Lányok, ti összejönnétek egy ilyen érdekes, nem mindennapi látásmódú, komolyabb sráccal? 18/F (TERJEDELMES! )

Ez elég hosszú szöveg lesz és bár tudom, hogy csak a töredéketek fogja végigolvasni de igaziból pont ez a kérésem lényege, hogy vannak-e olyan emberek mint én vagy valaki elfogadja-e amilyen vagyok és esetleg eltudna-e képzeni párjának egy kapcsolatban. Később kifejtem de igaziból ez lenne a fő kérdés, hogy egy ennyire különc sráccal aki szembe megy kb minden normával vannak-e olyanok akik értékelik és lehetne valaha olyan barátnőm aki előtt nem kell titkolóznom?

Na de akkor el is kezdem, hogy miről beszélek és mit értek pontosan ezek a cifra szavak alatt amit magamra aggattam. Egyszerűbb lesz ha időrendi sorrendben megyek szóval kezdem az általános iskolás élményeimtől. Nagyon rossz osztályba kerültem és sokat piszkáltak és bántottak, (kicsit sztereotípia de én voltam a legalacsonyabb gyerek[azóta is alacsony vagyok, ilyen konstans vagyok kicsi :D Nem mintha tehetnék róla...] szóval a legkisebb úgy sem tud vissza ütni vagy nem fog vagy gyenge szóval őt lehet piszkálni és elnyomni.) gyomorgörccsel mentem be minden nap, volt amikor meg elindultam de nem a suliba mentem hanem az orvoshoz igazolásért mert egyszerűen nem tudtam belépni az iskola kapuján... Az általános iskola nálam 7 éves kortól olyan 14-15 éves koromig tartott így nem lövök mellé, hogy kb itt nőttem fel és ebben a környezetben, ezek az emberek között. Ők formálták a jellememet, ők "tanítottak" (inkább én eszméltem erre rá magamtól), hogy milyen is az élet. Iszonyatosan visszahúzódó voltam és próbáltam nagyon olyan lenni mint ők, hogy ne bántsanak. Próbáltam kedves lenni velük meg segítettem neki akár a leckében meg így minden tőlem telhetőt, hogy elfogadjanak vagy legalább ne az legyen mint mindig... De igaziból ez nem változott. A személyiségem nagyon leragadt és nem fejlődött normálisan ahogyan kellett volna, nem voltam suli után a haverokkal, nem szocializálódtam. Nem csináltam semmit, számomra az otthon megnyugtató és biztonságos érzése felbecsülhetetlen volt ezért nem is nagyon kerestem vagy hiányoltam ezt az érzést, hogy a barátokkal lógjak (jah mert amúgy nem volt egy barátom se, de gondolom ez nem meglepő) Tehát az egyetlen dolog amit tudtam csinálni, hogy jobb legyen a helyzetem az a tanulás volt. Nagyon sokat tanultam, hogy egy jó középsuliba bekerülhessek és ha bekerülök egy olyan középsuliba ahova sok pont kell meg erős akkor oda olyanok kerülnek mint én vagy legalábbis értelmesebbek/okosabbak lesznek.

Ez meg is történt az első megjelölt sulimba és szakra bekerültem! Nagyon örültem neki és végre az életben először talán boldog is voltam mert tudtam egy korszak lezárul és végre magam mögött hagyhatom (bárcsak ilyen egyszerű lenne, még most sem vagyok teljesen biztos, hogy ezt csak így el lehet felejteni, így visszagondolva még jót is tett talán...) Itt a középsuliban teljesen más volt a helyzet mint az általánosban. Értelmes, okos, intelligens emberekkel találkoztam. (Tehát sikeres volt az akkori életcélom, ezt akartam és abban élek amiben akartam)

Nade! Végre elkezdett fejlődni a személyiségem és jellemem és egyben kezdtem nyitni új dolgok felé és teljesen megváltoztam. Vagyis nem megváltoztam hanem önmagam lettem! Végre voltak barátaim, egy közösség vagy egy hely ahova tartoztam. Emberek akik számítottak rám és érdekeltem őket. Akik végighallgattak és tiszteltek. Lehet hülyének néztek de én csak itt kezdtem el "bulizni" 16 éves korom körül. Igaziból mivel Budapesti vagyok nagyon sok lehetőség volt mi meg fiatalok voltunk. Ők meg nem voltak ennyire "befordultak" ezért ők jobban is ismerték a környéket. Ha nem lettek volna ezek a barátaim (akiket az életemnél is többre tartok! akkor nem tudom most hol és milyen ember lennék...) Most a jelenlegi pontomban (amikor ezt 01.16. írom) jöttem rá, hogy én ilyen vagyok és ez lett belőlem. Ez a részem el volt egész végig nyomva de ott volt! Ezekkel az eszmékkel és stílusirányzattal értek egyet és érzem jól magam és kerek egésznek. Nem vetem el a lehetőségét, hogy még az idővel változni fogok (sőt! Biztos) de ilyen drasztikusat mint a mostani kb 4 évben már sosem fogok. Általános iskolás énemmel nem lehetett kb beszélgetni velem, semmi érdeklődésem nem volt nem lehetett velem beszélgetni, csak egy test voltam és csak túlélni akartam azt az időszakot és tanultam a lexikális tudást amit elvártak tőlem. Sokat internetes játékoztam még, abba menekültem akkoriban. (Ami a mai napra eltűnt mivel mások már az érdeklődési köreim)

Nade, milyen is vagyok akkor én?! Én magamat elég szélsőségi embernek tartom, mivel konkrétan 3 ember van aki teljesen egy véleményen velem (A középsulimból a 3 legjobb barátom) Nem fogok mindent megindokolni mit, miért és hogyan alakult ki... Egyszerűen ilyen vagyok. Aki valamire kíváncsi az felkereshet privátban (vagy bárki bármivel kapcsolatban! szeretek beszélgetni) Szóval nem vagyok valami elfogadó, negatív előítéleteim vannak általában az emberekkel szemben, bizonyos rasszokat nem szeretek (tehát rasszista) emellett homofób. Nem értek egyet a társadalommal, a normáikkal, a "Tömeg"-re mint fogalom, tehát, hogy valaki ki talál vagy csinál valakit és a többi követi mint aféle juhok. Félek a tömegtől és a középpontban levéstől, ha rám szegeződik sok szem. Érzelmes vagyok, sokszor elérzékenyülök és sírok is filmeken vagy ha valami megható, videó, vagy írás. Különcnek tartom magam aki ki van taszítva. Érdekel a Darkweb, érdekelnek az itt lévő dolgok és így egybevéve ez a felállás, hogy el kell menekülni a társadalom elől. (Legyen ez egy fórum mert a politikai állás nem engedi meg, hogy kifejezd a véleményedet valamiről vagy de minden más is érdekes ezzel kapcsolatba ez csak egy példa) és minden ilyen paranormális tevékenység dolog is, egyszerűen nagyon izgalmas és érdekes ez számomra. Rengeteg mély és komoly téma és elgondolkodtató dolog érdekel (mint pl:. Abortusz, Eutanázia) Komoly vagyok általában és nyugodt de igaziból vicces is vagyok de nagyon elcseszett egy humorom van. Szeretem a Dank Mémeket és minden sötét humort. Majdnem mindenen tudok nevetni és sok mindenkit meg tudok nevettetni, szeretem ha valaki mosolyog és nevet. Nem élek aktí közösségi élet, nem töltök fel képeket a világhálóra (Snowden felnyitotta a szemem és teljesen másképp gondolkodom erről) nagyon nagyon kevés infó van rólam alapból fent. Eleve nem sok embernek beszélek ezekről, most könnyű mert anonim az egész (és elég jó érzés ezeket kiadni) De van rólam egy profilkép és egy borító de soha nem posztolok pl. Imádok olvasni és nagyon nagy megszállottja vagyok az egésznek. Járok könyvtárakba is és sokan le is néznek emiatt. Imádok filmeket és sorozatokat is nézni. Ez is egy olyan tevékenységem amit szeretek és imádok de sokaknak fura.

Na most, az a kérdés, hogy van-e olyan nő aki ezeket nem csak elfogadja, hanem hasonlóképpen vélekedik dolgokról és gondolkodik? Mert igaziból voltak randijaim és szebbnél szebb nőkkel hozott össze az élet de egyszerűen vagy nem fogadtak el vagy egyszerűen eltértek az eszméink és gondolkodásmódunk. Nem tudok egy olyan nő mellett lenni aki nagyon szűkszavú és semmi kreativitása és önálló gondolkodása nincs. Mert ha valaki el is fogadta, hogy ilyen vagyok az nem tudott velem lépést tartani, tehát ha bármi ilyen témát felhoztam vagy csak beszélgettem vele "aha, na az jó" vagy "Igen, szerintem is" nem tudok vele érdemien beszélgetni. Nem nyitja fel más dolgokra a szemem. Nem tud semmi újat mutatni. Nem elég önálló és ragaszkodó, nem ír vagy nem keres hanem azt akarja én írjak. Vagy a legjobb mikor ezzel ő nem ért egyet és elválnak az útjaink. Amivel semmi bajom mert nem vagyok egyszerű eset. De nekem nem elég az, hogy szép. Fogjon meg a belső értékei, lehessen vele jókat beszélgetni, legyen értelmes, okos. Szerintem ezeknél nincs szebb a világon. Igaziból ami talán eltaszíthatja a lányokat, hogy nem vagyok olyan magas és sokan magasabb pasira vágynak. Igaziból én sem szeretnék magam mellé egy nagyon magas lányt szóval kicsit megértem őket is persze. Szóval az amúgy sem megnyerő személyiségem mellé még van ez a külsőségi dolog amiről nem tehetek, hogy elég alacsony vagyok...

Pont a héten találtam rá Billie Eilish-ra, ő a tökéletes példa erre és igaziból ő (és a számai) döbbentettek rá rengeteg mindenre. Őt mikor először megláttam egyáltalán nem tartottam szépnek (sőt, elég csúnyácskának :( ) De a számai után és pár interjú után iszonyúan megkedveltem és jelenleg ő a legszebb nő akit valaha láttam és egyfajta rajongás,szerelem van körülötte :D Annyira magamra ismerek az ő képében és a lelkem egy olyan pontját éri el amit senki más. Nagyon fiatal és tehetséges, az 1 évvel régi interjújára amikor meg reagált ott rendesen végigsírtam (10.18) Ő is annyit változott 1 év alatt, ismét magamra ismertem.

Tehát a fő kérdésem, hogy van olyan nőnemű élőlény a földön aki egy ilyen problémás,bonyolult, komplikált sráccal eltudna képzelni bármilyen komolyabb dolgot? Vagy van olyan valaki aki olyan mint én és nem csak megértené, hogy ilyen vagyok (ÉS NEM AKAR MEGVÁLTOZTATNI!) hanem be is tud csatlakozni és nem egyoldalúak a beszélgetések, hanem ő is komoly, ha kell vicces, érdemileg beszáll, vevő a random témákra és a tabu nélküli beszélgetésre! Önálló, nincs megjátszás, nincs órás várakoztatás 2 üzenet között mert akkor "érzi", hogy szereted (???) és igen, leginkább olyan mint én vagy vevő ezekre.

Nagyon köszi szépen kedves olvasó ha végig olvastad és még jobban megköszönöm ha kommentelsz és elmondod a véleményed mert bár mint látszik én szeretek beszélni de olvasni is és kommunikálni szóval szerintem maradjunk annyiban nem haragszom meg ha érdemileg hozzászólást írsz ;) Trollokat nem kérek de remélem a kérdés terjedelme elijesztette mindet :D Pedig rengeteg mindent még így is kihagytam mint ízlésem alakulása meg ilyesmik :( Az ajánlatom még mindig él, ha valaki valamit nem ért vagy valami kérdése lenne vagy ilyesmi az szívesen keressen meg és válaszolok, mint említettem szeretek beszélgetni, kommunikálni mert a mai világban nagyon kevés olyan van akivel lehet érdemileg, normálisan beszélgetni.

18/F