Az olyan srácoknak akik nem 190+ centisek, nem jóképűek és nem gazdagok azoknak bele kell törődniük hogy soha az életben nem lesz barátnőjük? akár le is vághatják a farkukat mert úgyse fogják használni?

#10

Pont az a baj, hogy a kérdése és a válaszai alapján épp a jelleme az, ami taszítja a nőket.

193 cm vagyok. Az én állításom szerint nem túl jóképű, de van aki nem így vélekedik. 17 éves vagyok (lassan 18). Most friss élmény, hogy kevesebb mint egy hete megtaláltuk egymást egy lánnyal, aki jófej, értelmes, életre való, sportos és nem utolsó sorban szép is.

14 éves koromtól éreztem azt, hogy nekem már sose lesz barátnőm és, hogy egyedül kell leélnem az életem. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy nem vagyok az az ember aki folyamatosan a középpontban van. (60% extrovertált, 40% introvertált) Mindíg azon a véleményen voltam, hogy nem akarok nyomulni egy lányhoz sem. Azzal nem lehet megismerni a személyiségét, nomeg nem túl célravezető. "Van még pár év a gimiből, addig, ha sz@rul is esik, de van még idő, kár sürgetni." Mindíg önmagam vagyok, nem öltözködöm "menő" cuccokba, csak kényelmesen, de ízlésesen. Nem követem a divatot, meg van a saját ízlésem, véleményem. Őszintén kimondom, bárkinek ha valami nem tetszik abban amit csinál. Ezért nem vagyok túlzottan népszerű, de megvannak a barátaim. Tevékeny vagyok: zenélek sportolok, szervezem a mindennapjaim, a hobbim (ez utóbbi kezd elveszni az emberekből).

Már fogalmam sincs róla, hogy hogyan és miért kezdtünk el beszélgetni, de mint kiderült közös a zenei "beállítottságunk", és sok más. (Bár ebben nem ő az egyetlen.) Addig jutott a dolog, hogy ki se kellett mondjuk, egymás iránti érzelmeinket...

És, hogy megérte türelmesnek lenni? Megérte nem erőltetni, ha egy lánnyal nem tudtam hosszabban elbeszélgetni? Véleményem szerint igen. Mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy nyitottnak kell lenni a dolgok iránt, egyformán tisztelni az embereket és meg fogod találni akit keresel.