait, tulajdonságait. Minél kevéssé ismeri, annál kevésbé tudja ezt megítélni, ugyanakkor valamiért (van ok, csak nem biztos, hogy tudjuk) érdekli a téma, ekkor kezdődnek a rejtélyek. A rejtély nem egyéb mint ismerethiány, és ez most nem pejoratív értelemben, hanem mint tény értendő.

A tudomány adott pillanatban egy adott témában ismer valamennyit, de soha nem mindent (mert minden mindennel összefügg). Ennek alapján a kutató ember a témáról mondhat valamit és másokat meg nem (lásd rejtély, azaz ismerethiány). Minél inkább beleássa megát a témában, annál kevesebb a rejtély, de az adott tudományos szintnél nem juthat tovább (ha mégis, akkor ő a téma főtudósa).

Szóval a holdat valóban elég jól ismerjük, és ez az ismeret elérhető nem is nagy erőfeszítéssel. A MI már egy nehéz kérdés, ehhez előbb meg kéne egyezni abban, mi is az intelligencia. Azt tudjuk néhányesetben, hogy ennek (a szellemiségnek, érzelemnek) az emberben mi a hordozója, de messze vagyunk az összestől. Ezért talán az első kérdés, lehet e valamit létrehozni, aminek a működését nem ismerjük alaposan. Ha akarom nem, és ez egy logikus álláspont. Ha akarom, igen, és ekkor arra gondolok, hogy minden felfedezés pont ezt teszi. A meglévő ismeretek összességéből egy új szabályt vesz észre, amit addig senki nem vett észre.

Az időutazással az első gond (nálam), hogy mi az idő. Már tudniillik, az, ha én itt vagyok térben és időben, akkor mit jelent, ha valaki "ott" van, térben és időben. Ugyanis erről semmiféle eszközöm nincs meggyőződni. Utólag egyeztethetnénk, de ehhez fel kéne tételezni, hogy mindkettőnknek van valami eszköze, amely minden időpillanatban pontosan ugyanúgy működik. De ennek a feltételezésnek jelenleg csak az ellentéte igaz, mármint az általános relativitáselmélet. Amiről mondható, hogy mégse úgy van, de az agy nehezen veszi be, hogy valami más, miközben a valamire elég sok tapasztalat mutat, a másra meg semmi.

Még annyit, egy bizonyos Byron Reese azon töpreng (könyvében), hogy ilyesfajta kérdésekben miért van fontos és elismert tudósoknak ellentétes álláspontja. És arra jut, hogy nincs két egyforma ember, mert mindenki (legalább kicsit) más közegben mozog, mással foglalkozik, tehát mások a tapasztalatai és érdekei is, más néven, más a nézőpontja. És onnan a dolog másnak látszik. Ahogy egy erdő, egy szikla, egy ház is, ha máshonnan nézzük és mást veszünk észre rajta. Ezért aztán ha nem megától értetődő dolgokban mondunk rendkívül magabiztos állításokat, könnyen válhatunk nevetségessé.

Azt azonban látom, elég sokan vagyunk, akik meglehetős kíváncsisággal nézünk a világ lehető legmélyére. És ez megnyugtat, bár a mai helyzetben erre látszólag semmi okom.