Figyelem! A Tini párkapcsolatok kategória kérdései 16 éven felüli látogatóinknak szólnak! Amennyiben még nem vagy 16 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Segítség! Egy szerelmes regénnyé változott az életem!
Mit tegyek?
Figyelt kérdés
Nem is tudom hol kezdjem... Lassan egy éve történt, hogy megismerkedtem egy lánnyal. Pár nap alatt annyira megkedveltük egymást, hogy egy perc egymás nélkül töltött idő is soknak tűnt. Békességben elvoltunk kb. 3 hónapig, amíg szóba nem kerültek a barátaink. Először én ismerkedtem meg az ő barátaival, addig semmi baj nem volt. Majd kitűztünk egy napot, amikor barátostul, mindenestül találkoztunk (8-an, köztük: ő, én, az ő barátai, az én barátaim). Már majdnem "kijelentettük", hogy összejövünk, de aznap reggel valamin összevesztünk chaten (először a 4 hónap alatt) és úgy mentünk arra a bizonyos tömeges találkozóra. Nem nagyon szóltunk egymáshoz a reggel történtek miatt. Az egyik barátom viszont nagyon bevágódott náluk, méghozzá annyira, hogy a majdnem barátnőm meglátta benne a nyugalmat a velem történt reggeli egyetlen összeveszés miatt. Később elfajultak a dolgok, konkrétan helyet cserélt a barátom velem az egész ügyben. Elkezdtem bizonygatni, hogy mennyire szeretem, de közben a barátom is megszerette őt és a majdnem barátnőm (Nevezzük: Kedvesemnek, hogy könnyebb legyen róla beszélni) is a barátomat. Teltek a hónapok, ők egyre közelebb kerültek egymáshoz, én egyre távolabb a kedvesemtől. Összehívtam másik 3 barátomat, akik segítettek terveket szőni a kedvesem visszahódításához. (Nevezzük őket: T-nek, Á-nak, P-nek). Ebbe beletartozott, hogy ők még chaten elkezdtek beszélni a kedvesemmel, hogy minél többet megtudjanak róla és a barátom kapcsolatáról. Nagyon fura volt nekem T is és Á is, mert eléggé úgy tűnt, hogy tapadnak a kedvesemre. Később eskütételt tettek a barátságunkra, hogy nem fognak kikezdeni ők is a kedvesemmel, mint a másik barátom. Ezt követően nem is írtak a kedvesemnek, inkább azon agyaltak ők is, mit tehetnék én egyedül a lányért. Karácsonyra a kedvesem egy verset kapott tőlem, amiben benne volt minden érzésem. Meg is könnyezte, pedig tudta, hogy rólunk szól. Már idő közben annyi mindent próbáltam tenni érte, hogy T-nek, Á-nak és P-nek is elege lett a szenvedésemből, magamra maradtam. Többet nem kérhettem a segítségüket. Közben jött egy lány, aki meg akart szerezni, de én kiálltam mindvégig a kedvesem mellett. A kedvesem mégis féltékeny lett és megsértődött, hogy egyáltalán beszéltem azzal a lánnyal. Március lett, egyre több lett köztem és a kedvesem között az összeveszés, hogy nem veszi észre, miket teszek érte. Mennyi barátomat teszem kockára csak érte, egy másik lányt is visszautasítottam érte stb. Az egyik barátom, T, aki eddig csöndben volt, szépen megkérte, hogy hagyjam a kedvesem, mert csak rosszat tesz velem és látszik is rajtam, mennyire szenvedek. Vagy különben vége a barátságunknak. Közben még mondott pár trágár dolgot is a kedvesemről. Természetesen nem hagytam a kedvesem ott, nem érdekelt, hogy miket beszél T. Össze is vesztem vele emiatt. Később a kedvesem kikiáltott egy depisnek, hozzáteszem pont azért, mert azt látta rajtam ő is, hogy szenvedek (és amit egyébként pont miatta), majd ezt kombinálta, hogy valami bajom van agyilag. Elkezdett félni tőlem. T, (akivel összevesztem) rájöttem, hogy azért akarta, hogy szálljak le a kedvesemről, mert megtetszett neki (onnan, hogy elkezdett írni a kedvesemnek, meg szíveket küldözgetni). Az a bizonyos barátom pedig épp akkor szállt ki a képből (aki először bevágódott nála), amikor T megjött. T lecsapott a lehetőségre és helyet cserélt a másik barátommal. Maradtam tehát második számú. (Mert mindig azt akarta a kedvesem, hogy maradjak meg neki, mert semmi nem biztos! Az sem, hogy nem lesz köztünk semmi, az sem, hogy igen. És mindig mondta, hogy én vagyok a második. Na de maradtam is, mert most meg jött a T és ő váltotta első helyen a másik barátomat, nem pedig én, aki addig is második volt, hanem egy sehonnan jött valaki, aki konkrétan semmit nem tett érte addig, ráadásul elég ronda jelzőket is mondott előtte a kedvesemre, amikkel a kedvesem egyébként tisztában is volt...) Most itt vagyok. A kedvesem folyamatosan hazudozik, én pedig egyre kevésbé bírom ezt az egészet (hozzáteszem ő is...), de még mindig tiszta szívemből szeretem. Elvárja tőlem, hogy mosolyogjak minden percben, ezt meg is tettem cserébe azért, hogy ő is visszaváltozik. Egy hétig bírtam, de amikor láttam, hogy ő nem változik... Sőt! Csak jobban megy T-re, akkor hagytam az egész mosolygós megjátszó idióta szerepet. És megsértődött rám, hogy bezzeg a T mindig felvidítja, én miért nem tudom ezt tenni. (Abban az egy hétben pont azt tettem... Mégsem érdekelte, hogy képes vagyok változni érte). Tehát itt vagyok... Tétlenül, barátaimat elveszítve, megalázkodva, reménykedve... És nem tudom, hogy mit kellene tennem. Mert elveszíteni nem akarom, attól sokkal fontosabb nekem és még ezek után is szeretni tudom... Azt gondolom nagyjából összefoglaltam a történteket. Szerintetek mit kellene tennem, hogy visszaszerezzem? (Ha ez fontos, én 16, ő 15 éves)
Hagyd ezt a lányt, csak tartalék vagy neki. Nem érdemel meg téged. Majd rájön egyszer, hogy mit veszített.
2016. márc. 28. 19:33
Hasznos számodra ez a válasz?
12/14 Etnevel009 válasza:
Figyelj,ez egy olyan ribi aki tönkreteheti a sulis éveidet!Második lehetőségnek berak!A barátaidat elveszi,és még ő mondja hogy agyilag gond van veled!Ez egy szemét és gyorsan felejtsd el!
2016. márc. 29. 07:08
Hasznos számodra ez a válasz?
13/14 anonim válasza:
"+ 1 kérdés"
Ne akard már előre megjósolni. Az első dolog, hogy érdemes teljes egészében hagyni. Az, hogy később alakulhat valami lehetőség, az a sors dolga, de én azt mondom, hogyha van némi kis önérzeted, akkor ez a dolog nem fog téged érdekelni. Tehát nem érte fogsz megváltozni, mert sem azt nem érdemli, hogy várj rá, még pláne azt sem, hogy "miatta változz". Értelmetlen lenne.
Én konkrétan voltam olyan helyzetben, hogy akit szerettem, az csúnyán megbántott. Utána *jóakaróim ráébresztésére* eléggé megváltozott az életem. Ekkor újra jött ő, kérte a bocsánatokat, mondta, hogy "jófej lettem", meg kedvel, *blabla*, de attól nekem még elég okom volt arra, hogy ráébredjek, attól függetlenül, hogy én milyen vagyok/voltam, mégis milyen ő, nem egy hiányolni-való ember...
2016. jún. 26. 18:57
Hasznos számodra ez a válasz?
14/14 anonim válasza:
Ez a "kedvesem" elnevezés is nagyon furcsa. Chat-elsz egy lánnyal, aki nagyon megtetszik Neked, de Te nem neki. (Jó fejnek, meg rendesnek tart, de semmit több.)
Szerintem senkit sem lehet hibáztatni azért, mert nem szeret belénk, ill. mást, 'jobbat' vár.
Volt vele bármi interakció: mennyit beszélgettetek? Kézmegfogás, ölelés, csók?
Akkor mégis miről beszélgetünk? Egy barát, haver, jó ismerős, rajongó, reménytelen szerelmes vagy neki, ő meg kezdi/ kezdte kialakítani az első párkapcsolatait.
Szerintem, mint potenciális barátnőt, felejtsd el - ami, tudom, nem egyszerű!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!