Szerelmi bánat-féle unalom, üresség ellen mit lehet tenni?

Van egy nagyon jó lány barátom, akibe beleszerettem, és nagyon szoros kapcsolatban vagyunk, néha már olyan, mintha a barátnőm lenne. Kimondjuk rendszeresen, milyen fontosak vagyunk egymsnak, meg hogy szeretjük egymást, de nekem akkor is kellemetlen, hogy közben szerelmes vagyok belé (és el kell néznem a barátjával, akivel amúgy szintén jóban vagyok).

És ezekről sehogy se lehet a figyelmet elterelni, minden másodpercben egy hatalmas unalmat, érzelmi ürességet érez az ember. De tényleg annyira, hogy még ha kimozdulok otthonról, barátokkal beszélek, vagy akármi, akkor is ez van és teljesen depresszióssá és életunttá teszi az embert, semmivel nem tudok foglalkozni, furcsán hangzik, de a szabadidő rablánccá válik. Van hobbim, egy csomó minden érdekel, egy ideje de még azokban se tudom örömömet lelni, ez ilyen végzetesen nagy unalom, ürességérzet.

De nem mondom el neki az érzelmeimet, mert így is volt kis vitánk és most örülök, hogy kibékültünk, és a barátságunkat semmiért nem kockáztatnám, mert így még mindig jobb, mint nélküle, de ez is elviselhetetlen...

Áhh... Szar a helyzet mindenhogy... XD

Ha valakinek van hasonló esete, szívesen beszélgetek... ;)