Hogyan tisztázzam le ezt magamban? Mi ilyenkor a teendő? 16l

Van egy fiú barátom már másfél éve nagyon jóban vagyok vele. Kb. egy éve elmondta hogy nagyon tetszem neki de elutasítottam amiből nagy viták lettek és eléggé összetört miattam de valahogy ezek után is barátok maradtunk. Az elmúlt pár hónapban amikor már teljesen alább hagyott a veszekedés köztünk, én is elkezdtem érezni iránta valamit és a problémám az, hogy fogalmam sincs mit érzek.

Alig vártam hogy elmondja hogy még mindig szeret bár tudom, ez most az én dolgom lett volna és nagyon félt ettől hogy megint az lesz mint régen és megint csak vitázunk. Végül ő mondta ki először aztán persze én is mondtam(csak céloztam rá,nem mertem kimondani) hogy részemről is "egy kicsivel több van már". Az a nap nagyon jó volt tényleg éreztem hogy kiteljesedek. Viszont nem mindig érzem ezt és nagyon hülyén érzem magam emiatt. Tudom hogy tiszta szívből szeret amit eddig egyik fiúmtól sem éreztem, mindenki csak azt hajtogatja mennyire szerencsés vagyok (de ezt tudom) Néha viszont sokkal jobban esik az ha barátként gondolok rá. Amikor szóba jött köztünk ez a dolog hogy szeret-e vagy sem, akkor mindig nyaggatott vele és teljesen megrémültem azután megkértem hogy adjon egy kis időt amit meg is adott. Csak beszélgettünk úgy mint régebben és az annnyira jól esett. Hülyeségnek hangzik de én akkor éreztem azt hogy szerelmes vagyok. Nem azon stresszeltem hogy akkor most megfog-e ölelni vagy mikor fog megcsókolni (csak mert még nem volt)stb. Alapjában véve kimerem jelenteni hogy szeretem de tudom hogy ő jobban szeret. Az zavar hogy (amúgy csak megjegyzésképp:neki én vagyok az első barátnője) nagyon sokszor értelmetlen hülyeségeket vesz magára amikor tudja hogy csak viccelek vagy hasonló és mindig azzal támad hogy én nem szeretem és ha nem vágom rá egyből hogy "de igen nagyon" képes komolyan venni a saját hülyeségét és vitázni ezen, elkezd gyerekesen viselkedni és az utóbbi nagyon sokszor van. És ilyenkor nagyon rosszul érzem magam mert azt érzem ilyennek nincs helye egy kapcsolatban és ha ez így megy vége lesz, előbb utóbb mindketten ráununk a felesleges vitázásokra. Ilyenkor szinte teljesen szertefoszlik bennem minden. Folyamatosan bizonytalankodom és fogalmam sincs mi lenne a helyes. Egyszer nagyon szeretem máskor meg csak menekülnék. Azt tudom hogy szeretnék vele lenni csak nem tudom hogy ebből mennyi jó sülhet ki.. egyre jobban félek az egésztől.

Mi lenne a helyes? Hogyan mondjam el ezt neki? Idővel kifog ez alakulni vagy van esély arra hogy kialakuljon?

Sajnálom nem vagyok benne biztos hogy minden mondat összefüggő lett de remélem értitek és tudtok segíteni esetleg tapasztalatot mondani.