Hogyha van egy elméletem egy betegségrol amit alá tudok támasztani azt hogy tudom "elfogadottá" tenni?

Elméleti Orvostudományi Központ

SEMMELWEIS EGYETEM

[link]

-Mit "honnan tudok"?

-Nem esik jól, ha az a lelkesedés megalapozott. Ez láthatóan nem az.

-Ha elmondom az igazságot, nem fogom magam szégyellni.

Ha úgy álltál volna hozzá, hogy van egy halvány esélyem arra, hogy rájöttem valamire, de tudom, hogy valószínűleg csak benéztem valamit..., akkor senki nem ment volna így neked. Mert esetedben ez lett volna a normális hozzáállás.

Ha mindenáron szeretnéd, beküldheted az Orvosi Hetilapnak(ez a legismertebb és legnagyobb magyar),+van egy csomó egyéb orvosi és/vagy egészségtudományi szaklap, főleg külföldiek, amik egy kicsit magasabb szintűek. Első körben mutasd meg valakinek, aki tényleg hozzáértő

.

Kérdező, te szeretnél valamit, ami elég elemi ahhoz, hogy átlagos gondolkodással rá lehessen jönni. Te azonban itt kérdezed, már ez önmagában... És hozzá a túlzott önhittség, mások leszólása...

De legyen.

Minden tudományterületnek van szakfolyóirata, általában elég sokféle. Akinek közlendője van, szétnéz ezek között, és különféle szempontok alapján választ. Általában e folyóiratokelég pontosan közlik a feltételeiket. A tekintélyesebb nevek többnyire az adott folyóirat impaktfaktorát nézik, igyekeznek a legmagasabbat választani, ezt néha befolyásolja, hogy egyes folyóiratoknál elég hosszú lehet a megjelenési idő.

Ha megvan, hová küldjük, megírjuk a cikket. Hogy hogyan, azt tudja, aki ilyen helyeken publikál. A főszerkesztő átfutja a cikket, leadja az illetékes szerkesztőnek, aki keres 3 lektort és elküldi nekik a cikket. Azok elbírálják és indoklással, kérdésekkel, esetleg javaslatokkal együtt visszaküldik. A szerző ezek alapját átdolgozza a cikkét (ha nagyon profi, lehetséges, hogy elsőre elfogadják úgy, ahogy beküldte). Ez maximum még egyszer megismétlődhet, majd a szerkesztő dönt. Vagy elfogadja és várhatod a megjelenést (pár hónap múlva) vagy indoklással elutasítja. Ha elfogadták, értesítenek a megjelenésről.

Vázlatosan ennyi. Ja még: a cikk szerzője megadja a munkahelyét és beosztását (abban a formában, ahogy ő maga kívánja). A szerző felé semmiféle előírás nincs, akár iskolát sem kellett végeznie (írni nyilván tud). Csak a cikkminősége és újdonságtartalma számít. Azt mindenki nyilvánvalónak tartja, hogy például egy zongorista nem fog atomfizikai értekezést benyújtani és fordítva. (ennek némiképp ellentmond, hogy a kiváló író Esterházy Péter egyben kiváló fizikus is volt)

Kérdező, ne hagyd magad lebeszélni semmiről sem.

Elmondok egy történetet, a többiek okulására is.

Műszaki területen dolgozom, fémmegmunkálás területén. Nincs diplomám, 52 éves vagyok és 18 éves korom óta ugyanazzal foglalkozom, 20 éve saját vállalkozásban.

Az eset kb 8 éve volt.

Az egyik volt katonatársam meglátogatott és a beszélgetés közben valahogy szó került az egyik mezőgazdasági gépéről.

Mégpedig egy nagyon drága, új gépről volt szó.

A jótállási/szavatossági (tudom is én most hogy nevezik) időn belül meghibásodott és a szervizes szakemberek el is végezték a javításokat. Közben a srác egy-egy fotót készített.

Aztán letelt a jótállási idő és nem sokra rá egy olyan törési hiba keletkezett ami hatalmas károkat okozott a gép többi részében.

A tulajdonos sejtette, hogy valami köze lehet a korábbi javításhoz, ezért felvette a kapcsolatot a javító céggel, de elutasították, hogy a korábbi javítás rendben volt. A tulaj 2 egymástól független szakértőt fogadott és mindkettő mást állapított meg, ami kétségessé tette, hogy nyerhető e per a javítókkal szemben. De végül is pereskedés lett a vége. A javítók is előálltak két szakértővel, persze ők ugyanazt állapították meg, hogy a javítás rendben volt.

Még nem zárult le a per, amikor én , mint senki megnéztem a fotókat.

A javításkor készülteket is , meg a roncsolódás utániakat is.

Nekem azonnal feltűnt egy aprónak mondható fémsorja az egyik alkatrészen. Mindenki láthatta, nem volt eldugott helyen, de senki sem foglalkozott vele, mert nem gondolták fontosnak, pedig ez volt a megoldás kulcsa. Én elmondtam a katonatársamnak a véleményemet. Sorrendben, ahogy egyik alkatrész tönkre tette a másikat , és, hogy mit hibáztak a javítók.

Annyira logikusnak találta, hogy újra elmondatta velem, most már rögzített formában. Az ügyvédjével csináltak róla egy prezentációt, rajzokkal , szövegekkel és ami kell, majd mentek tárgyalásra, a hanganyagommal együtt. A javítók ügyvédje is azt kapott belőle egy példányt, de a korábbi szakértők valami miatt most látták , hallották először (tudtommal)

Elmondták, hogy honnét származnak az információk, a bíró engedélyezte, a bemutatásukat.

Mindenki síri csendben volt a teremben az elhangzottak után. (Én nem voltam ott csak mesélték utólag)

A bíró törte meg a csendet azzal, hogy " Szakértő urak ?"

Azok meg nem tudtak szóhoz jutni, mert már számukra is egyértelmű volt az egész.

Erre a bíró: "Változtatnának valami a szakértői beszámolójukon? "

A végén a bíró , mint magánvéleményét kifejezve azt mondta, hogy

" Úgy látszik ezen ügyben , ezen tárgyalóban egy öreg róka (ez voltam én) szakmai szeme sokkal többet ért, mint 5-6 diploma és azok összes érzékszerve.

Gyakorlatilag azt mondta virágnyelven a szakértőknek, hogy dugják fel maguknak a tudományukat.

Utána (pár hét/hónap ) volt még valami összejövetel a tárgyalóban, de az már csak formalitás volt.

Szóval kedves kommentelők. Roppantul tévedtek, ha azt hiszitek, hogy a kérdezőnek nem lehet olyan észrevétele, ötlete , meglátása, amiben Ő az első.

Ugyanis mindig van egy első. Legtöbbször az elsőket pont ugyanilyen támadások érik.

"ha azt hiszitek, hogy a kérdezőnek nem lehet olyan észrevétele, ötlete"

De lehet.

Viszont akkor egyrészt árulja ez ezt - másrészt vegyen vissza az iszonyú erőszakos önteltségéből!

Ugye az ismerősöd sem az agresszivitása miatt nyert?