Volt valami érdekes, fura, nem mindennapi beszólás a rokonok részéről, mikor közöltétek hogy baba lesz?

Hú, azért vannak sztorik:)

Mi először az én szüleimnek mondtuk el, anyám nagyon örült, apám viszont szó szerint sokkot kapott. Pár nap (hét) alatt feldolgozta, de őt az is megviselte kezdetben, hogy fiúbaba. Most vagyok 37 hetes, apám a világ legboldogabb nagypapája:) mindenkinek büszkélkedik, ha valaki rákérdez, nő 10 centit:)

Anyósék? hát, ők nem egyszerűek...amikor a párom kézen fogott és bejelentette a hírt, a sógorom elkezdett poénkodni "most már csak azt kellene tudni, ki az apa" (de hát mindenki a maga helyzetéből indul ki, nem?:))a páromnak 2 nővére van, eddig összesen 3 gyerekkel, mindegyik lány. Azt hittem, örülnek, hogy nálunk fiú lesz, hát nem. Uszkve 8 hónapja hallgatom a kérdéseket: "és biztos fiú?" meg a neve is megvolt már több éve, amiről persze tudtak ők is,de minduntalan rákérdeznek, hogy maradtunk-e annál a névnél. Folyton mellgyulladásos meg rémes szülős sztorikat mesélnek. Lecsesztek, amiért vettünk már cuccokat a babának (a 30. hét után...) merthogy ők úgyis adnak. (aha...azokat a cuccokat, amik már átmentek 3 kislányon...biztos jók lesznek a fiamra...:)ruhákra gondolok)AMúgy nem foglalkoznak túlzottan velünk vagy a terhességgel. Itt is após az, aki örül, a nők nem.

szia!

mi éppen tegnap mondtuk el anyóséknak. anyós reakciója: na, akkor már lesz öt unokám...

az én szüleim sírtak, ők már akkor tudták mikor kimaradt az első menszim, azaz január elején. nálunk minden baba egy csoda, anyósnál ez egy természetes dolog hogy ha valaki férjhez megy, egyből szül...hát, mi öt évet vártunk, eddig nem akartunk.

Boldog babavárást midnenkinek

10heteske

Szia!

Nálunk sem ment egyszerűen a bejelentés. Először anyuéknak mondtuk el, ők repestek a boldogságtól, pedig a harmadik unoka érkezik (nővéremnek van kettő gyereke). AZtán átmentünk a párom anyukájához. Mikor bejelentettük, hát nem mondhatnám, hogy örült a dolognak. Azzal kezdte, hogy nekem biztosan 5 kg-os gyerekem fog születni, és a fiának csak lánygyermeket tud elképzelni. Ezt a 12 hetes UH-ig hangoztatta, ahol közölték velünk, hogy 70% val.színűség szerint kisfiúnk lesz. Azóta "szinlelten" kedves, ha a párom is ott van, de ha egyedül vagyok, mindig előhozza az 5 kg-s szülési témát. Ezen kívül semmi probléma vele, jó a viszonyunk. Szerintem még nem dolgozta fel, hogy a "pici" fia családos ember lesz. De ha júliusban megszületik a babónk (remélhetőleg NEM 5 kg-al!!!!), szerintem boldog nagymami lesz.

na, akkor most ilyen sztorik olvasása után, megyek és adok egy puszit az én drága anyósomnak, mert Nekem JÓ jutott! Konkrétan örömtáncot jártak apóssal a hír hallatán, sőt, amikor meg megtudták, hogy ikrek, anyós még sírt is, annyira örült.

Olyan lelkesen takrította a gyerekszobát, mintha ő lenne a kismama!

És természetesen a szüleim is lelkesen/boldogan gratuláltak Nekünk.

Én csak pozitív reakciókat kaptam ismerősöktől, hogy kettő baba lesz. Ilyen jellegű megjegyzések, mint Neked, nem voltak ...legalábbis közelitől. Volt kismama, akivel beszélgettem váróban és azt mondta, hogy megkönnyebbült, hogy csak egyet "talált" a doki uh-n. Hááát, nem tudom, én boldog vagyok hogy kettőt várunk, még akkor is, ha itt fáj és ott fáj!

Szerencsére nálunk csak pozitív hozzászólások voltak.

Családi ebéd nálunk, nagyszüleim, két unokatestvérem, egyiknek 3, másiknak egy lánya, férjeik, két nővérem (gyermektelenül) és férjeik, szüleim, férjem és én voltuink jelen. Szedem a leves, jön a kérdés.. Na Viki, hogy álltok a babaprojekttel? Én: Hát ha már így rákérdeztél... :) Húúúú nem mondod, de jó, mikor, fiú, lány? ... Örültek nagyon. Apu mondta: Én megmondtam, hogy a legkisebb fog először szülni. Így is lett.

Anyósoméknak adtunk egy kiscipőt, nézegette egy ideig, aztán leesett neki, hozott egy üveg kölyökpezsgőt és körbecsókolt minket.

Apósom is nagyon örült és annyit fűzött hozzá, hogy nehéz lesz letennem a cigit, mondtam, már letettem 2 hete, ekkor voltam 7 hetes.

Egyébként anyósom és apósom nem házasok, a párom édesanyja elvált a férjétől a legelején... lényeg a lényeg, hogy apósomnak van egy nagy lánya (32 év körül) az előző házasságából, neki két kislánya, ritkán jártak apósomékhoz, így lemaradtak szinte mindenről a gyerekek fejlődését tekintve. Mi viszont sokszor megyünk hozzájuk, látják felcseperedni a kisunokájukat, látják, ahogy forog, kúszik, mászik, feláll, sír, vigyorog, kacag... és apósom is úgy dédelgeti, mintha vérszerinti unokája lenne.

Na elég a szóból. Szóval nálunk így alakult. :)