Lányok, ti összejönnétek egy zűrösebb sráccal?

Először leírom a történetemet:

Szóval ott kezdődik minden hogy egy eléggé zaklatott és diszfunkcionális családban nevelkedtem.Apám rengeteget dolgozott,tehát otthon nem sok családi szerepet tudott betölteni,e,mellett mindig feszült volt.Anyám egész nap minden fajta rokoni segítség nélkül otthon dolgozott,és ő is rettentően feszült volt.Gyakori volt mind az én mind a testvérem fizikai bántalmazása.

Alapvetően egy nagyon antiszociális gyerekkorom volt.Nem voltak barátaim nem voltak szerelmeim.Csak magamban éltem a kis világomat.Ez a világ pedig az érdeklődési körömbe eső dolgok minél alaposabb megismeréséről szólt.

Ugyanis hozzátartozik hogy rendkívül türelmes,és jó memóriájú voltam és vagyok.A természettudományokhoz való vonzódásom már 6-7 éves koromban megmutatkozottés máig tart is.

Szóval gyerekkorom könyvek mögött zajlott,egyedül,némi ordibáló és feszült családi háttérrel körítve.

10 éves korom körül először az írásképemben mutatkozott meg némi kényszeresség,és obszesszív személysiségzavarra utaló jel,de ezeket akkor még senki sem gondolta komolynak.

Közben kialakult egy olyan szorongásom is,ami az önbüntetésben csúcsosodott ki.Hozzáteszem ekkor hihetetlenül maximalista voltam ,és ez a tanulmányokban nyilvánult meg.

13 éves korom körül a kényszerbetegségem új formában nyilvánult meg:Hipohondriás cselekedeteim lettek.

Elkezdtem napi 30-40 alkalommal kezetmosni,és undorodtam a saját testemtől,illetve mindenki másétól is.Nem bírtam ha engem vagy a ruhámat,esetleg valami velem is kapcsolatba kerülő tárgyat megérintenek.

Aztán ez a kényszerbetegség átváltott az apám felé kialakult undor és gyűlölet keverékébe.

A helyzetet tetézi hogy anyám 2012 ben rákos lett.

2014 márciusában elköltöztem otthonról kollégiumba hogy meneküljek a családból,és hogy otthon anyám tudjon gyógyulni.

2014 májusában anyám elhunyt.

Ekkor már otthonról teljesen elköltöztem és a mi napig nem is mentem haza.

A kényszereim idén már odáig fejlődtek hogy nem bírtam folytatni a tanulmányaimat és a hirtelen hangulatingadozások miatt a kollégiumból is kitettek.

Jelenleg egy pszichiátriai rehabilitációs intézményben vagyok,és itt próbálom eddig változó sikerrel helyrehozni magamat,és élhető kapcsolatot kialakítani apámmal.3 hete volt például a 2. öngyilkossági kísérletem,és hétfőn vágtam fel olyannyira a karomat hogy sebészeten össze kellett varrni.

Röviden ennyi a zűrösségemről.

Ez gondolom már elég elrettentő a legtöbbeknek,ezért leírom hogy amúgy milyen a természetem.

Külsőre nem igazán lehet rajtam észrevenni semmit se.185 cm magas,80 kilós,hosszú barna hajú,kék szemű,komoly tekintetű srác vagyok,aki szereti a kemény zenét,és az acélbetétest.

Azon kívül hogy egy 11 cm hosszú vágás van most a karomon ,senki nem mondana semmit se rólam.

Mint írtam,szeretem a metált és a hardcore rock zenét.

Öltözködésem is ilyen tematikájú.

Hobbijaim közt első helyen a rajzolás áll.A környezetem visszajelzéseiből elvileg elég tehetséges vagyok.Egyik rajzom félkész állapotban például:

[link]

Mikor időm és kedvem is van olvasni szoktam.Kedvenceim a sci fi,és urban fantasy jellegű könyvek.Sajnos elég kevés alkalommal tudok könyv elé ülni.

És hogy a szokásos tisztelketköröket is lefussam:11-edikes diák (lennék ha nem halasztanám ezt az évet) vagyok és kedvenc tárgyam a biológia.Ezirányban is szeretnék majd továbbtanulni.

Barátnőm még sose volt (lévén 16 éves koromig szinte nem is voltak érzéseim)

Ha valaki akar beszélgetni akkor írjon.