Annyira ragaszkodok emberekhez, h szinte belepusztulok a hiányukba, vagy az elengedésükbe. Ez nem normális, mit tegyek?

Gyermekkorodban mikor volt olyan hogy ott hagytak valahol?

Kinevettek a gyermeki őszinteséged miatt?

1. Gondold végig, próbáld megfogamlazni szavakkal, hogy mit jelent számodra valakinek a vesztesége

2. Írd le, milyen érzéseket kelt benned

3. Keress hasonló érzéseket, eseteket korábbi éveidben

4. Próbáld magadtól elválasztani a korábbi tapasztalataidat

Régebben nálam is ugyanez volt, megpróbáltam a régi tapasztalataimat elválasztani a jelenemtől, felülkerekedni rajtuk.

Mikor megszakítok valakivel egy kapcsolatot, megpróbálom csak akkor megtenni, ha már tényleg nincs rá megoldás, akkor viszont ha elválunk, elfogadom és arra gondolok, hogy NÁLA, a MI kapcsolatunkban (csak abban, nem a gyerekkori kapcsolataimban) nem működött. Ilyenkor megpróbálok valamibe belevetni magam, valami olyat csinálok, ami nagyon leköt, de izgalommal is eltölt (pl készülés egy nyelvvizsgára)

Két idézetet szeretnék Neked mondani: "Az elszakítottság csak egy illúzió" (valójában mind össze vagyunk kötve)

"Csak annak van hatalma amit felruházunk vele"

Remélem sikerül túllépned a problémádon, de ne feledd, hogy mindig van segítség, ha szeretnéd nekem is nyugodtan írhatsz. :)