Leszbikus vagyok szerintetek?

Eddig azt hittem, csak fiúk tetszettek, és egy-egy filmben persze meg is néztem a srácokat, de a lányokat is. Mindig csak kedvenc karaktert, kedvenc színésznőt választottam, mindig megnéztem az alakját, a mellét, a fenekét az adott színésznőnek. És rájöttem, hogy néhány csókjelenetben nem az volt a jó, hogy na végre, csókolóznak, hanem egy részem mindig meg akarta csókolni a lányt. Tavaly bejött az egyik tanárnőm, nagyjából felfogtam, hogy hoppá, leszbikus vagyok, vagy legalábbis biszex. Hiszen régebben tetszett az egyik osztálytársam, de nem annyira, mint a tanárnő. Aztán ezt a nyáron kihevertem valahogy (április vége felé tetszett meg) és szeptemberben kezdtem megérteni, hogy egy nőt nagyon szeretek. Nagyon. És azóta is rá gondolok csak, viszont hetente csak egyszer látom. Ezelőtt nem álmodtam azokról akik tetszettek, de ez a nő már legalább tízszer szerepelt az álmaimban. Viszont elég sokkal idősebb nálam... De ha megkérdezem magamtól, mi tetszik benne, mindig rájövök, hogy négy hét elmenne azzal, hogy ezt sorolom. Például, olyan aranyos, hogy még nálam is alacsonyabb, magassarkúban is. Úgy szeretem a szeme színét, a szemöldöke formáját, az orrának az alakját, az ajkát, ami mintha azért lenne, hogy azt csókoljam állandóan, a nyakán azt a két kicsi anyajegyet... A hajába mindig bele akartam túrni és nem kapok levegőt, mikor a füle mögé tűri. A nevetése ragadós, nem lehet kibírni legalább egy mosoly nélkül, ha csak vigyorog is. Az illata olyan különleges, mintha valami cukorkát, süteményt és kávét kevertek volna, vagy nem tudom. A bőre pedig nagyon-nagyon puha. Olyan kedves és őszinte, és baromi okos, intelligens, mindenki csak bámul amikor megszólal. És én azt hiszem, szeretem őt, mindig azt akarom, hogy hozzámbújjon, megcsókoljon, vagy legalább csak lássam minden nap. Szerintetek tényleg szeretem vagy csak csodálom és tisztelem? Mert nagyon úgy néz ki, rendesen belehabarodtam, csak olyan furcsa az egész, ilyet sose éreztem még... Már aludni sem tudok szinte, annyira hiányzik és a kérdés sem hagy nyugodni, mindenről ő jut eszembe, szó szerint és már a tanulás sem megy olyen jól, folyton elvonja a figyelmemet, és már fáj is egy kicsit, mikor rájövök, még milyen sokára láthatom. Egyébként 15 éves vagyok.