Valamit rosszul csinálok, vagy velem van a baj?

19 éves fiú vagyok és életemben háromszor voltam szerelmes. Eddig ezzel semmi baj. A baj az, hogy mind a háromszor olyan lányba szerettem bele, akivel már nagyon jóban voltam. De tényleg jóban.

Valahogy szépen lassan a ahogy jobban megismertem őket, megosztottunk mélyebb dolgokat, mind háromban megláttam valamit. És onnantól szépen lassan puff, szeretem, vége.

Konkrétan az életem történetét szövi át eddig a pontiig a három nagy szerelem, ami mind rosszul végződött. Hozzá kell tennem, hogy sajnos régebben nagyon erősen "Nice Guy" voltam. nem mertem kinyilvánítani az érzelmeimet, most is alig tudom, de a többi kellemetlen személyiség jegyet (elvárás a lányok felé, passzívagresszió, stb) sikerült levetkőznöm tudatosan.

az elsővel 1 éven át voltunk barátok, majd 4 évig nem tudtam hozzá se szólni... amikor rájöttem hogy soha nem leszek neki olyan fontos mint szeretném nagyon dühös lettem... 13 éves voltam. nem tudtam kezelni a helyzetet. De az a fájdalom amit akkor éreztem amikor otthagytam évekre megbénított teljesen.

16 évesen volt a második, ott is barátok lettünk előbb majd egyre többet találkozgattunk és el tudjátok képzelni. Ott már küzdöttem hogy ne szeressek bele, ezt neki is megmondtam, utána még tovább voltunk kisit barátok, de aztán vége lett mert nem tudtam rendesen kezelni magam.

19 évesen. ugyanez a forgatókönyv. nála is küzdöttem ez ellen, miért is ne tettem volna eddig mindig beszoptam. aztán megmondtam neki nyíltan, és ő szépen elutasított. megkérdezte lehetünk e barátok... mit mondhattam volna...

ez van. valaki mondja meg, hogy mi ez mert tönkretesz.

nem vagyok a randizgatós típus, de nem vagyok egy béta hím. Ha akarom azért tudok sármos is lenni, meg ahogy megítélem rosszul sem nézek ki, van elég önbizalmam odamenni a lányokhoz meg minden. és mégis a barátaimba szeretek bele.

Ha valakinek hasonló tapasztalata van, vagy csak tud valamit tanácsolni kérem tegye meg..