Hogy lehet megszüntetni ezt a bizonyos "rajongást", csodálatot egyes emberek iránt?
Erre a bizonyos rajongásra ne romatikus értelemben gondoljatok, hanem inkább példaképre, barátra érthető.
Röviden: Nem nagyon szoktam barátkozni, illetve kevés olyan ember van akit érdekesnek találok, annyira, hogy meg szeretném ismereni. Persze az emberek nagyrészével jó kapcsolatban vagyok, de nem barátok, illetve sok csoportársammal nem váltottam még egy szót sem, vagy ha beszélek is olyanokkal akikkel nem szoktam, akkor sincs közös témánk.
Ritkán találkozok számomra érdekes emberrel, aki kedves, szerény, sok témában jártas, mondhatjuk úgy is, hogy "művelt", bár nem szeretem ezt a szót használni, mert sokan negatívan reagálnak rá. :)
Az ilyen emberek mindig megragadnak, szeretném őket megismerni. Ha korombeliek, akkor nincs is gond, jól kijövünk, de néha előfordul, hogy az egyik tanárom ez a személy. Ebben az esetben nem lehet csak úgy barátkozni, beszélgetni, megismerni az illetőt, ezért bennem ki szokott alakulni egyfajta csodálat, hogy "mennyire érdekes ember, milyen nagy a tudása, mégis szerény, kedves, milyen jókat lehet vele beszélgetni" stb. és emiatt megfelelési kényszert kezdek érezni az adott tanár irányába, valamint csalódottságot, amiért nem ismerhetem meg, vagy ha mégis lehetőség nyílik beszélgetésre, de nem tudunk mindenről beszélgetni, amiről szeretnék, mert annyi idő nem áll rendelkezésre.
Gimnáziumban is volt ilyen tanárom, és mindig szomorú voltam, hogy nincs lehetőségem beszélgetni vele, és jobban megismerni, habár jóban vagyunk.
Már elballagtam, ezzel a tanárral még mindig tartom a kapcsolatot, és többször beszélgettünk azóta hogy kivel mi újság. Így, hogy volt lehetőségem beszélgetni vele, megismerni mit szeret, mik a hobbijai, milyen ember is ő, elmúlt ez "csodálat", jobban mondva ez a görcsös megismerési vágy. Nagyon kedvelem és tisztelem, akárcsak azelőtt, de már nincs az nyomasztó érzés, hogy eteleg elszalasztok egy vissza nem térő lehetőséget egy értékes ember megismerésére.
Most egyetemen is van egy ilyen tanárom, aki nagyon érdekes személyiség, nagy tudással rendelkezeik számos témában, és ismét bennem van ez érzés.
Már nagyon unom, nem akarok ilyen feleleges dolgokon kattogni, hiszen nincs rá befolyásom, de mégis valahol bennem van a gondolot, hogy mekkora értékveszteség az, ha nem ismerek meg egy érdekes embert, akitől sokat lehetne tanulni.
Szerintem csak simán ismerd meg! Pontosan így vagyok én is. Nem görcsöltem, hanem megszólítottam az akkor még csak "szomszéd" ismerősét. Azóta barátok lettünk, pedig dupla annyi idős, mint én. És igazi mester! De nem úgy tanít, hogy mindent a szádba rág, és rámutat, hanem megtanít lélekkel látni, és más szemszögből, felfogásból megismerni a dolgokat. És az a legjobb benne (szerintem), hogy sokszor szavak nélkül tanít/tanulsz. :)
Igazából, ez majdnem olyan, mint a szerelem. Valljuk be: a bizalom, barátság, csodálat, szeretet, tisztelet a szerelemtől nem áll olyan távol. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!