Miként bizonyítható a magyar nyelv finnugor eredete?

Ige–ige műveltető képző, illetve tárgyasító, valamilyenné tévő képző: -t, at/et, -tat/tet; -ít

– Az ősi *-kt képzőből. Példák: itat – juotta-, etet – syöttä-, vitet – viettä-; elveszít – menettä–.

--------------------

Ez a germagyarban germán: skeitan, ami a szakít, skeidan szakad, jelenképző, és kausatív,mint az ered és az árad szavak, amik germánok, az ered egy kicsit árjás.

elen idő ragjai, alanyi ragozás

– E/1. sz.: A –k rag az ősi *-k igenévképző folytatása; kapcsolatban állhat a finn –k ige–névszó képzővel. Példa: adok < adó(g); f. párhuzam: beszéd – puhe(k) (néma k).

– E/2. sz.: adsz; az -sz *-s´ múltidőjelből; teszel; az –l ige–névszóképzőből: ölel – syleile-.

-----------------

A k Verlaufsform, vagy indogermán k vagy germán uh, semmi köze nincs a finnugorhoz az más.

Az sz az a germán-gót s, sz: bers, ami a bírsz.

Jelen idő ragjai, tárgyas ragozás

– E/1. sz.: adom – annan; személyes névmásból lett igeragok: én – minä.

adlak; –lak/lek rag < –l ige–névszóképző + –k igenévképző.

– E/2. sz.: adod – annat; személyes névmásból lett igeragok: te – sinä.

– E/3. sz.: adja és teszi; személyes névmási eredetű ragok; ő – hän.

--------------

Ad a germán wad, latin ad. Az adja a kasuatívképzés és tárgyaképzés germán-gót jan, illetve rja, ez lett itt alapeset.

Az adod indogermán és itt germán, mint az ír t és az újkurd d.