Ti hogy dolgozzátok fel a szakítást?

feldolgozni.... azt nem igen lehet,az első szerelmed többnyire vagyis az emberek átlagában megmarad ha nem úgy váltok szét,hogy haragban vagy valami nagyon gusztustalan dolgot csinál. ez mindenkinél már időszak még el tudja fogadni,hogy nincs többé a másikkal közös jövő. egy idővel múlik a fájdalom és jön valaki aki boldoggá tesz és hidd el őt is ugyanúgy szeretni fogod mint az elsőt. jó nem ugyan úgy de lehet még az is hogy jobban.

én például jó erős metál bömböltetéssel,meg nem ettem,ittam 3 napig 35 fokban és csak ültem bezárkózva a szobámban,időnként behúztam egyet a monitornak meg majdnem összetörtem az asztallapot de végül a zene helyrerakott valamennyire,és még mindig nem igazán tudok egy lányra úgy nézni hogy ő megbízható és nem hagy cserben főleg ha amúgy is elég gondom bajom van,a legszomorúbb hogy én mindig átérezte a gondját,vígasztaltam,de engem ki? 16/F

Én próbáltam a negatív oldalát nézni a fiúnak és a pozitívat annak, hogy már nem vagyunk együtt. Baromi rossz volt pár hétig, aztán próbáltam lefoglalni magam. Minden percem beosztottam, hogy ne legyen üres járat, kevesebb legyen az esély, hogy rá gondoljak. Azóta ez utóbbi tart. Illetve sokat beszélgetek a barátaimmal. (azzal a néhánnyal, akik ilyenkor a szarban is velem vannak) Szóval azt a taktikát folytatom, hogy lekötöm magam. De persze míg a buszon zenét hallgatok, míg éppen reggelente az ágyhoz láncolva álmos és kisírt szemekkel rá gondolva próbálok felkelni, mikor lefekszem, de nem tudok még aludni, mikor félek egyedül éjszaka, mikor azokon a helyeken járok akaratlanul, amelyeken együtt voltunk, ahol az életem első csókját kaptam tőle és ahol elváltunk (ugyanott volt...) stb. Ő az első szerelemem meg minden ilyesmiben az első volt. Aztán egy mondva csinált okot tudtam csak kihúzni belőle, de aztán már én sem írtam. Visszatérve az eredeti témára, igaz, hogy sokszor eszembe jut, meg ki-kicsordul a könnyem, de ha lefoglalom magam, és a lehető legkevesebbet vagyok egyedül, sokkal jobb. Egyszer pedig majd elmúlik. Ezt tudom ajnlani neked is. Valamint az se rossz ötlet, hogyha elkezdesz másokkal beszélgetni, mégha nem felejtetted el őt akkor is. Ha csak barátság lesz, akkor az. De az is előfordulhat, hogy a másik jóvoltból megszűnnek az előző lny iránti érzelmeid. Azt nem mondom, hogy elfelejted. Mert ha nehezen viselted a szakítást, akkor fontos volt neked, szeretted. És elfelejteni nem fogod, de megszűnhetnek az érzelmeid. :)

Ja és 17/l