Mit csináljak, belepusztulok a lelki fájdalomban?

Korod? Gondolom 21.

Mi ez a fricska?

Talán ha megtanulsz helyesen írni és fogalmazni.. khm

Kevesebbet unatkozz!

A GYK-ra írogatás meg a hajléktalanság között azért elég sok minden van. Valamiből fizeted a netet, eszközt stb. Nem lehet, hogy csak rossz napod van, és borúsan látsz mindent?

Minek leszel szerelmes?? Úgy kell neked. Én még sose voltam az, de nem is bánom.

Keress munkát és ismerkedj.

Voltam, talán még vagyok is. Régóta azt éreztem, hogy kicsi vagyok és jelentéktelen, és selejtesnek akar titulálni a körülöttem lévő világ. Hogy mindenkinek sikerül minden csak nekem nem. Mintha mindig arra eszmélnék, hogy az élet tesztjén megbuktam. De mindig visszatértem. Egyedül, megkeseredve, gyűlölve az egész világot, de visszatértem. Még élek. Pedig mintha megátkoztak volna olyan érzés a depi és a szomorúság, sőt a magány is. Mintha a szomjasságban egy sivatagban találnád magad. Vagy éhesen egy terméketlen vidéken, és nincs kiút. Mintha szereleméhes lennél de nincs igényed másra. Sokáig folyik ez, és folyt ez, de minden múlandó, csak az emlékek nem. Emlékezni fogsz rá és ettől erősebb leszel. Ettől megváltoznak a céljaid a kitartásod, a szenvedés után életerősebb vagy. Mert mindig rájövök, hogy Gloria G. igazat énekelt annak idején: túléltem. Az egész életemet élni kaptam. Túl sokáig voltam szomjas, mégsem száradtam ki, túl sokáig éheztem mégsem fogytam el, túl régóta voltam magányos mégsem vesztem el. Túl régóta gyötör már a marginálisság, mégsem haltam meg. Akkor is élek, hogyha csak éltet a düh, csalódottság, és az elnyomottság. Talán te is más ember leszel ha elmúlik, de elmúlik.

Én is lelki roncs vagyok, szinte minden fontosat elvesztettem, uzsorás kicsalta a lakást a fejem felől, elképesztően nyomorultul érzem magam, de a feladás nem opció. Mindig felállok a padlóról és a legjobb tudásom szerint harcolok, tégy te is így, rohadt nehéz, de megéri. Kitartás!