Ti mit tennétek a helymben?

Van egy fiú, akinek nagyon tetszem (ő 18 éves/12.-es, én 16/11 vagyok). Minden nap chatelünk, párszor voltunk kint együtt, és mindig hazakísért, egy suliba járunk, szóval szüneteken is gyakran találkozunk, beszélgetünk. Elképesztően kedves, okos és nagyon figyelmes, még jól is néz ki, és én kedvelem is, de valahogy nem érzek semmi mást iránta. Annak ellenére, hogy sokat beszélgettünk, nem igazán vagyok önmagam mellette. Úgy értem, nem viselkedem felszabadultan. Ez persze betudható annak, hogy nem vagyok nagy szakértője a fiúknak.

Amikor elkezdett irogatni, meg elhívott ide-oda, nagyon örültem, mert ritkán volt alkalmam "igazi" randira menni, ígyhát kedves voltam, flörtöltem vele stb. De az nem jutott eszembe, hogy ő komolyan gondolja ezt a kapcsolatot.

A helyzet az, hogy ő nagyon félénk. Nyár közepe óta beszélgetünk, találkozgatunk, és még mindig nem lépett semmit. (Arra is gondoltam, hogy talán nem tetszem neki, de túl sok apró jel utal arra, hogy mégis, meg amúgy is, talán nem írna rám minden nap, ha nem akarna tőlem semmit.)

Én nem tudom, hogy miért, de túl kedves voltam vele, és túl sokat flörtöltem. Félek, hogy nem tudok majd mit mondani, ha megkérdezi, hogy járnék-e vele, és nagyon közeledni érzem ezt a pontot... Sokkal előbb kellett volna elmondani, hogy nekem ő nem tetszik, de mivel ő nem lépett, ezért én sem. Mostmár pedig elég késő.

Tudom, hogy buta libának tűnök az elmondottak alapján, és higgyétek el, hogy annak is érzem magam. Nem vettem komolyan az érzéseit, azt hittem, hogy ő is csak szórakozik, mint én... Nem tudatosan csináltam, soha nem használnék ki senkit, most mégis ez történt. Egyszerűen nem gondoltam ezt át.

Azért nem szeretnék járni vele, mert egyrészt nem vonzódom hozzá, másrészt nagyon komolyan gondolja a kettőnk kapcsolatát, én pedig nem érzem magam elég felnőttnek ehhez.

Nem akarom hitegetni, de megbántani sem.

Mit tehetnék, hogy minél kisebb sebet okozzak neki? Tudom, hogy nagyon elszúrtam, amiért nem szóltam hamarabb, és most nem tudom, hogy mit tegyek. Hihetetlenül ostobának érzem magam, olyan vagyok, mint az idióta lányok a filmekben, akiket annyira lenéztem.

Mentségemre szolgáljon, hogy nem szándékosan csináltam, de nem vagyok már annyira gyerek, hogy ez elfogadható legyen.

Ti mit tennétek a helyemben? Tényleg nagyon aranyos a fiú, és annyi mindent megosztott velem... Sok titkot elmondott, amiket a szülei és a barátai sem tudnak... És nagyon oda van értem.

Kicsit labilis, és félek, hogy megviseli, ha visszautasítom, főleg, hogy eddig nem tettem.

Ti mit tennétek a helyemben? Kétlek írjatok nemet és kort is.