Melyek azok a tudományos állítások amiket a legnehezebb megérteni?

Nehéz konkrét állításokat felsorolni. A tudományok igazán nehezen megérthető részletei sokszor pont attól nehezen érthetőek meg, mert szóban nem lehet őket igazán jól reprezentálni. Lehet mondjuk a kvantumfizikáról szóbeli interpretációban beszélni, csak az ismeretterjesztő mese lesz és nem tudomány. Persze van, amit lehet hozzávetőlegesen szóban is megfogalmazni, de a valódi tudomány valahol itt kezdődik:

[link]

Ebben benne vannak annyi jellegzetessége a kvantumfizikának, amiről előadássorozatot lehet tartani úgy, hogy tényleges fizikai összefüggések, képletek csak mutatóban vannak benne, így nem fizikáról, hanem annak valamilyen laikusoknak szánt interpretációjáról szólna az az előadássorozat.

A matematikában is vannak olyan tételek, amiknek a megfogalmazása jól érthető, de magának a bizonyításnak a részleteihez nagyon komoly matematika tudás kell. Ilyen például a Nagy Fermat-tétel, aminél az állítást még egy középiskolás is megérti: Ugye vannak a pitagoraszi számhármasok, ahol egy egész szám négyzete felírható két másik egész szám négyzetének összegeként:

c² = a² + b²

Pl.:

5² = 3² + 4²

25 = 9 + 16

25 = 25

A Nagy Fermat-tétel arról szól, hogy viszont ha nem második, hanem magasabb – harmadik, negyedik stb… – hatványról van szó, pl. c³ = a³ + b³, akkor nincs az egyenletnek olyan megoldása, ahol „a”, „b” és „c” is egész.

Ugyan az állítás – amit addig sejtésként kezeltek – érthető, de a bizonyítása évszázadokon keresztül kifogott a matematikusokon. A tényleges bizonyítás – 7 évnyi munka, meg egy javítható hiba után – 1994-ben született meg. Viszont magának a bizonyításnak a megértése nagyon komoly specializált matematikai tudást igényel, még azoknak a matematika professzoroknak is nehézséget okoz a megértése, akiknek nem ez a szakterületük.

Más matematikai állítások esetén nem hogy az állítás bizonyítását, de még az állítás mibenlétét, jelentését is nehéz megérteni megfelelő alapok nélkül. Pl. bár nem állítás, hanem csak sejtés, de ilyen a Riemann-sejtés, ami úgy fogalmazható meg, hogy „a Riemann-féle ζ-függvény minden nem triviális gyökének a valós része 1/2”. Persze ehhez érteni kell, hogy mi az a Riemann-féle ζ-függvény, mik a triviális gyökei és miért triviálisak. Ehhez meg legalább a komplex számok matematikáját kellene ismerni kellő mélységben.

De nyilván más tudományágakra is fel lehet hozni példákat, ahol magát az állítás sem lehet röviden tömören megfogalmazni, és sok-sok év tanulása, tapasztalat után lehet csak ténylegesen belátni az állítás igaz voltát.

És amit 2*Sü linkelt képlet, azt van aki még érti is. :) Vagy felismeri benne a hibát. :)

Pár éve tettek közzé egy matematikai megoldást, és senki sem értette. A matematikusok sem értették. Aztán akadt három matematikus, aki mondta, hogy stimmel. Kikerestem egy cikket róla - itt már négyet ír. Nem kicsit lehet nehéz. :)

"

Több évszázados matematikai problémát oldott meg egy 32 éves nő

Egy 32 éves ukrán matematikus, Maryna Viazovska megoldott egy matematikai problémát, ami 1611 óta foglalkoztatta az elméleti szakembereket: a körpakolás nyolcadik és huszonnegyedik dimenziós elméleti kérdését.

... Kepler sejtését sokáig nem sikerült bizonyítani. ...

A március 14-én publikált új tanulmányban a Berlin Mathematical School kutatója, Maryna Viazovska felfedezte a nyolcadik dimenzióhoz szükséges hiányzó lépést. A bizonyításához felhasználta a moduláris formákkal kapcsolatos elméleteket; a megfelelő moduláris forma alkalmazásával mindössze 23 oldalon sikerült bebizonyítania, hogy az E8 rács az optimális körpakolási forma nyolc dimenzióban. Viazovska bizonyítását felhasználva John Cohn matematikus és három másik szakember sikerrel alkalmazták a metódust a Leech-rácsra is – a bizonyítással alig egy hét alatt végeztek.

"

[link]

vagy:

[link]

/05/tobb_evszazados_matematikai_

problemat_oldott_meg_egy_24_eves_no/

a quantummechanika amilyen bonyolultnak tűnik elsőre, annyira nem durva a valóság, csak nyílván ezekre az összefüggésekre rájönni és levezetni volt igazán nehéz feladat, na meg az apró jelenségek mint a quantum-tunneling meg a szuperpozíció az univerzum félelmetes titkainak tűnhetnek, ha nagyon laikus valaki a témában.

ha egyszer megérti az ember a részecskék lettős hullámtermészetét, egészen kézenfekvő minden, csak el kell fogadni, hogy bizony az univerzum így működik.

többdimenziós matematika szerintem is jó példa, valami eléggé absztrakt amit nem tud az agyunk teljesen feldolgozni, hiába tudunk 3d-s lenyomatot is készíteni hozzá, a felfogás hiányzik. 3blue1brown csatornán van pár remek videó a témában.

az emberi agyról meg nagyon állításokat nem is lehet kijelenteni, nagyon komplex és zavaros, több százezer év finom evolúciós munkája, és pár tucat emberöltő még mindig nem volt elég a teljes megértésére.

pedig ez se olyan bonyolult, csak egy nagyon fejlett "mesterséges" inteligencia, apróbb részeit modellezni is tudjuk, csak az öntudat része a dolognak az, ami kétségbe ejti a hozzáértőket is.

Már a fogalmaknál el lehet akadni, hiszen sok olyan dolog van matematikában, fizikában, amibe a hétköznapi életben nem futunk bele úton-útfélen.

Nem valami csípőből értelmezhető már a végtelen fogalma sem.

A világegyetemre ma általánosan elfogadott "véges, de határtalan" jellemző is nehezen fogható fel.

A kvantumfizikában a részecske-hullám kettősség, a valószínűségi állapotok olyan dolgok, hogy igazán nem is lehet felfogni, hétköznapi fogalmakkal értelmezni, modellezni.

A tér görbülete, a fekete lyuk, az eseményhorizont, hát még, ami azon belül van, az emberi elme számára teljes valóságukban még akkor is felfoghatatlanok lennének, ha minden tulajdonságát pontosan ismernénk már.

Rengeteg olyan dolog van, amit matematikai absztrakcióval már nagyon jól, sőt tökéletesen kezelhető, de vizualizálhatatlan, hétköznapi modellel bemutathatatlan.

Ezért is mondják a kvantumfizikát tanulóknak, ne morfondírozz, számolj.

Az agy megértése kb olyan mintha egy procit próbálnánk meg reverse engineering módszerekkel visszafejteni mikroszkóp és egyéb elektromos mérőműszerek segítségével.

Csak van egy kis probléma: A CPU-val ellentétben a struktúra 3D-s és ráadásul az egész számítás az analóg jelterjedés integrációján alapul... ami nemlineáris összegződes, és az egész számítást az határozza meg, hogy a szinapszisok térben hol helyezkednek el, milyen vastag a kábel, és mennyi receptor van rajtuk.

Ezért nincsenek még nagy és biztosnak tűnő kijelentések, mert csak nagyon távlatokban tudjuk közelíteni a folyamatokat. Pl az emberi látás és szenzoros idegrendszer már az egyszerűbb szinteken is elképesztően bonyolult. Ezért nem lehet konkrét kijelentéseket tenni, inkább versengő elméletek vannak és dőlnek meg.