Miért érzek így a tudás iránt?

Minden mulandó.

A kérdésed kb azzal egyenértékű, hogy mi értelme van egyáltalán bárminek?

Szerintem ez a depresszió egyik tünete is lehet.

Nem biztos, de nem ártasz vele, ha felkeresel egy pszichológust. Velük az ilyesmit gyorsan ki lehet bogozni.

Abban is tud segíteni, hogy újra legyen motivációd.

Sok féle gyökere lehet, akár önértékelési probléma is. Pl valami miatt lenézed magad. Ami amúgy a kérdésed kidolgozásán is látszik valamennyire, hogy hiába szereted csinálni, onnan valami hiányzik nálad. Lehet nem vagy teljesen elégedett vele, vagy magaddal vagy nem tudom.

Élj boldogan! :)

Ja! Az nehéz? Hát így jártál.

...és mi is..

Az a probléma, hogy bölcsészként csak elfogadod a világot, de nem érted. Ezért ijesztő is egyben a tudomány egy laikus számára.

Tapasztalatból beszélek. Humán pályán kezdtem, és ez volt a bajom. Csak szemléltem a világot, de nem értettem. A pop science régesrég nem elég.

Vért verejtéket izzadva átneveltem magamat 6-7 év alatt természettudományos pályára. A folyamat végére úgy érzem felébredtem. Egyben a szentimentális érzések helyett sokkal racionálisabb is lettem.

Addig élvezem az ittlétet és a világot amíg engedi a természet. Nem érdekel sem az emberiség, sem a Föld sorsa túlzottan. A Föld nagyon jól meglesz nélkülünk is, ugyanakkor lehet millió éves csillagközi civilizációvá válunk. Nem is érdekel, elmélyedek a szakterületemben, közben jól is keresek és élvezem az életet ahogy tudom, és próbálok azért valami maradandót alkotni.

Filozófiai síkra tértél. Minden relatív. Már az ókori görögök is tudták, nincs fix pont, ahonnan minden mérhető, számítható. Einstein ezt be is bizonyította.

Az én életem egy egéréhez képest sokkal nagyobb. A jól megépített ház élete sokkal nagyobb az enyémnél, a házat jócskán túléli a szikla, amelyet viszont a föld. Azt pedig a nap. És?

Az egérnél okosabb vagyok, de van nálam okosabb és butább ember, és van két ember, akik bármely legokosabbnál okosabbak együtt, és van az emberiség, de ki tudj, nincs-e nálunk is többet tudó faj (gyanítjuk, van).

Igen, az univerzumhoz képest parányiak vagyunk, de a tudást, mint fogalmat mi találtuk ki magunknak, aztán elkezdtük mindenfélére alkalmazni. A relativitás az jelenti, hogy a természet végtelen az egyénhez képest minden szempontból, de az egyénnek ettől még megvan benne a maga szerepe, ahogy a legbonyolultabb órában is a legapróbb fogaskeréknek. Mert ugyan kicsi, de van szerepe. Nélküle az óra nem óra.

Nem azt kell nézni, mi mekkora hozzánk képest, hanem azt, a rendszerben van-e szereped. Ha van, nyertél. Ha nincs, fölösleges vagy. Csakhogy mivel porszemként is hatsz a környezetedre, hatás pedig nincs ellenhatás nélkül, ezért a környezeted tőled más mint nélküled. Nem éltél hiába. Isten viszont ne kívánj lenni, mert nem az a szereped.

Kérdező!

Vannak dolgok, amelyeken tudsz javítani, és vannak olyanok, amelyeken nem.

Ill. egészen kivételes esetekben létezik olyan is, aki át tud rakni valamilyen dolgot az egyik kategóriából a másikba.

A bölcs ember alapvetően az első fajta dologgal foglalkozik.