Beleszerettem egy lányba, és elmondtam neki. Én is lány vagyok. Nem egészen értem a reakcióját. A leírtak alapján szerintetek mi játszódhatott le a fejében?

Én pont a másik oldalán voltam egy ilyen szituációnak, bár nem voltam tomboy, szimplán out. Amit mondott, szerintem eléggé leírja, sajnos nem viszonozza az érzelmeidet és nem tud segíteni, de nem akarja, hogy úgy érezd ettől elveszíted mint barátot.

Nekem is ez volt a reakcióm és igazából ennyi játszódott bennem. Nem szerettem volna, ha egy ilyen bátor beismerés után kellemetlenül érezné magát. Köztünk maradt és nem viselkedtem vele furán, nem kerültem stb. Nyilván, ha azt kérte volna tőlem, hogy inkább ne beszéljünk, mert így nehéz neki, akkor ez lett volna.

Volt, hogy én is figyeltem őt ezután, de semmi konkrét nem volt emögött. Meglepett az egész, nem tudtam hova tenni és amikor az ember ilyesmiken agyal, önkéntelenül is megtalálja a tekintete az illetőt. Nekem legalábbis rettentő sokkoló volt, nem számítottam rá és tapasztalat híján fogalmam sem volt, miként kell ilyenkor reagálni.

Mi megmaradtunk barátoknak, azóta túltette magát az egészen, bár közrejátszhatott, hogy én sulit váltottam.

Szerintem nem kellett volna semmi mást mondani, mint azt, hogy szereted. Itt most nem is olyan fontos a nemi identitása, ha fiúsan öltözködik és tényleg egyértelműek a dolgok, akkor VALÓSZÍNŰ hogy nem hetero, de ki tudja..

Én vártam volna még ezzel, szerintem sokkal jobb ha kialakulnak a dolgok. Gondolj bele, hogy ezzel tényleg nem tud sok mindent kezdeni.. Várnod kellett volna még ezzel amíg talán ő is ad jeleket és ha végképp semmit, akkor kellett volna bevallani. Én is lány vagyok és voltam így, hogy tetszett az egyik barátnőm (régebb óta ismertem) de mindenképp várni akartam amíg kialakul.. Nem történt semmi csak szerintem mind ketten éreztük azt a szikrát kettőnk között (vagy nem :p ). Most elég jó barátságban vagyunk, rájöttem, hogy nem is kell nekünk semmiféle romantikus kapcsolat, csak maximum egy "barátság extrákkal" dolog.