Ha a teret meg lehet görbíteni, akkor le is lehet szakítani belőle egy darabot?

A X8-as kommentben olyan ötletmélység van, hogy abból teljes új okozati hipotézist lehetne építeni az ősrobbanásra.

:D

Tetszik.

Mi van, ha az ősrobbanás kiindulópontja éppen egy "másik" 3D-s tér kiszakított darabja?

:D

wiki: "Másképpen, a fekete lyuk olyan égitest, mely nagy tömege ellenére elég kicsi, hogy elférjen az általa létrehozott eseményhorizonton belül."

Újabb elképzelések szerint nem szingularitásba omlik össze, hanem a részecskék Planck méretűre zsugorodnak.

Ha meg lehet görbíteni, akkor akár görcsöt is lehet rá kötni. Ha pedig nyújtani is lehet, akkor ez a görcs egyre szorosabbá válik, mígnem egyszer csak önmagán kell(ene) keresztülhatoljon, vagy elszakadjon. És hopp, máris létrejöhet egy új világegyetem a görcs helyén...

Az a baj a nem hétköznapi dolgok hétköznapiként történő elnevezésével, hogy erősen félrevezető gondolati képeket társíthatunk hozzá, ha nem vagyunk tisztában vele, hogy mit is takarnak tulajdonképpen ezek az elnevezések.

Tegyük fel, hogy a tér nem létezhet "szabad széllel". Ettől még lehetséges lehet kiszakítani egy megfelelően befűződött helyen, mint amikor a lufira tekersz egy kisebb lufigömböt. Onnantól leszakítanál a térről egy kisebb szubtér-gömböt (vagy fánkot, figyelembe véve a jogos fenti kommentet).

Érdekes lehet egy ilyen mini-univerzum, ahol mondjuk pár fényév utazás után visszaérsz a kiindulási pontra, plusz a csillagképeket is egymás mögött ismétlődve látod, mint amikor beállsz két párhuzamos tükör közé.