Mi a pszichológiai magyarázat,tudományos magyarázat arra ha filmet néznek az emberek tudják hogy kitalált történet,tudják hogy emberek csinálták a filmet,ha nézik úgy élik meg mintha valóság lenne?

Az ember nem csak a közvetlen környezete eseményeit akarja átélni, megélni, hanem más helyzeteket, más történéseket is. Ennek egyik módja a filmnézés, vagy akármilyen más formája kitalált történetek elmesélésének. (Könyv, felolvasás, rádiójáték, de még sokszor a számítógépes játékok is.)

Ennek az oka is többféle lehet. Van, amit azért szeretnénk átélni, mert kellemes, és szívesen lennénk olyan, vagy hasonló helyzetben. Van, amit azért, mert izgalmas, és az ember szereti megélni az izgalmat úgy, ha neki közben semmi baja nem lehet. Meg még találhatnánk pár okot, ha alaposabban körbejárnánk a témát.

A pszichológiai magyarázat az, hogy az emberi agy egyik alapvető működése az asszociatív gondolkodás. Ez azt jelenti, hogy életünk során megélünk, megtapasztalunk számos eseményt, amely pozitív vagy negatív érzelmi reakciót vált ki. Ha később valamilyen szempontból hasonló helyzetet látunk, hallunk, akkor azonnal a megfelelő, megélt dolog jut eszünkbe tudat alatt, ehhez társulnak az érzelmek, és ezek ugyanolyan reakciót váltanak ki, mint a valóságos események.

Természetesen a kapcsolat a művészi megvalósítás erejétől függ. Egyes rendezők (és színészek) olyan magas fokon képesek megjeleníteni dolgokat, hogy egyszerűen nem is tudjuk kivonni magunkat a hatása alól. Az igazán jó film, könyv, vagy akár egy festmény (fénykép) éppen arra képes, hogy az adott esemény leglényegét tudja érzékeltetni, azaz azt, ami a valóságban legjobban megfogja az embereket (legalábbis a többségüket, akik ehhez kellő ismeretekkel, tapasztalattal rendelkeznek). Ez az asszociatív gondolkodás annyira alapvető, hogy akár egy jó könyv képes kiváltani olyan érzelmeket, amelyeket egy másik könyv keltett.

Különbséget kell tenni az élmények jellege között.

Van olyan képi, zenei, vagy hangeffektus, amely serkenti az adrenalintermelést és átélhetjük az életveszély érzését a teljesen biztonságos környezetben, más stílusok más hatásokat okoznak, például empátiát szabadítanak fel bennünk, vagy a humoros szituációk nem csupán szórakoztatnak, de erősíthetik racionális énünk iránti kötődést azzal, hogy az irracionalitás iránti érdeklődésünket semleges környezetben kiélhetjük.

Az is érdekes, hogy nem mindig jó, vagy fontos a teljes élethűségre való törekvés, én például egy időben nagyon rászoktam a Shakespeare drámák könyvben való olvasására, mert van akkora fantáziám, hogy a környezetet, a díszletet jobban el tudjam képzelni, mint bármilyen rendező, arról nem is beszélve, hogy a lényeg, a mondanivaló jobban megjelenik, ha nem fedik el az aprólékos részletek és még a negyedórás nagymonológokat is lehet szakaszonként 'ízlelgetni', csak hozzá kell szokni a formához, hogy a sor elején megjelenik az illető neve, aki az aktuális mondatot mondja.

Az ember képes beleélni magát a sematizált, fiktív környezetbe is, csak legyen valami vezérfonal, amiért érdemes ezt megtennie.

Valahol a játék is megjelenik ezekben, egy olyan ősi folyamat, amit tanulási céllal folytatunk, megélve különféle szituációkat, amelyeknek nincs konkrét vonzata, következménye.