Mi a teendő? Tehetetlenség érzés, kárt tettem magamban?

Tudom, hogy azáltal, hogy ide írok, még messze nem néztem szembe semmivel. Mégis, ez, ahogy most vagyok, nem állapot, így nem tudok elvégezni semmit. Arroganciával és mások lenézésével kompenzálom azt, hogy magammal nem vagyok rendben. Ücsörgök a tudatban, hogy hiába tudnék bármit csinálni, mert talán eszem is van hozzá, annyi még sincs, hogy tényleg változtassak a helyzeten, de azt se fogadom el, hogy kéne rajta változtatni. Fetrengek a hatalmas értelmetlenségben, a néhány embert, aki kibírja mellettem, és valamiért kedvel, nem tudom értékelni, nem tudok velük mit kezdeni, nem érdekelnek. Minden, amit leírtam, azt igazolja, hogy egy változásra képtelen, szánalmas, középszerű ember vagyok, akiben nincs érték, bár felszínesen úgy tűnhet, hogy van, általában azt szokták leszűrni, de én tudom, hogy valójában nincs. Erre lehet írni, hogy azért írom le ezt, hogy halhassam az ellenkezőjét. Tényleg szívesen hallanám, de úgyse hinném el, mert akit nem értékelek, annak nem adok a szavára, csak vigasztalásként mondja... Ez az egész egy szánalmas önsajnálat. Segítség kéne, de a pszi-vel kezdődő foglalkozásúakban nem hiszek...

Ez, amit leírtam, igazolja azt amit leírtam, meg azt is, hogy egy nárcisztikus szarember vagyok

Segítsetek

Akarom én a változást, csak rám kéne parancsolni