Volt valami érdekes, fura, nem mindennapi beszólás a rokonok részéről, mikor közöltétek hogy baba lesz?
Amikor a lányomnál elmondtuk, nem nagyon emlékszem beszólásra (nem igazán beszólás, de hogy lehet máshogy mondani?), csak arra hogy apu pl nem szólt semmit, csak vigyorogva vakarta a feje jobb oldalát a bal kezével. Keresztanyámék úgy örültek mintha a saját unokájuk lenne, más nem rémlik.
Most várjuk a kistesókat, egypetéjű ikrek (remélem holnap uh-n megerősítik ezt, eddig két uh-n ketten voltak), meglepődött mindenki, a reakciók:
- nagy öröm, vagy
- "nem baj!" , "majd együtt felnőnek!" (ezt a felfedezést,és nem egytől hallottam) Persze hogy nem baj! Ez milyen öröm?!
- "Úgy kell nektek!" Erről még most sem tudom eldönteni hogy gúnyolódás volt e vagy vicc. Mindenesetre elég furi reakció szerintem.
- "Nagyon nehéz lesz, de mi örülünk!" Ezt tudom, de miért kell hozzátenni?
Lehet még hagytam is ki. CSak nekem furi némelyik? Nem reagálom túl, nem is törődöm velük, csak kíváncsi vagyok mi a véleményetek. És hogy csak nekem vannak ilyen furi ismerőseim? (vagy csak nekem furi?)
Szia! Mi Szenteste jelentettük be, hogy baba lesz. Párom szülei először azt hitték, hogy szórakozunk "Elég hülye vicc, nem gondoljátok?!" felkiáltással. Aztán elmagyaráztuk, hogy nem viccelődünk.:-) Aztán ment az örömből fakadó sírás-rívás!:-) Otthon édesapám első reakciója: "Legalább megnyugodtam, hogy nem f*ngani jártok az ágyba." (Neki mindig minden nehezen esik le, így ő 3órával később eszmélt rá, hogy nagypapa lesz...persze ő is örült.) Anyukám és tesóm az örömtől szétsírták a szemüket. Aztán jött a "neheze"! Keresztszüleim és nagymamám nem igazán szívből gratuláltak, és volt egy megjegyzésük "Hát igazából nem neked kellett volna legelőször szülnöd!" Legidősebb unokanővérem fintorral fogadta és föl sem kelt gratulálni, csak a baba-neveinket ócsárolta. Ő nem leplezte irigységét, hiszen neki KELLETT volna először babásnak lennie. Érdekes, hogy már sorszámot kellene húzni, hogy a családban a lányok mikor essenek teherbe.
De őket figyelmen kívül hagyva, mindenki pozitívan fogadta a nagy hírt.
Örülnek is, szüleim nagyon, mindig kérdezik hogy vagyunk (a lányomnál nem nagyon kérdezték), sokat segít anyu, már most sokszor küld ebédet, szóval velük minden ok. Anyósomék is örülnek, azaz apósom biztos, anyós meg annyira, amennyire engedi az az érzése, hogy most még jobban elveszíti kicsi fiát.
A többiek nagy része is örül. Csak nem értem mikor én örömmel mondom hogy ikrek, azt mondják hogy nem baj. Hát én sem mondtam hogy baj! Sőt! Igazából csak nem értem, miért gondolják hogy én bajként élem meg?
Az úgy kell nektek meg , hát nem minősítem akárhogy értette.
Szegény első, te is meg vagy áldva akkor jobban mint én. És tök jól kezeled! Le a kalappal!
Nekem anyósom első reakciója az volt, hogy nem fog látszani semmi a hasadon, hisz elég derék vagy. 172 cm. 79 kg. voltam 5.5 kg plusz van most rajtam 30 hetesen látszik a hasam és mindenki azt mondja, hogy csinos kismama vagyok.
A fiú unokatesóm elsírta magát 24 évesen. Azóta nem tudja megnézni az uh-os képeket, mert még nem dolgozta fel. :D
Volt olyan beszólás, hogy na bekapta a legyet, ami ezért fura, mert 25 évesen 2,5 év házassággal ezt nem lehet rám mondani.
Amikor kiderült, hogy a második babánk is lány, kivétel nélkül mindenkinek ez volt a reakciója (rokonnak, ismerősnek, szomszédnak, óvónőnek, mindenkinek): Nem baj, majd a harmadik fiú lesz!!!
Fel sem merült senkiben,hogy esetleg kifejezetten örülünk, hogy még egy lányunk lesz??? (Mert én nagyon kislányt akartam)
Sziasztok!
Nálunk ezt volt:Anyós:de jó végre szaporodunk!Meg mutattuk neki a képet erre:Mi ez paca?Szóval rajta kívül mindenki örült csak Ő csesztetett.Most meg minden áron magának akarja a gyereket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!