Miért utasít el mindenki?

#9-10 - Értem, ezzel csak az a gond, hogy senkire nincs ráírva, hogy milyen jellem, illetve, hogy milyen kapcsolatban van/volt. Nem hinném, hogy kifejezetten ilyen emberekkel annyira egyszerű lenne ismerkedni (és abban se vagyok biztos, hogy jó ötlet)

#12 - A kommunikációs készségemen tényleg lehetne mit fejleszteni. De azért annyira nem katasztrofális, inkább olyan középszarnak mondanám. Nagydumásnak nem tartom magam, de most ez komolyan olyan fontos? Volt már randim szintén nem nagydumás sráccal és engem nem zavart.

#6-7 - Aranyos tőled, hogy ennyire a szíveden viseled a helyzetem :). Lehet tényleg valami hülyeségen csúszok el, de egyszerűen hiába gondolom végig az eseményeket újra és újra, nem látom mit ronthattam el. És mivel a többiek se mondják, ezért nem is tudok ezzel mit kezdeni. A 13-as válaszodra pedig annyit tudok mondani, hogy 18 éves koromig gyakorlatilag egy hatalmas szünetet tartottam. Meg amikor érettségi előtt voltam, akkor is tartottam egyet. Szünetek közben nem is volt semmi. Amikor aktívan próbálkoztam, akkor is elutasítottak, de még így is közelebb voltam egy kapcsolathoz, mint a szünetekben bármikor. Egyébként nem hiszek ebben a "nem kell keresni, majd a véletlen elhozza" dologban. Maximum akkor tudom elképzelni, hogy működik, ha valaki jól néz ki (ami szerintem rám nem igaz). Abban is lehet valami, hogy túlságosan is erre fókuszálok, de könyörgöm. Mikor keressek magam mellé valakit? Még semmi tapasztalatom sincs és ezen azért jó lenne változtatni. Egyébként egyedül is tök jól elvagyok, tehát nem arról van szó, hogy nekem mindenáron kell valaki, de azért jó lenne. Egyelőre még próbálkozok. Aztán legfeljebb majd elfogadom, hogy soha nem lesz senkim és macskás bácsi leszek :D.