Ez idő utazós paradoxon?

Na, mi történt, elhalt a téma? Pedig baromi kíváncsi vagyok a teóriám kritikájára.

Megoldottam a paradoxont vagy megoldottam?

Ide a Nobelt.

:)

> Pedig baromi kíváncsi vagyok a teóriám kritikájára.

Hát akkor NESZE! :-)

> Azért, mert soha, semmi nem tud kétszer ugyanúgy megtörténni, ha nem 100%-osan determinált minden.

Az a gond, hogy a kvantumfizika nemdeterminisztikusságát időben vagy helyben különböző pontokon elvégzett megfigyelések alapján ismerjük. Időgép, féregjárat és hasonlók hiányában nem tudjuk, hogy időben és helyben is egyező pontokon determináltak-e a kvantumfizikai valószínűségek, vagy sem. Máshogy fogalmazva nem tudjuk, hogy a kvantumfizikai valószínűségek nem egzakt függvényei-e a téridő koordinátáinak.

Ugye az a gond, hogy az időutazás fizikáját csak az időutazás kísérleti megfigyelései alapján tudnánk felállítani. Alternatív teóriákat persze fel tudunk állítani, aztán lehet, hogy a valóság valami olyasmi, amire mi nem is gondolnánk.

> Megoldottam a paradoxont vagy megoldottam?

Mondjuk, hogy lehet, hogy esetleg talán, de ez korántsem biztos.

> Ide a Nobelt.

Tessék: [link]

A sztorik tényleg lehetnek mulatságosak. Csakhogy...

Addig rendben, hogy lett Beethoven zene. Na de Beethoven életrajza? Az kié? Vagy emberünk azt is leutánozta? Oké. És akkor ő? Mikor élte meg az életét? Vagy végtelen ciklusba esett?

A kő viszont nem számít. Annak csakannyi a következménye, hogy nem UGYANAZ az ember találta fel az időgépet. És nem 1986-ban. Tudom, mert én találtam fel 1988-ban.

Wadmalac gondolata más szavakkal (az ókorból). Nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni. Nem a 100%-os determináltsággal van baj, hanem azzal a fránya mozgással. Ami van. Kölönben meg idő nincs.

Szóval a paradoxon nem egyéb, mint nem ismert természeti törvény. A "nem ismert" minden lehetséges változatát figyelembe kell venni. A "nem jól ismer"-et is. Olyan ez, mint a bűvész produkciója, amikor élő galambot varázsol az üres kalapból. Pedig előtte szól, vigyázat, csalok. De mi nem vettük észre. Viszont ott is jól szórakoztunk.

Következtetés: bővészekre és időutazós sztorikra szükség van. Ilyen az emberi természet. A szórakozás pihentet. Meg még sok mást is.

@10 Wadmalac

Mindenesetre, jó gondolat volt. :)

"Azért, mert soha, semmi nem tud kétszer ugyanúgy megtörténni, ha nem 100%-osan determinált minden."

Elvégre ha így is van, hogy nem determinált egy ilyen kauzalitási láncolat és randomitást tartalmaz minden körnél akkor is elvileg lehetséges hogy véletlenül pont egyforma módon történjen meg, kivéve ha van valami plusz "extra" fizikai törvény ami megakadályozná vagyis nem eleme az eseménytérnek. Itt is bele lehetne menni hogy a lehetséges eseménytér mérete véges vagy megszámlálhatóan végtelen vagy kontinuum végtelen vagy még magasabb rendű végtelen.

Ha megszámlálhatóan végtelen (a továbbiakban 0א) méretű az eseménytér körönként és 0א kört futott be, akkor 0א esetén 0-nál nagyobb valószínűséggel lesz e két egyforma kör?

Először is ezt mint végrehatási láncot mint kiszámíthaságelméleti szempontból , matematikai számítási eljárások, algoritmusok azaz Turing-gép szempontjából nem lehetséges, csak véges sokszor végrehatani. Vagyis ilyen értelemben ez matematikai ellentmondás. Ha viszont nem úgy vesszük mint ténylegesen végrehatódik, hanem hozzá vesszük mint absztrakt konstrukciót egy 0א hosszú kauzalitási láncolat, az már megint más. Nem lehetséges minden eseménynek egyforma valószínűsége, valamelyiket jobban kell preferálni valamit kevésbé. Úgy is mondgatnám hogy nem lehet a természetes számok közül választani igazságosan a teljes számtartományon hogy minden számnak egyforma esélye legyen, így véges hosszú kauzalitási láncolatba is lehet 2 egyforma ha az eseménytér 0א vagy ha véges. Ha 0א hosszú ezzel meg az a baj, hogy nincs vége, nem létezik utolsó kör így nincs ami stabil valósággá válna. Ugyanilyen elven még bele se mentem a 0א-nál magasabb rendű végtelen hosszú láncokba, hiszen már a 0א sem alkothat stabil valóságot, vagyis csak véges hosszú kauzalitási láncolat lehet ami valóságot alkot.

"Az a gond, hogy a kvantumfizika nemdeterminisztikusságát időben vagy helyben különböző pontokon elvégzett megfigyelések alapján ismerjük. Időgép, féregjárat és hasonlók hiányában nem tudjuk, hogy időben és helyben is egyező pontokon determináltak-e a kvantumfizikai valószínűségek, vagy sem. Máshogy fogalmazva nem tudjuk, hogy a kvantumfizikai valószínűségek nem egzakt függvényei-e a téridő koordinátáinak."

Ha determinált akkor hogy tudná megváltoztatni majd körökkel mindig felülírni amég meg nem törik a láncolat? Továbbá ezt a felülírást is át lehet fogalmazni, egzakt függvényekre, hogy egzaktul az van ott a téridő adott pontjában. Lásd Haskell programozási nyelv, benne minden konstans, nincs olyan hogy valami változzon.

"Azt, hogy akárhogy erőlködik azon, hogy megölje az apját, MINDIG közbejön valami, ami megakadályozza."

Az is lehet, hogy az egyik körnél nem akar az apja gyereket vagy impontes vagy mástól lesz gyereke vagy ugyanattól lesz gyereke akár ugyanakkor is, de nem ő fog megszületni, ezzel is véget ért a lánc. Meg persze a lánc úgy is véget érhet ha nem akarja megölni az apját vagy akár vissza se akar menni a múltba.

Egyébként Wadmalac tényleg, jó gondolat volt, így konkrétan nem gondoltam rá.

Nem láttam itt olyan hozzászólást melyben szó esett volna hogy alternatív valóságban okozna változást ekkor meg teljesen felforgathata a történelmet az se okoz paradoxont, ha az a valóság amelyikből kiindult ott annyit lehetne látni hogy megépített valami időgépnek nevezett valamit és eltűnt vele, soha többet nem látnánk. Más valóságban, valóságokban bukkanna fel és ott csinálna bonyodalmakat. Ha megöli az apját kiskorában akkor ott ismeretlen emberként lenne ott, ha vinne magával személyit akkor az nem lenne nyivántartásban sem, abban a világban csak úgy egyszerűen megjelenne, senki nem ismerné ki ez. Viszont ebből az alternatív valóságokból azt feltételezem hogy minden egyes döntésünk, de már tőlünk függetlenül szubatomi részecskék szintjén is alternatív valóságokban megtörténik minden lehetséges módon, szerte ágazó módon, nem csak a múltba utazáskor.