Tényleg esélytelen? (Ez egy megismételt kérdés)

Tényleg eséjtelen?

Szóval ... Már régebben volt egy milyen kérdésem ... Vagyis ezzel kapcsolatos..... Na akkor.. hol is kezdjem.. 13 éves vagyok IGEN FIATAL huhuhu ! Szerelmes vagyok egy fiúba 1 éve.. de nagyon..... Akit szeretek az pedig .. az anyukám legjobb barátnőjének a fia.. egy suliba járunk (14 éves) meg egy oviba is jártunk,. Az a lényeg hogy születésük óta ismerjük egymást már tettem "kisebb" célzásokat mint pl:... Néha max 1 évben 3x ott alszok náluk ha anya megy Pestre munka miatt .. látta hogy szomorú vagyok (azért voltam az mert elkezdett mondani hogy akibe szerelmes az egy másik suliba jár .. mindent elszökött nekem mondani....) Na igen és megkérdezte hogy mi a baj.. viccesen kérdezte hogy szerelmi bánat? Én mondtam hogy persze viccesen.. aztán kérdezte hogy mert szereted (most legyen a TESTVÉRE aki 8 éves Ádám) Ádámot? Mondtam röhögve hogy persze ... Aztán megkérdezte röhögve hogy belém? És én komolyan mondtam hogy igen ... Ő erre; komolyan? Ne viccelödj! Ingyen ez volt a válasz mikor írtam messengeren hogy szeretlek! Most mikor múltkor ott aludtam náluk (3 napja kb) akkor elmondta hogy elfog valahová hívni ég lányt... És biztos. A közelben lakik mert abba a suliba jár (nem szeretném leírni a suli nevét( én erre persze játszottam hogy örülök.. de mikor haza értem kitört belőlem a sírás... Meg egyszer mesélt egy sztorit és röhögött azon hogy Facebookon válltáska be hogy szeretik egymást .. tehát úgy gondoltam ... Hogy elmegyünk valahová és bevallom.. már le is írtam neki.. tudom tudom, a tanulás a legfontosabb de már egésznap ő jár a fejemben minden nap könnyezés ha arra gondolok hogy ez mennyire esélytelen... Én csak azért szeretném bevallani neki mert ha az ő szájából hallom akkor talán eltudok engedni.. habár mostanában valahogy megváltozott ahogy rám néz .. mindig mosolyog rám... Mióta utoljára ott aludtam... Habáár most tényleg megnyíltam úgy röhögtem vele mint sosem... Mert mindíg zavarban voltam .. de akkor felhívott az egyik barárnőm nem vettem észre ő felvette! Ezután annyit röhögünk de tényleg olyan jó volt ! Annyira szeretem... Annyira bánom hogy nem mondta el neki ott helyben... És most meg várhatok.... De ez a kérdés nem is kérdés hanem egy sztori olyan hülye vagyok 😂 csak azért írtam ki mert izgulok meg minden... Mert ö jár a fejemben... Azok a kérdéseimre hogy lehet esélyes hogy kicsit is szeret? Higgyétek el hogy én sosem voltam szerelmes.. a régi "szerelemhez" amiket éreztem... Ez nem hasonlít ... Tényleg mimdíg azon gondolkozik hogy majd hogy vallom be neki... Azon hogy megölelte azon hogy mosolyog azon hogy röhögünk.. na most már le állok tényleg 😂 de az lényeg hogy imádom.... Van egy ici pici esélyem? Mindig is kicsit kivételezett velem .. habár ez érthető

(Amúgy bocsi a fogalmazásért)

-szóval ezt a kérdést már feltettem csak így hátha többen láthatják 😊-