Volt viszonzatlan szerelmetek? Esetleg most vagytok ebben a szituban?

Volt viszonzatlan. 3 évig tartott. Én voltam szerelmes a lányba, pedig végig csak álltatott, látszatát keltette, hogy szeret. Végül féltékenységből be rúgtam, de mocskosul és akkor csaptam patáliát, hogy miért nem vagyok neki elég jó. Amit a mai napig nem tudok, hogy mi nincsen meg bennem, ami abban a nyomorultban pedig meg van. De nagyon nagy barom voltam, mert így senki másra sem tudtam nézni. Pedig ha akkor másra is nézek, akkor azóta lenne barátnőm, nem pedig csak 1 hónapja. Tanulásnak fogtam fel, pedig teljesen más volt. A saját érzéseimet tettem ki "játéknak". Mindenki aki akkor tudott a dologról, csak bíztatott. Utána ezt mindenkinek a fejére olvastam, hogy külsős ként láthatta volna, hogy esélytelen. Azóta a kapcsolatom a lánnyal elhidegült, éppen csak köszönünk egymásnak.

18/F

Több is volt, de a legrosszabb az egy évvel ezelőtt ilyenkor kezdődött.

Megismertem a lányt, folyamatosan beszélgettünk, de eleinte barátság volt az én részemről is, de ahogy kezdtem igazán megismerni, jöttem rá, hogy szeretem őt. Nem tudtam elviselni, hogy nem lehet esélyem, hogy nem lehetek vele, így muszáj volt döntenem, hogy magamat kínzom tovább, vagy inkább sodródok az árral, és nem gondolok semmire, és önző módon nem kerestem többet, ha ő keresett leráztam, és szépen lassan lekopott rólam az érzés.

Utána találkoztam egy másik lánnyal, akivel minden jól alakult egy darabig, aztán amikor komolyra fordulhatott volna megijedt, és otthagyott, mint egy cigicsikket a hamutálba, elnyomva, elégetve, tönkretéve. Azóta nem tudtam igazán túltenni magam rajta, de szerelmes már nem vagyok, csak fájdalom van, ami kísért. Azóta volt több lány is, de már elfelejtettem mi is az a szerelem.

Én már nem küzdök akárkiért, inkább kivárom azt a lányt, akiért érdemes lesz.

3 éve voltam először szerelmes úgy igazán,máig sem tudom mennyire volt viszonzatlan mindenesetre a srác amikor megismertük egymást már a legelső találkozásunknál olyan szorosan megölelt mintha régi barátok lennénk. Legközelebb pedig már kézen fogva sétáltunk. Utána nagyon sokat beszéltünk,nagyon boldog voltam akkor és fülig szerelmes. De volt egy akadálya annak hogy összejöjjünk sajnos,amin nem tudtunk változtatni. Ő közben elkezdett más lányokkal kavarni,néha persze nekem is adott "jeleket" hogy még érdeklem. Aztán lett barátnője,és sokáig nem beszéltünk,kezdtem elfelejteni,de akkor persze újra feltűnt. Részegen rámírt,hogy hiányzom neki.Bókolgatott. Viszont utána rámszállt a barátnője,hogy hagyjam békén a barátját (még jó,hogy semmit sem csináltam :D ),és ennek már lassan 3 éve..1 évvel később beszéltem a sráccal,csak futólag,hogy mivan vele/velem de ennyi. Az biztos hogy én fülig szerelmes voltam,máig sem tudom hogy mit érzett ő pontosan. Nehéz volt elfelejteni,rengeteget szenvedtem miatta.

Amikor utoljára beszéltünk futólag akkor viszont már volt barátom

Közben a suliban barátnőm által megismertem két fiút,nagyon jófejek voltak örültem hogy jóbalettünk. Az egyikről viszont hamar kiderült (meg sem próbálta titkolni),hogy tetszem neki.Először úgyvoltam vele,hogy majd úgyis elmúlik,mert rengeteg lánynak tetszett ő egyébként mindig is,gondoltam csak nem ragad le nálam,elfogadja,hogy van barátom akit nem fogok elhagyni más miatt. Ő viszont ezt máshogy gondolta,mert bepróbálkozott,többször is ami nagyon kellemetlenül érintett,nem akartam őt megbántani fontos volt nekem,de csak mint barát. Aztán amikor már fél évesek voltunk a barátommal körülbelül akkor úgytűnt,hogy eltudja a srác fogadni hogy mi csak barátok maradunk. Egy ideig ez így rendben volt. De közben még mindig látszott rajta hogy tetszem neki (bár,lehet inkább szerelmes volt,nem tudom) . Aztán hónapokkal később lett barátnője. Engem pedig azóta sem keresett. Szóval úgytűnt a barátságomból soha nem is kért csak én gondoltam így :)

Ezt a két példát tudtam hozni. Mindkét srác nagy hatással volt rám,az előbbi az első szerelmem volt az utóbbi az első fiúbarátom akiben hosszabbtávon megbíztam :) 18/L

Régi kérdés, de hátha nézi majd még valaki.:)

9. előtt megnéztem fb-n, kik lesznek az új osztálytársaim. Volt egy fiú, akit amikor csekkoltam, már akkor tudtam, hogy nekünk történetünk lesz, minden nap gondoltam rá onnantól kezdve. Szeptemberben elkezdődött a suli, hihetetlenül jóban lettünk, legjobb fiú barátom lett, és hát én nagyon belezúgtam. Pár hónappal később ezt bevallottam, viszonzatlan volt persze. Hála sok ember kavarásának és az én türelmetlenségemnek, kegyetlenül összevesztünk. Egy évig így volt, és idén januárban elkezdtünk újra beszélni, hülyülni, és most már ugyanott vagyunk, mint ahogy kezdődött a dolog, onnan folytattuk, és ismét egyik legjobb haverom. Sosem fogok teljesen kiszeretni belőle, de már van másik fiú az életemben.

De a viszonzatlan első szerelmem még mindig velem van, amiért nagyon hálás vagyok. :)

Ja, és ő összejött egyik barátnőmmel, aki azóta nagyon jó barátnőm lett, pedig ezelőtt csak haver.

Érdekes és izgalmas és kiszámíthatatlan az élet. :)

Nekem már lassan 2 éve.

Sosem történt köztünk semmi,nem is hasonlít az én pasi-ideálomra belsőleg és külsőleg sem. Mégis valami megfogott benne,amit sosem fogok megérteni.

Sikerült eljutnom arra a szintre,hogy már nem érzek szerelmet,de még mindig érdekel. Elfelejteni sosem fogom.

Ha még mindig ebben a helyzetben vagy-tekintve,hogy nem mostani a kérdésed-annyit tudok tanácsolni,hogy próbáld elkerülni. Persze ha ez lehetséges. Ha minden nap látod sosem fogod kiverni a fejedből. Nekem csak az segített,hogy már rég találkoztam vele.