Mit tegyek, annyira fáj hogy belepusztulok? 18/L

Együtt voltam egy fiúval 2 hónapig, és ez idő alatt én teljesen beleszerettem. Mindenét szeretem, nem csak ahogy kinéz, hanem az egész lényét. Elég érdekes a lelki világom, és a személyiségem (úgy értve, hogy a koromhoz képest más dolgok érdekelnek, máshogy látom a világot picit, mint ahogy a többség), és végre találtam valakit, aki a tökéletes párom. Tudom, hogy fiatal vagyok még ilyet mondani, de tényleg nagyon egy hullámhosszon voltunk/vagyunk.

De elég súlyos belső problémái vannak a srácnak (főként családi háttérből adódóan), és azt is mondta, nem teljesen van még túl az exe által okozott sérelmeken, vagyis úgy érzi nem lenne velem szemben fair, ha ezt folytatnánk.

Én viszont ebbe szinte belehalok, hisz bennem van, hogy az az idő amit együtt töltöttünk mennyire tökéletes volt, és éreztette velem, hogy szeret. És, mivel elmondta, hogy azért kéri ezt a szünetet, mert nem akar nekem rosszat, vagy hülyíteni, ez még nehezebbé teszi az egészet, hisz haragudni sem tudok rá.

Mit tehetnék, hogy múljon ez az érzés? Én tényleg szeretem, és mint embert is megszerettem, ezért az, hogy nem beszélünk, elmondhatatlanul fáj.

Volt már szakításom, de az korrektül lett lezárva, és bár szerettem a srácot, de tudtam, az a legjobb, ha továbblépek. Most viszont fogalmam sincs, mi legyen, elfelejteni egyrészt lehetetlen lenne, másrészt ha sikerülne is, úgy érzem a jelenlegi énemből egy rész kitörlődne.