A tudomány miért állít megkérdőjelezhetetlen "dogmákat" miközben folyamatosan fejlődik és új elméletek váltják fel az elavultakat?
Az a baj, hogy a nagy tömegek kezdettõl elfogadtak
egy mások által kijelölt gondolatsort és nem töprengtek
tovább semmin. Ez évezredeken keresztül az egyházak
által közölt teremtésmítosz volt. Manapság pedig milliárdok fogadják el minden kritika nélkül a tudomány
(vagy ahogy a rossz nyelvek becézik: „a Tudomány nevû
vallás”…) téziseit ugyanerrõl. Talán nem árt röviden
felidézni, mit állít az egyik és mit a másik
A tudomány sok küzdelem és harc, no meg kísérletezés és
megfigyelés alapján felismerte a világot mozgató törvényszerûségek egy részét. Jellemzõ a régebbi és a mai tudósokra is,
hogy e részigazságok és részinformációk birtokában máris a
mindenségre kiterjedõ elméleteket, mi több: törvényszerûségeket állítottak fel és azokhoz görcsösen ragaszkodnak.
A tudománytörténet számos példával igazolja, hogy ez
milyen káros volt. Soha nincs végpont semmiben – így a
törvények, szabályok és összefüggések megismerésében sem.
Vagyis egyszerûbben fogalmazva. a világ soha nem volt
olyan, amilyennek a tudósok látták és „megállapították”.
Mert minden újabb felfedezés újabb törvényeket hozott, a
régiek egy része megdõlt, mások szélesebb területekre nyíltak
szét, átfogóbbak lettek, ugyanakkor mindig van néhány
olyan „törvény”, amelyet csak mi hittünk annak fejlõdésünk,
tudásunk egy bizonyos szakaszában.
Vagyis sok tekintetben a mai tudomány is dogmákkal
operál. Nem bizonyítható, ezért nem is bizonyítandó
elméletekre épít hatalmas várfalakat, aztán csodálkozik, ha
egy idõ után azok porrá omlanak. Ám a hibát újra és újra
elköveti. Egyre-másra bizonyosodik be – fõleg a kvantummechanika felfedezései révén – hogy sem a mikro- sem a
makrovilág nem olyan, amilyennek eddig hittük. Az ok és
okozat összefüggése, az egyidejûség, a logika legalapvetõbb
és nyilvánvalónak tûnõ „törvényeirõl” bizonyosodik be azok
ideiglenes vagy félreértett volta, netán csak korlátozott
körülmények közötti érvényessége. Dogma a fénysebesség
kérdése, dogma a darwini evolúciós elmélet és még sorolhatnánk.
A tudósok sem tudják, hogyan keletkezett az élet, még kevésbé azt,
hogyan jött létre az értelmes élet. Nem tudják (nem tudjuk),
miképpen kezdett létezni a ma körülöttünk lüktetõ és
kétségtelenül létezõ bonyolult világ. Õk egy másik dogmát
adnak elõ, amit nem ellenõrizhetünk, amiben feltétel nélkül
hinnünk kell. Náluk az istent az Anyag helyettesíti, ez a
kezdetben primitív materializmus persze mára kifinomultabb
lett. Vagyis itt meg azt hallhatjuk, hogy kezdetben vala az
anyag, amely egy ismeretlen erõ miatt elõbb egy hihetetlenül
sûrû, nyomású és hõmérsékletû gömbben állt össze, majd egy
szintén ismeretlen okból felrobbant és terjeszkedni kezdett.
18: attól tartok, hogy vasvillával hányod a borsót a falra... :)
A kérdező sztem el se olvassa, de megérteni főleg nem fogja...
> 18: attól tartok, hogy vasvillával hányod a borsót a falra... :)
Ez egyáltalán nem gond. Ha a kérdezőnek itt és most nem is, más – mondjuk egy Google kereséssel – később idetévedőnek akár lehet hasznos egy-egy gondolat. Ha nem, akkor is hasznos, meg legalább magamnak megfogalmaztam azt, amit gondolok, ami mindig hasznos. Néha az ember azt hiszi, hogy amit gondol valamiről az úgy kerek és egész, és csak akkor látja a nézete hiányosságait, mikor megpróbálja mindezt másnak megfogalmazni.
> Ezzel az a baj, hogy a pápai tévedhetetlenség dogma.
Én azt gondolom, hogy nem „szerencsés”, ha valaki summás véleményt alkot a tudományról úgy, hogy nincs tisztában úgy nagyvonalakban a tudomány mibenlétével. De ugyanígy nem szerencsés, ha valaki summás véleményt alkot vallásokról, anélkül, hogy nagyvonalakban tisztában lenne azok működéséről. Szóval tegyük tisztába a dolgot…
Attól, hogy valaki pápaként kijelent valamit, az nem válik dogmává, arra nem vonatkozik a pápai tévedhetetlenség. Nyilván ha egy pápa kijelenti, hogy a spagetti finomabb, mint a sült hal, az nem lesz dogma, amit ha valaki megkérdőjelez, akkor eretnek lesz. A pápai tévedhetetlenség csak arra vonatkozik, amit a pápa ex cathedra Petri – azaz Péter tanítószékéből – nyilatkoztat ki, mint dogmát. A pápai tévedhetetlenség dogmájának az értelme és jelentősége az, hogy ne lehessen egy dogmát azon keresztül vitatni, hogy a dogmát kinyilatkoztató pápa tévedett.
Hasonló ez ahhoz, hogy egy önkormányzati képviselő véleménye nem lesz törvény. Törvény akkor lesz, ha törvényjavaslatként benyújtja, az az országgyűlés megvitatja, megszavazzák, a köztársasági elnök aláírja, majd megjelenik a Magyar Közlönyben. Vagy hasonló ez ahhoz, hogy attól, hogy valakinek a szakmája tudós, attól még a véleménye nem lesz tudomány. Tudomány akkor lesz, ha tudományos módszertannak megfelelő módon támasztja alá a nézetét, kísérletekkel, mérésekkel megalapozva, és azt publikáció formájában teszi közre.
Illetve ahogyan a jogszabályoknak is megvan a hierarchiájuk – alkotmány, törvény, kormányrendelet, önkormányzati rendelet, illetve ezeken túl van mondjuk szerződés, házirend, magatartási kódex, levárás, szokás), úgy a teológiai tanításoknak is megvan a hierarchiája, a teljesség igénye nélkül van dogma (amit ha valaki vitat, akkor az nem tekinthető kereszténynek), van egyházi igazság (amit ha valaki vitat, akkor attól még lehet keresztény, de nem tekinthető katolikusnak), van általános nézet, többségi vélemény, jámbor vélemény, meg van megtűrt nézet.
> Régen a katolikus egyház tagadta az evolúciót, ma elfogadja.
Nem tudok róla, hogy az evolúcióról pro vagy kontra lenne olyan teológiai tan, ami akár csak többségi vélemény formájában nyilatkozott volna az evolúcióról, pláne nem olyan, ami dogmaként tette volna ezt. Ez az állítás nem állja meg a helyét. Maximum egy-egy személy – aki lehet akár pápa is – jámbor véleményeként, vagy megtűrt nézetként fogalmazódott meg az evolúcióról ez vagy az.
~ ~ ~
De még ha igaz is lenne, hogy a katolikus egyház dogmaként utasította volna el az evolúciót, és elfogadná ma, akkor is ez maximum a katolikus egyházról mond el bármit is. Egy evangélikus vagy egy református vallási irányzat esetén ugye nincs sem pápa, sem tanító hivatal, nincsenek dogmák, ők a Sola Scriptura tanát vallják, nem fogadják el sem bármilyen tanító hivatal, sem bármilyen ember kijelentését megkérdőjelezhetetlen igazságként. Számukra a Biblia az, amit egyedül ihletett és hiteles forrásként fogadnak el, így egyedül a Biblia tartalmaz megkérdőjelezhetetlen igazságokat. Lehet persze más írásoknak és személyeknek is igazuk, el is fogadhatja ezt egy hívő – vagy akár nem hívő – de ezek nem megkérdőjelezhetetlenül igazak.
Szóval érdemes szétszálazni az hitet, a különböző vallásokat, meg egy-egy valláson belül a különböző egyházakat, vallási irányzatokat. Attól, hogy valaki rá is mutat, hogy a katolikus egyház lopott, csalt, hazudott, és következetlenek a tanításai, attól az még nem mond el semmit a kereszténységről úgy általában, pláne nem Istenről, „mégplánébb” nem mond el semmit a teizmusról, vagy a metafizikai világképről.
"Régen a katolikus egyház tagadta az evolúciót, ma elfogadja."
Én nem látom, hogy szorgalmasan radíroznák a Bibliából a Teremtés könyvét.
Szóval a szentírás, a DOGMA maradt.
Csak már a pápa is eljutott odáig, hogy ki meri mondani, nem kell ám mindent szó szerint venni, ami ott le van írva.
A pápa kimondta.
Ezer másik vallás vezetői még ezt sem tették meg.
> Csak már a pápa is eljutott odáig, hogy ki meri mondani, nem kell ám mindent szó szerint venni, ami ott le van írva.
Amúgy ez sem teljesen fedi a valóságot. Már Órigenész (184-254) is a teremtéstörténetet allegorikus, és nem szó szerint értelmezendő műnek tekintette. Oké, őt később eretneknek nyilvánítottak. Szent Ágoston (354-430) szintén allegorikus, szimbolikus műnek tekintette a teremtéstörténetet. Pl. szerinte Isten először az ősanyagot teremtette meg, utána teremtette belőle a világot. (Hogy az ősanyag teremtéséről nincs említés a Bibliában, attól még ez nem mond ellent annak, amiről ír a Biblia.) Sőt – gondolom manicheista múltjának köszönhetően – átvesz tanokat Órigenésztől, pl. a kettős teremtés tanát.
Tehát az a szó szerinti érzelmezés, hogy Isten márpedig 6*24 óra alatt teremtette a világot 6000 éve, az nem csak ma, és nem is csak a modern tudomány megszületése után, de már a kereszténység előtt, a zsidó vallásban is a legkevésbé elfogadott, a legprimitívebb értelmezésnek számított.
#25: Jogos, viszont pápai kinyilatkoztatásként (vagyis ezzel az egyetemes katolikus egyházra vonatkozó értelmezésként) most először hangzott el.
De éppen a dolog elfogadottsága miatt fájdalmas sok szekta mai erőlködése a szó szerintiség erőltetésén és még megpróbálják tudományosan is alátámasztani. Persze csak hamisítással, hazugsággal, szándékos félremagyarázással megy, de nekik az is jó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!