Hogy fogadjam el hogy nem kellek senkinek?

Senki sem kíváncsi rám. Hiába vagyok egy nagyon erős gimiben (és ott is kitűnő), mégsem ez a fontos. Nem vagyok a mai férfiideál. Magas vagyok 190cm, vékony, de se a hajam nincs felnyírva, se menő ruhákat nem hordok. Komolyan ezt kellene? abszolút racionális vagyok, sokszor a szememre is vetik, de ebből nem adok. Nem járok bulizni mert ott nem lehet úgysem senkivel beszélgetni, mindenki részeg. A hangom is elég béna, magas. Eljutottam arra a szintre hogy kb bárkit elfogadnék, csak jelentsek neki többet az átlag alatti szintnél... Konkrétan barátaim sincsenek, max 1, a többiek csak piszkálnak. Análam legalább 10 évvel idősebbekkel viszont pont fordítva van, minden idősebb viccesnek tart, és többektől hallottam közülük (pl tanárok) hogy nagyon szeretnek, mert lehet velem normálisan beszélgetni, és a kortársaimmal ellentétben megadom nekik a tiszteletet, viszont fordítva el is várom. Mondjatok valamit, van esélyem hogy valaha is lesz társam? 17f